FRANK ZAPPA: "MÁS VAGYOK"

írta Tom Mulhern - Guitar Player, 1983 február (2. rész - az 1. rész itt)

Mi történik a zenekarral két turné között?
Nézd, amikor végetér a turné, már nincs többé zenekar. Mindenkit a turnéra veszek fel, senkinek nincs éves fizetése. Évekkel ezelőtt másképp csináltam, a zenészek alkalmazottak voltak, és ugyanannyi pénzt kaptak minden héten, akár dolgoztak, akár nem. Aztán valaki fölvetette, hogy jobb lenne, ha a turné idejére több pénzt kapna. "Rendben" - mondtam, és azóta így van. Amikor tehát nem turnézunk, elmennek más melókra. Most egy darabig eltart még míg újra turnézni kezdek, tehát jó hogy van más munkájuk is.

Megpróbálod a felvételek, a komponálás és az egyéb ügyek mókuskerekében utolérni magad?
Ó, rengeteg a dolog. Nagyon sok olyan tennivalóm van, amit turné közben nem lehet elintézni. Épp most van készülőben egy videó meg filmfelvétel, és képtelenség egyszerre turnézni is és ezt is irányítani.

Mi késztetett arra hogy kiadd a szólóid kottáját?
Nagyon sokan kérték. Legalább ezer képeslapot kaptunk olyan emberektől, akiket érdekel ez a fajta zene. Jó vastag lett: mint egy telefonkönyv. És a gitáralbumokról még nincs is rajta minden.

Meghallgatod-e a régi anyagaidat, például az új darabokhoz inspirációként?
Sokat fogom hallgatni őket, mert jövő májusra a teljes katalógus újrakiadását tervezzük. Újrakeverünk mindent. Ami azt illeti, épp a "The Mothers, Fillmore East - June 1971" van a keverőasztalon, és amit ezzel a lemezzel tudtunk csinálni, az már science fiction. Hihetetlen, nem is hasonlít az eredetire.

Azok az albumok alapvetően az eredeti tartalommal jelennek meg?
Lesz hozzá plusz anyag. Az egész csomag alapötlete... Nem tudom, hogy egyáltalán időben kész leszünk-e vele, mert a határidőig szörnyen sok munka van még, de remélem, hogy anyák napjára meglesz az öt doboz, dobozonként 7 lemezzel, ami lefedi a teljes katalógust. Részekre lesz osztva, az első doboz az összes korai Mothers anyagot tartalmazza, illetve mégegy lemezt a korszak eddig kiadatlan anyagaival. Ugyanígy a többi doboznál: mindegyikben lesz egy további lemez akkor készült, de ki nem adott dalokkal.

Tehát nem ugyanazok a lemezek jönnek ki új csomagolásban.
Két dolog lehetséges: egyrészt újramastereljük azokat a cuccokat, amiknek már van egy jó mixe, a többit pedig teljesen újrakeverjük. Ezek között van 4-sávos, korai 8-sávos, korai 16-sávos - vagy bármi olyasmi ami a tudomány akkori állása miatt nem szólhatott jól.

A zenédben a szatíra egy nagyon összetett ritmikai koncepcióval egyesül. Honnan szerzed az ötleteidet? Sokat nézel TV-t vagy eljársz ide-oda?
A saját házamon kívül nem járok sehova, és a tévét is maximum késő este nézem. A híreket viszont szeretem.

Van-e kedvenced a mai zenészek közül?
Nincs.

És akit kifejezetten nem szeretsz?
Nincs. Azt hiszem, hogy ha valaki zenét csinál - még ha az a legsúlyosabb kommersz szar is - akkor azt azért csinálja, mert van akinek pont a legsúlyosabb kommersz szar kell. A közönség szórakoztatásának szükségszerű feladatát látja el. Csak mert én nem vagyok a fogyasztója, semmi okom semmiféle kampányt indítani ellene. Nem tulajdonítok különösebb esztétikai értéket neki, de akárhogy is: ha valaki ebben talál szórakozást, csak tessék.

Tehát egyszerűbb tudomást sem venni róluk.
Nézd, nem vagyok popzene-fogyasztó, nem hallgatok rádiót. Nem megyek el bulikra, nem veszek lemezeket. Van elég más dolgom, ez pedig nem az én világom. Nem érdekel.

Mit gondolsz, mennyire lesz fontos a zenében a videó mint médium?
Az önálló kábeltársaságoknak egyre fontosabb lesz, mert a szerzők akik videókat csinálnak, azokat szépen lenyúlják. Ez a lenyúlás a következőképpen zajlik: ha valakinek van egy bandája és csinál egy videót, azt azért csinálja, mert azt gondolja, hogy ha leadják a tévében, akkor majd mindenki megveszi a lemezét és el lesz tőle ájulva. Ezt a mítoszt tartják fenn a kábelcégek akik leadják ezeket a videókat, és nem fizetnek. A videó készítése pedig elég sok pénzbe kerül.

Nem kell fizetniük az ASCAP-nak vagy a BMI-nek az előadói jogdíjakat?
Gondold csak végig mibe kerül egy videó, és ehhez képest mennyit kell fizetni bármelyik szerzői-jogi társaságnak: látni fogod, hogy a kettő közel sincs egymáshoz. Egy mutatósabb videó 40-50.000 dollárba kerül, egyes csapatok 150.000-et is költenek néhány percnyi anyagra. A dolog általában úgy megy, hogy a videó elkészítéséhez valamelyik lemezcég esetleg ad egy kis indulótőkét. Ez persze nem azt jelenti hogy irány a bank és fel lehet venni a kölcsönt, mert a videó tényleges költsége már a művész zsebéből jön. A lemezcég lenyúlja a szerző jogdíjait, ha van olyan egyáltalán. Mielőtt az előadó egy fillért is kapna a munkájáért, a lemezcég a videó elkészültével már biztos lehet hogy vissza is nyeri a pénzét. És tényleg a zenész az, akinek fizetnie kell a reklámért, végül is. A legtöbb lemezszerződésben is az szerepel, hogy bármilyen, a promócióra költött pénz az előadó zsebéből jön - általában valamilyen kerülőutas könyveléstechnikai megoldással. Ők bonyolítják, de én fizetem. Egy lemezcég sem fog senkinek szívességet tenni. És mindennek a tetejébe az anyagot bemutató kábelcégek sem fognak egy fillért sem adni érte. Nekik ez csak egy két reklám közötti kis színes kitöltőanyag, hiszen a pénzüket a hirdetőktől kapják, akik viszont szeretnék a reklámjaikat ennek a színes zenei videó-állatkertnek a közepén látni, és a kábeltévéseknek szabad az út (gets a free ride).

Az ő produkciós költségeik kicsik?
Így van. Üldögélnek, várják hogy bejöjjenek a szalagok, hiszen minden csapat azt szeretné hogy lemenjenek a tévében: "Tyű, apám, ettől aztán tényleg híres leszek!" - ezt gondolják.

Akkor az egyedüli akinek ebből haszna van, az a srác aki otthon ül és a tévét nézi.
Nem. Mert ő nem csinál pénzt belőle. Az a kábelcég, aki a reklámidőt eladja, az tényleg kaszál, a tévé előtt ülő srácnak meg vagy van haszna belőle, vagy nincs, hiszen a kábelcég csak a szelídebb videókat fogja bemutatni - szabályozott keretek közt. Tudod, a furább dolgok sose mennek le. Ugyanígy írányitják a kereskedelmi rádiókat. Egy bizonyos habitusúra van formázva.

Gondolod hogy a videó hatással lesz a gitárosokra általában?
Aki a vizuális médiában dolgozik, az azt fogja előnyben részesíteni ami jól néz ki, nem pedig azt, ami jól szól. Tehát játszhatja bárki a világ legszebb zenéjét, ha közben csak ül ott mint egy rakár szerencsétlenség - ez a videó-nézőket nem igazán ragadja meg, és a videóműsorok összeállítóit sem. Valószínűleg nem is kerül adásba.

Úgyhogy ideje cigánykerekezni.
Így van. Pofákat vágni, ugrándozni föl-le...

Mit gondolsz a lélegzetelállító, fiatal Randy Rhoads-szerű gitárosokról?
Randy Rhoads a fiam, Dweezil kedvenc gitárosa volt. Imádta Randy-t. Azoknak, akik ezt a fajta zenét szeretik, kell ilyen típusú gitáros is, aki olyan zenét játszik amiben örömüket lelik

Nem gondolod hogy az új villámkezű technikákkal kezdő fiatal gitárosok valamit elveszítenek, például az olyan alapdolgokok megtanulását, mint az Elmore James-féle bluesok?
Nézd, Elmore James egy jóízlésű valaki, én Elmore James-t történetesen tényleg szeretem, és szeretem a bluesos gitárosokat meg ezeket a dolgokat. Azt gondolom, hogy az ő játékuk tényleg jelent valamit, szemben azzal ami manapság történik a rock'n'roll lemezeken - ami csak nagyon pontosan kiszámított, épp abba a dalba illő hangeffektusok elegye. De hülyeség azt mondani, hogy Elmore James-szel kell kezdeni ha valaki lélegzetelállító gitárossá akar válni, mert tényleg nem kell. Ha egyszer nincs köze valakinek ehhez a zenéhez, miért foglalkozzon vele? Szívesebben látnék olyan gitárosokat, akiket ez egyáltalán nem érdekel, és őszintén megmondják: "ez nem az én világom" - mint olyanokat akik egy felületes pillantás után már "mindent értenek", mert ők az eredetinek csak valamiféle paródiájára lesznek képesek. Ezt szeretni kell. Komolyan azt remélem, hogy az a fajta blues egy napon még visszajön. Ahogy minden visszajön. És ez a fajta zene szerintem nagyon jó.

De az eredeti blues-lemezek döntő része nem valami jó minőségű.
Nem a régi anyagok újra-kiadásáról beszélek. Csupán arról, hogy valakinek eszébe jut, felkap egy gitárt és blues-t játszik rajta. Nem ezeket a tüzijátékokat, hanem azt a rohadt bluest, amit jó hallgatni.

Dweezilnek adtál gitározási tippeket?
Egyszer az akkordokról kérdezett, és mutattam neki párat. Egyébként elég félénk ilyen téren, nem nagyon kérdez. Sok videót néz és sok hevimetál kazettát hallgat. Legjobban a hevimetál érdekli.

Akkor nem kér útmutatást.
Nézd, nem hiszem hogy arra kéne törekednie hogy úgy játsszon mint én, ez nem az ő világa. Egyedül kell elindulnia és megtalálnia a saját forrásait.

A te szüleid zenerajongók voltak?
Nem.

Dweezil helyzete más, hiszen az apja gitáros, és ő is annak készül. Az ő helyzete tehát gyökeresen más.
Néha, amikor a zenekarával próbálnak, a felszerelésekkel kapcsolatban adok pár tanácsot. Mondjuk ha nem sikerül előállítani a kívánt hangzást, elmondom nekik hogy működik az erősítő, hogy hogy hozhatják ki a megfelelő hangzást a cuccukból. Aztán hogy mit játszik, az már az ő ügye.

Egy kezdőnek milyen gitárt és milyen kiegészítőket javasolnál?
Attól függ, milyen zenét szeretne játszani. Ha tűzokádó gitáros akar lenni, akkor vegyen egy 100 wattos Marshallt és csavarja föl teljesen. És egy Stratocastert - és csavarja föl teljesen. Mi más kellhet? Ha zenélni akar, az persze más. De ha a rock'n'roll világba akar valaki belépni, ahhoz ez kell.

Milyen időbeosztással dolgozol?
Addig dolgozom ameddig bírok, aztán lefekszem. Ez napról napra változik. Mostanában 20 órákat dolgoztam, de ez legutóbb lecsökkent napi 12-re.

Mi a teljes története a Zappa In New York, Sleep Dirt, Orchestral Favorites, és a Studio Tan albumoknak? A lemezeiden rendszerint részletesen fel vannak tüntetve a közreműködők, sokszor a dalszövegek is, ezeken pedig a Zappa In New York kivételével egyiken sem.
Ez is az egyik oka volt annak, hogy pert indítotam a Warner Bros ellen. Ez egy elég bonyolult jogi ügy, nem akarok újra belemenni. A lényeg, hogy a dolog egy részét illetően peren kívül megegyeztünk, és visszakaptam az összes mesterszalagomat, az összes szalagot. Ezeket újrakeverem, és újra kiadom.

Hogy látod, lesz valaha a zenészeknek módjuk arra, hogy el tudják kerülni hogy a lemezcégek így kihasználják őket?
Nem. Hacsak a zenész nem egy jól képzett ügyvéd is egyben és mondjuk milliomos. Mert egy lemezcéggel csak úgy lehet küzdeni, ha az ember állni tudja azt a jogi háborút, amit rázúdítanak. Egy olyan cég mint a Warner Bros. Tele vannak ügyvédekkel. És szépen belefojtanak az iratrengetegbe, és várhat az ember öt évig míg az ügy a bíróság elé kerül.

Az újrakiadásoknál már fel lesznek tüntetve a zenészek?
Igen. Nem tudom mennyire vagy tisztában azoknak a lemezeknek a hangminőségével, de egyszerűen undorítóak. Csináltam néhány nyomást ugyanazokról a mesterszalagokról, de már a Barking Pumpkin szintjének megfelelőt, és azoktól behalnál. Mert azokon a lemezeken jó zene van, és sok ilyen van még.

Hogy kerülhet be valaki hozzád gitározni vagy basszusozni?
Ha valaki most szeretne nálam gitározni vagy basszusgitározni, azt mondanám neki hogy felejtse el. Nem veszek fel senkit.

És általánosságban?
Általánosságban: a bandában mindenkinek át kellett esnie egy meghallgatáson.

Nagy, nyílt meghallgatásokat rendezel, hirdetsz magazinokban?
Nem, mert sokan csak azért jönnének hogy aztán elmondhassák hogy voltak meghallgatáson, amivel aztán később mindenhol lehetne villogni. Nincs kedvem száz és száz olyan ember meghallgatását végigülni, akiknek tényleg semmi esélyük. Tudod, egyes embereket más emberek ajánlanak, vagy szalagokat kapok, és meghallom hogy van-e valami olyan tehetség, ami a bandához szükséges. Ez a dolog menete. Az ország minden részéből repítettem már ide embereket ha úgy éreztem van némi esélyük. Idehozom őket, fizetem a repülőjegyüket és a szállodát, és visszaküldöm őket ha elhasalnak. Nem mondom nekik, hogy "megbuktál", mindig megköszönöm nekik a próbálkozást, de őszintének kell lenni.

Elég gyakran cserélődnek a zenészeid, szinte lemezenként.
Nem igazán. Mert az 1982-es európai turné zenekara pontosan ugyanaz a csapat volt aki az egy évvel azelőtti USA turnét csinálta. Meg kell értened, hogy mikor egy srác csatlakozik a bandához, nem kötelezhetem egy életen át tartó szolgálatra. Sokan azért jönnek mert szeretnének velünk lenni, végigcsinálni egy szemesztert és továbblépni hogy aztán megcsinálják a saját óriási karrierjüket. Ugródeszkaként használják ezt, hogy innen lépjenek tovább. Nem tarthatok itt senkit. Ha el akar menni, bármikor szabadon elmehet, mert tele a fiókom más jelentkezőkkel ugyanerre a munkára. Ez van.

Nem gondolod hogy nagy időveszteség az új emberek betanítása?
De igen. Nagyon sok idő veszik kárba, ráadásul ez egy elég unalmas procedúra. De gondold meg, hogy ugyanakkor mit nyerhetünk. Egy új esély a már lezárt dolgok további finomítására. Hiszen jöhet egy olyan figura aki technikailag sokkal képzettebb mint aki elment. És ez a régebbi tagoknak is egy kis tartást ad, hiszen ők már veteránok, magabiztosabban játszanak. Úgyhogy ez egy tisztító, tökéletesítő folyamat.

Az utóbbi években sok gitáros megfordult nálad - Adrian Belew, Warren Cuccurullo és Ray White - mi volt az, ami megfogott bennük, ami miatt szükséged volt rájuk?
Adrian Belew-ról úgy gondoltam, hogy hozzá tud adni valamit az akkori bandához (1977), ami egy nagyon vidám csapat volt. Egy csomó paródiát nyomtunk, mint a "Punky's Whips" (Zappa In New York). Ettől a bandától származik a "Broken Hearts Are For Assholes" (Sheik Yerbouti), meg a hasonló számok. Adrian pontosan belepasszolt ebbe, ezért kapta meg a melót.

Warren Cuccurullo pedig egy nagyon tehetséges gitáros volt - még most is az - aki nagyon szerette volna a sztenderd repertoár dalait játszani, ezeket már jórészt tudta is a korábbi albumokról. Nagyon sokat ismert; legalább annyit (ha nem többet), mint a az akkori bandatagok. És a vele lenyomott turnén sok olyan nagyon bonyolult dalt is játszhattunk, amelyekről nem sokan hihették hogy valahia is hallani fogják élőben. Ilyen volt a "Brown Shoes Don't Make It" (Tinseltown Rebellion), az Inca Roads és az Andy (a két utóbbi a One Size Fits All lemezről). Nagyon nehéz műsort játszottunk. És ő nagyon jó volt ebben.

Ray kétszer volt a bandában. Az első alkalommal úgy érezte hogy kicsit kilóg, mert nagyon vallásos, a banda meg nem, emiatt az első tagsága idején aztán volt egy kis vallási-érzelmi konfliktus. Mindig nagyszerű volt: nagyon jó a munkához való hozzáállása, nagyszerűen teljesített. De volt bizonyos feszültség közte és az általunk játszott anyag között, úgyhogy elengedtem. Később viszont arra gondoltam, hogy miért ne próbáljuk meg újra, mert akkor olyan volt a banda, amibe a személyisége éppen belepasszolt volna. Tehát fölhívtam, lejött, tettünk egy próbát, és egyből minden klappolt. Az elmúlt két-három évben megint velem volt.

Nagyon jó bluesos stílusa van.
Csodálatosan játszik, imádja azt a fajta zenét.

És mi fogott meg Steve Vai-ban?
Steve Vai azért kapta meg a munkát, mert küldött egy kazettát és a "The Black Page" átiratát (Zappa In New York), és azt meghallva tudtam, hogy kiemelkedő zenei intelligenciája van és nagyon vág a gitárja. Ez adott aztán lehetőséget arra, hogy még a korábbiaknál is összetettebb dolgokat írjak. Így kapta meg a melót.

Mit keresel egy gitárban?
Ha az ember kézbevesz egy gitárt, és az azt mondja: "Vigyél, a tiéd vagyok", akkor az az ő hangszere. Nem úgy megyek be a gitárboltba, hogy "kérek egy szép festményt". Ezt kézbe kell venni, mert a valódi gitár olyasmi, amin aztán zenélni kell - ellentétben azzal a gépezettel, ami jól mutat a színpadon, - tehát ami kapcsolatban lesz a kezemmel és a testemmel. Amit jó érzés fölvenni. Így éreztem amikor az első SG-met megkaptam. Jól feküdt a kezemben, hát megvettem. Ugyanez volt a Gibson Les Paul-lal.

Akkor nem foglalkozol az olyasmivel, hogy esetleg vacak a pickup?
A pickupot bármikor ki lehet cserélni.

Gyűjtöd a gitárokat?
Nem rohanok és vásárolok meg minden szembejövő gitárt. Nem az a típus vagyok. Sok gitárom van, nem is tudom honnan jöttek össze. Úgy 25 darab. Valahogy felhalmozódtak.

Melyik az öt legkedvesebb?
Ott van a Les Paul, amit használok. Vadonatúj volt mikor vettem. Nem klasszikus évjárat, egy nagyon jól megcsinált sorozatgyártott Gibson Les Paul egy raktári polcról.

A Gibson gyárba nem mentél el, hogy a saját kívánalmaidnak megfelelőt gyártass?
Már elég régóta játszom Gibson gitárokon, de még nem beszéltem senkivel és nem hallottam senkiről, aki kapcsolatban lett volna a gyárral. Van még egy Stratocasterem egy Floyd Rose-zal. Szinte végig ezt a gitárt használtam a legutóbbi európai turnén. És a Hendrix Strat (Jimi Hendrix korábban felgyújtott Stratocastere, részletes ismertetése az 1977-es januári interjúban), aminek egyedi méretű nyaka van. Egy SG-méretű nyak. Olyanokat tud, amit más gitár nem. A nyak szélessége és a mélysége más mint a Stratokon általában, ezért lehet olyasmiket megcsinálni rajta, ami más gitárokon egyszerűen nem kényelmes.

Mi különbözteti meg az egyik hangszert a másiktól?
Minden gitárnak saját karaktere és saját, csak ahhoz a hangszerhez tartozó hangzása van. Ezért olyan hangszert választok, ami a dal karakteréhez passzol. Van még egy Telecasterem - eredeti, amit a Fender körülbelül egy éve adott ki. Egy nagyon jó blues gitár. Az ötödik pedig egy SG másolat amit egy Phoenix-i, Arizonai sráctól kaptam. "Gibson" van ráírva, de kézimunka, ébenfa fogólappal, 23 bunddal; eggyel több mint a normál SG. Sokat játszom rajta.

Gyakran használod a 23. bundot?
Mivel a gitár bevágása nagyon mély, ezért könnyű addig felmenni. Úgyhogy ezen magasabban tudok játszani mint bármelyik másikon.

Hány gitárt viszel magaddal egy turnéra?
A legutóbbi turnéra vittem egy Fender XII. 12-húrost, a Telecastert, a Les Paul-t, a Hendrix Strat-ot, a régi tükrös koptatólapos SG-met, és a Floyd Rose-os Stratocastert. És a mini Strat-ot és a mini Les Paul-t. A minijeimről már csak egy dolgot hiányolok, a nyújtókart.

Olyan sokat használod?
A legutóbbi turnén a végletekig elmentem. A Floyd Rose lehetővé teszi hogy pontosan visszatérjek akár a már nem hallható tartományból is. Egészen ki tudom lazítani a húrokat anélkül hogy elhangolódna. És a Floydom úgy van beállítva, hogy gyakorlatilag két oktávot lejjebb mehetek és aztán vissza a normál helyzetbe, akár egy teljes hangot haljíthatok rajta, néha egy tercet is. Olyan jól ki van egyensúlyozva, csak egy kicsit mozgatom és nagyon szép vibrátót kapok.

Milyen effektet vittél magaddal a legutóbbi turnéra?
Három MXR digitális delay-t - ebből kettőt minimális memóriával, egyet meg tonnányival. Használtam még két MicMix Dynaflangerst. Egyáltalán nem használtam "fuzztone"-t és oktávfelezőt. Három különböző erősítőt használtam - egy 100 wattos Marshall-t, egy Carvin-t és egy Acoustic-ot - mindegyikük egy külön digitális delay-be volt csatlakoztatva. Így három különböző jelet tudtam tárolni és nagyon fura hangokat sikerült előcsiholni. Például ha a nyújtókarral csinál az ember valami szörnyű nyekergő hangot, azt el lehet menteni. És ez jönne jobbról, egy másik a balról, és ennek a tetejére rá lehet játszani. Van egy ilyen felvételem erről a turnéról, igazán istentelen hangja van.

Pedálok voltak nálad a legutóbbi turnén?
Ezen a turnén nagyon minimális volt a cuccom. Tudod, itt az Ezermester Sütikutató Konyhában nem mindig mennek a dolgok terv szerint. Egy nagyon alaposan kidolgozott digitális összeállítást volt előkészületben úgy hat hónappal a turné előtt, és egy végzetes tervezési hiba miatt valami digitális homok került az audio-gépezetbe, az indulás előtti utolsó pillanatban. Egy csomó mindent újra kellett csinálnunk benne - és még most sem olyan tökéletes ahogy ahhoz kellene lennie hogy bárhova elvigyem. Ennek az összeállításnak volt néhány hihetetlen tulajdonsága, lehetővé tette hogy olyan effektkombinációkat állítson be rajta az ember amilyet csak akar, minden effekthez külön beállítható szinttel, minden tulajdonsághoz külön szabályzóval. Így a beállásnál a flangerrel, a fuzz-zal, az oktávfelezővel (octave divider) és a bi-phase-zel be tudok állítani és a memóriában tárolni tudok egy hangszínt, amit egy gombnyomással bármikor elő tudok hívni. A pedállal át tudom úsztatni bármilyen másik beállított hangszínbe, és kombinálhatom bármilyen másik elmentett dologgal. Nagyon jó ötlet volt, de még nem tökéletes.

Akkor teljesen a digitális technikára bízod magad.
Hát, nekem bőven megfelel ha úgy megyek turnéra hogy semmi nincs nálam csak egy ki- és bekapcsológomb az erősítőmön. A gitárnál a legtöbb esetben nem használtam semmilyen effektet. Csak akkor kapcsoltam be bármi ilyesmit ha egy számban a szóló közben valamiért odavalónak gondoltam. A legtöbbet a Floyd Rose-os Stratomon játszottam, ami a parametrikus hangszínszabályzójával és a pickupjaival alkalmas volt az ilyen istentelen hangokra. Rengeteg zajt csinált minden fuzztone meg minden egyéb szar nélkül.

A Stratot használtad a You Are What You Is-en?
Nem. Az a Les Paul. És használtam még egy Mu-Tron oktávfelezőt (octave divider).

A No Not Now című dalban (Drowning Witch) van egy nagyon jellegzetes basszusszólam. Azt te írtad?
Csak összehoztam. A következőképen készült: Arthur Barrow bejött játszani, és ütemről ütemre eldúdoltam neki. Eljátszottuk, ő addig ment ameddig tudott, amíg nem hibázott, aztán megmutattam a következő részt, és lenyomtuk. Így készült az egész: úgy nyolc ütemenként. Csodálatos basszusszólam.

A basszus nagyon erős az egész albumon. Szándékosan koncentráltál a basszusra ezen a lemezen?
Azt hiszem ez a 4311s-en való keverés eredménye. Nagyon elöl van, de nincs túlsúlyban, nem rossz hallgatni. Szeretem a basszust. Nagyon jó, és ha valaki esetleg nem érti hogy mi történik a dal többi részében, akkor még mindig ott a basszus.

Milyen gitáreffekteket használtál az albumon?
MicMix Dynaflanger-t és Aphix kompresszorokat használtam. A jelet a flager után tömörítettük (compressed). A flanger úgy van beállítva, hogy inkább kövesse a magasfrekvencia esésének görbéjét, mint az amplitúdóét (And the flanger is set to follow the envelope of the high-frequency decay, rather than the amplitude envelope).

Ez milyen különbséget jelent?
Teljesen különböző hangot ad. Sokkal puhábban szólal meg a hang.

Miért tömöríted a jelet a flanger után?
Egyrész azért lehet tömöríteni, ha az ember nem akar több flanger-ciklust. És a flangerek a túlerősítenek néhány közepes frekvenciát, és ezek állatira megvadulnak ha nem tartjuk kézben őket. Úgyhogy úgy kezdődött ez az egész hogy csak kontrollálni akartuk ezeket a frekvenciákat, és aztán rányomtuk azt az Ampex kompresszort valami röhejes szintig és így jött ez a kluge (?) hangszín.

A "Valley Girl"-ben van egy dögös gitárszólam egészen hátul. Miért nem hoztad előrébb hogy könnyebben észrevehető legyen?
Mert konfliktusba került volna az énekszólammal. Az a dögös gitár én voltam és a dobos az egyik hajnali háromórai jammelésen. Az volt annak a dalnak az alapja. Az a riff körülbelül egy évvel korábbi beállásról származik, sokáig vacakoltam vele. Az egyik éjjel, mikor végül megcsináltuk, magnóra vettük, és apránként hozzákerült még néhány cucc, és kész volt a "Valley Girl."

A basszusszólamot később írtad?
A basszusszólamot egyáltalán nem írtam meg. Ez került legutoljára a felvételre. A számban nem is volt basszus, csak gitár és dob. És mikor Scott Thunes bejött megcsinálni, már ott tartottam, hogy ha a gitárt eléggé kiemelem a keverésnél, akkor olyan erős lesz hogy nem is kell bele basszus. De a hangmérnök, Bob Stone azt mondta: "Hé, tegyél már rá basszust." Épp turnéra indultunk, Scottal felmentünk a stúdióba próba után. Körülbelül másfél óráig tartott; ugyanígy csináltuk Arthur Barrow-val a "No Not Now"-t - azt mondtam neki: "játszd ezt: bop-bop-bop". És eljátszotta. Egy Vox erősítőn át szólt a basszus, ez adja a jellegzetes hangját.

Mit éreztél az európai turnéról visszatérve, amikor láttad hogy a "Valley Girl" mekkora siker lett?
Több tényező játszott közre abban, hogy a Valley Girl siker lett: az első nem az én érdemem - nem azért vásárolták meg a lemezt mert az én nevem állt rajta. Azért vették meg, mert tetszett nekik Moon hangja. Ennek semmi köze a dalhoz vagy az előadáshoz. Nagyon is köze van viszont ahhoz, hogy az amerikaiaknak valami újdonságra van szükségük, amivel azonosulhatnak. Most megkapták. Itt van. Ezért lett siker. Ami nem feltétlenül zenei természetű. De amennyire a dolog engem érint, úgy gondolom, hogy ha Amerikának ez kell, akkor oké! Én színtiszta amerikai gyerek vagyok. Azért vagyok itt hogy eljátszam ezt a szerepet. Azóta fölvettünk egy fickót, aki az ezzel a dallal kapcsolatos üzleti ügyeket intézi. El se hinnéd mennyi mindent fog kijönni "Valley Girl" felirattal. Amit el tudsz képzelni: ételhordóktól kozmetikumokig - egészen egy februárban kijövő beszélő Valley Girl babáig.

Az "I Come From Nowhere"-ben van egy erős disszonancia, az első pár ütembe berobbanó kisszekundra gondolok. Az gitár?
Az egy csomó basszus-harmónia félhang távolságban. Amit a srác játszik az egy kis háromszólamú harmonikus akkord.

A dal kétharmadánál, a szólóban milyen gitárt és milyen erősítést használtál?
Az egy Les Paul volt egy Carvin erősítőn átvezetve. Azt hiszem simán - effektek nélkül. Úgy gondoltam hogy oda pont ez kell.

Ez úgy született, hogy volt egy élő ritmusszekció, amibe beillesztetted a szólót aztán rávettél pár sávot?
Nem, nem. A következő történt. Az eredeti felvétel egy dobgép (rhythm-box) volt, aztán hozzáadtuk az éneket - a szólót nem, csak a zenekari részeket. A szóló aztán a dobgép sávjára került rá, és hozzákerült a dob, ami a gitárszólóval játszott együtt. A basszus került rá legutoljára.

Milyen gitárt használtál a "Drowning Witch"-en?
Szerintem mindkét szólót a Hendrix Strat-tal játszottam.

Hogy hoztad létre a végig hallható feedbacket?
Élő. Ezek élő felvételek a stúdióban kiegészítve. Van néhány hangszínszabályzó a gitáromon - kis csúcsos, parametrikus potik. És ha sikerül beállítani a helyiségnek megfelelő feedback-szintet, feltekerem, és a gitárnak nem kell hangosnak lennie hogy a feedback érvényesüljön az adott frekvencián.

És tekergeted szóló alatt?
Igen, először beállítom a beálláson, aztán ha a terem akusztikája a közönség miatt megváltozik, akkor játék közben még tekergethetem egy kicsit.

Hogy hozod szinkronba az egyes részeket, ha egy dal albumra kerülő változata több különböző koncertről származik?
Először is kell egy olyan banda aki nagyon sokat próbált, akik biztosan tartják a tempót. Megtanulják egy bizonyos tempóban, és ugyanúgy játsszák estéről estére. Tudod hány vágás van a "Drowning Witch"-ben? Tizenöt! Annak a dalnak az alapfelvétele 15 különböző városból származik. És néhány részlet csak úgy két ütem hosszú. Ezek a megírt részek - a gyors ügyek. Ezt mindenkinek nagyon nehéz volt pontosan játszani. Nagyritkán egy-egy embernek sikerült megcsípnie, de ez egy nagyon nehéz darab. Így aztán egyik városban sem készülhetett tökéletes felvétel. Ezért én egy egész turnényi anyagon mentem végig, meghallgattam minden változatot, kiemeltem minden nagyjából pontos részt, összeraktam egy alapsávot és a stúdióban került hozzá a későbbi hangszerelés.

A ritmus összehangolásán túl hogy kezeled az esetleges hangmagasság-különbségeket?
Te hallottál ilyeneket? A felvételek alatt nem volt VSO-váltás (variable-speed oscillator, a magnó sebességét szabályozza), mert amikor turnéra indulunk, mindent ugyanúgy hangolunk be. Van egy szabályunk: mindenki a vibrafonhoz hangol, mert annak a hangolása nem csúszik el. Az összes Peterson Strobe hangolónkat ahhoz állítjuk be. Ez állandóságot biztosít.

Tavaly játszottad a Whipping Post-ot az Allman Brotherstől. Miért?
Ez a sztori vagy úgy tíz vagy tizenkét éve kezdődött, amikor a közönségből ezt kérte valaki Helsinkiben, Finnországban.

Angolul?
Igen, azt kiabálta hogy "Whipping Post", tört angolsággal. Fel van véve. Én visszakérdeztem: "Tessék?" Nem értettem tisztán. De nem ismertük a dalt, és rossz volt, hogy nem tudtuk lenyomni és kiakasztani a srácot. Így amikor (a billentyűs/énekes/szakszofonos) Bobby Martin csatlakozott a bandához, és kiderült hogy ő el tudja énekelni, azt gondoltam: "Most aztán fel leszünk készülve ha bárkinek a 'Whipping Post' kellene - sőt! Már azelőtt játszani fogjuk hogy bárki kérné." Megvan vagy 30 különböző változata a világ legkülönbözőbb koncertjeiről, és az egyikből megcsináljuk az igazi Whipping Post-ot - az évszázad apex Whipping Post-ját.

Talán összekevertek Duane Allmannal.
Ó, persze. Vele mindig.

*

fordította Marosi Bálint