Zappa kapcsán sok cikk és könyv született már, de a munkáinak valós vizsgálatáról kevés. Ez sem az lesz - egy régen (talán 2003-ban?) talált Esterházy-elemzés néhány pontját éreztem akkor nagyon találónak párhuzamként, ezt teszem most közzé.

A szerző az alábbiakat a posztmodern irodalom ismérveiként sorolja fel (vastagon) - nem sejtvén, hogy Zappáról beszél...

Radnóti Sándor: Ambivalens műbírálat, in: Diptychon: Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter műveiről 1986-88; szerk. Balassa Péter, Magvető, 1988 (JAK füzetek). 58. oldal;

Szakítás az elit- és tömegkultúra megkülönböztetésével
(gyerekkoromban) "fogalmam sem volt a dodekafóniáról, de nagyon szerettem hallgani. Mivel semmiféle zenei képzettségem nem volt, számomra tökegál volt, hogy a Lightning Slim-et, egy Jewels nevű énekegyüttest, Webernt vagy Sztravinszkijt hallgatom: számomra mind jó zene volt." Az igazi Frank Zappa könyv

Indifferentizmus
számára nem okoz gondot, hogy egy tizenkétfogú darabba egy slágerből származó elemet illesszen. A mérce: jól hangzik-e számára. A legbonyolultabb részek torkolhatnak a Louie-Louie dallamába - és viszont, a darab bármely részén. (Ali Askin, az Ensemble Modern Zappa-lemeze kapcsán /The Yellow Shark/ - nem szó szerint)

Szórakoztatás
"dalszövegeim csak szórakoztatási céllal készülnek - fogyasztásra nem alkalmasak"
"Komolytalanság".
"You might think this is weird - no wonder
It's not exactly normal but what the fuck"
The Jazz Dicharge Party Hats, stb.

Frivolitás
"Why does it hurt when I pee?"
"Cock-suckers ball"
"I promise not to come in your mouth" - stb

Játékosság
Playground Psychotics

Nyelvek, modellek pluralizmusa egy művön belül
német-angol-halandzsa keveréknyelvek, Bizet-, Led Zeppelin és egyéb témák (Louie-Louie) felbukkanása a legkülönbözőbb művekben.

Különböző nyelvjátékok
The Grand Wazoo. Greggary Peccary. Father Vivian O'Blivian (szóalkotás - nyelvalkotás?: "you are what you is") stb.

Közelítés a szóbeli narrációhoz
Az élőbeszéd ritmusának, szófűzésének megfelelő, azt modellező szövegek megzenésítése, sprächgesang (Eötvös Péter): The Dangerous Kitchen, The Jazz Dicharge Party Hats, stb;

Ironikus tradicionalizmus
"(...) egyrészt kimondatlanul is szembeszáll a teljes tagadás és a tabula rasára építés avantgardjának híveivel, s azt a fajta modernséget helyesli, amely a hagyomány értékes (s olykor értéktelen*) elemeiből teremti meg a maga struktúráját, másrészt, tágabban nézve, állást foglal az eredetiség régóta túlzottan is fontos kérdésében. De állást foglal azzal a mindent átható felfogással szemben is, amely a szakítás gesztusának abszolutizálásával, az új, a divat terrorjával, az eldobható mítoszával akarja megváltani a világot."
(*=irónia)

Idézetek
gyakori - olykor pontos, olykor kifacsart, ironikus - idézetek Sztravinszkij-tól, Bartóktól, Jimi Hendrixtől, a Led Zeppelintől (és - természetesen - önmagától)... stb stb - a sor hosszan folytatható - a részletes zappai idézetgyűjtemény itt!

Fragmentaritás
Zappa darabjai jellemzően darabokból, mozaikokból épülnek fel - ez igaz az egyes lemezek, koncertek szerkezetére, de az egyes darabokra is - ld. pl: Inca Roads.

Verbális kollázsok
itt: zenei

"Mixed media."

Te miből élsz, papa? - Ha a srácaim valaha is feltették volna a kérdést, a válasz csak egy lehetett voplna: 'komponálok'. Csak éppen más anyagot is használok a darabjaimhoz, mint a hangjegyek. A komponálás egy szervezési folyamat, sokban hasonlít az építészethez. Aki képes megfogalmazni, mi ez a szervezési folyamat, abban a közegben lehet 'szerző', amelyikben csak akar. Lehet 'videokomponista', 'filmkomponista', 'koreográfiakomponista', 'társadalomtudományi komponista' vagy bármi. A kezembe veszem a nyersanyagot, és megszervezem. Ez az, amit én csinálok. Az igazi Frank Zappa könyv

Improvizáció.
a) hangszeres improvizáció - Zappa lételeme (ld: "Guitar", "Shut Up 'N Play Yer Guitar", stb.)
b) zenekari improvizáció: azonnali reagálás a zenészekre, a közönség reakcióira, az adott pillanatra;
c) egy improvizált pillanat "megmerevítése": a hangszerszóló környezetéből való kiemelése, újrahengszerelése (pl. Theme of the 3rd movement of Sinister Footwear; Friendly Little Finger, stb)
(és verbális) kollázsok. (Ld még: idézetek, fragmentalitás)

Mítoszteremtés - újra, ironikusan és játékosan
a darabjaiban, lemezein újra és újra felbukkanó, már-már önálló életet élő figurák: Uncle Meat, Greggary Peccary, Chunga (Chunga's Revenge), Cleetus Awreetus Awrightus, stb. A figurák és a zenekari tagok látszatkultusza valójában a kultuszok ironikus felmutatásai, azok a valódi "kultuszkeletkezés" ellen dolgoznak.

Önreflexió
folyamatos reagálás a zenekar aktuális napi történéseire, a hibák felnagyítása (önirónia), korábbi gesztusok felelevenítése, "ál-mítosszá" emelése;

Az egy gondolatra írt dalok teljesen átváltoznak a próbán, ha hallok egy lehetséges vokális modulációt. Hallok egy utalást valamire, gyakran egy hibát, és ezt az abszurd végletekig fokozom. Az ilyesmit a bandában úgy oldjuk meg tachnikailag, hogy FELVONOM RÁ A SZEMÖLDÖKÖM. A zenészeknek meg kell érteniük ezt, és így kell következetesen előadniuk a darabot, különben 'rossznak' érzem. Az igazi Frank Zappa könyv

A művészet 'művészet' és nem 'élet'-voltának tudata és szüntelen tudatosítása

Az itteni stúdió-közönségünk még nem tudja, hogy Larry törpe csakis azért csinálja mindezt, mert ez mind benne van a 200 Motels forgatókönyvében. Minden szó, minden mozdulat, a lámpa, a nemzőszerv – mind-mind benne vannak a forgatókönyvben, ezért kell ezeket megtennie. (Narrátor, 200 Motels, film)

...a művészetben a legfontosabb dolog a keret. A festményekhez szó szerint, egyéb művészetekben csak átvitt értelemben - mert e nélkül az alázatos tartozék nélkül nem lehet tudni, hol fejeződik be a művészet, és hol kezdődik a Való Világ. (Mi az a vacak ott a falon?) Az igazi Frank Zappa könyv

szíveskedjenek engem kétszer olvasni: egyszer a részleteket és egyszer az egészet." (Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba)