A legenda szerint Dweezil annakidején Ian Donald Calvin Euclid Zappa néven látta meg a napvilágot, mivel a kórház nem volt hajlandó elfogadni a nem hétköznapi nevet, ami eredetileg Gail kislábujjának beceneve volt a Zappa családban. Most hogy az igazán komoly dolgokon túlestünk, jöjjön az interjú:

frissítés: a fenti interjú a Kill Ugly Radióra is felkerült, ahol egy kis vita után további kérdések születtek, amire Mr. McMacken sem volt rest válaszolni (még anno - nem mindent értettem, a fordítás icipicit rövidített, de nagyjából helyes):

(Australian Yellow Snow - azaz a One Shot Deal változat)

• Apostrophe (') | One Shot Deal | Halloween | You Can't Do That On Stage Anymore Vol. 1

nem, nem, ne edd meg
nem, nem, ne edd meg
nem, nem, ne edd meg
nem, nem, ne edd meg

(Ne edd meg a sárga havat)

Zappa kapcsán sok cikk és könyv született már, de a munkáinak valós vizsgálatáról kevés. Ez sem az lesz - egy régen (talán 2003-ban?) talált Esterházy-elemzés néhány pontját éreztem akkor nagyon találónak párhuzamként, ezt teszem most közzé.

A szerző az alábbiakat a posztmodern irodalom ismérveiként sorolja fel (vastagon) - nem sejtvén, hogy Zappáról beszél...

Olli Virtaperko, az Ensemble Ambrosius csellistája és zenekarvezetője mesél a zenekar honlapján arról, hogyan zajlott Zappa zenéjének lejegyzése, valamint áthangszerelése - barokk hangszerekre.

Személyes véleményem szerint ritka intelligens és finom humorú kis írás, s noha mentes a Zappa zenéjét illető folyamatos magasztalástól, valójában ritka nagy megbecsülésről árulkodik.

Ha már belejöttünk(em) ennyire a Studebaker Hoch-ba, akkor hallgassuk meg Dweeziltől is (Return of the Son of... album), kihasítva a Billy The Mountain beltestéből.

Derekas előadás, amiben (mint cseppben a tenger) benne van mindaz amiért Dweezilt szeretjük - és amiért nem.

Sokféle jelzővel illették már a nevét. De mindegyiknek ugyanaz volt a lényege: Frank Zappa, a rock botrányembere, Hírhedtségét, hírnevét a hatvanas évek végén egy poszterrel szerezte, amelyen letolt nadrággal előregörnyedve, a kamerába bámulva ül ama bizonyos trónon, ahová a király is gyalog jár.

Az acetate" az valami olyan tesztnyomat, amit lemezmegjelenés előtt készítenek belső használatra - és aztán ezt vagy kiadják, vagy nem. Ezt most pont nem, azaz itt egy újabb ismeretlen, valahonnan előkerült felvétel, amit valaki (ha jól értem) 12.000 dollárért vett meg (jól értem?), és rögtön másnap közzé is tette a zappateers-en.

Frank Zappával kapcsolatban egy tartósan beégett kép a „vécés poszter” avagy a "Phi Zappa Krappa" poszter. A fényképet Robert Davidson készítette 1967-ben az International Times egy cikkéhez (18. szám). Három változat készült, mindegyik ugyanazon a fotózáson. Az eredeti változat körül szecessziós jellegű keret van. A „Krappa” változaton színes díszítés mellett a "ZAPPA" felirat vagy a "PHI ZAPPA KRAPPA" olvasható.

1980 januárjában FZ a BBC Radio One vendége volt, a műsort a kedvenc számaiból állította össze.
A kétórás program Nándi jóvoltából (Köszönet! köszönet!) itt letölthető egyben: megaupload; az összekötőszövegek némelyikét (nem mindet) meg lefordítottam itt alant, némelyik elég vicces - a zenék némelyike meg... bor-zasz-tóóóó!! :-) (Az összekötőszövegek forrása ez.)

Ennek az albumnak a megjelenéséig csak kevesen

ismerhették fel, amit a Zappa-fanatikusok mindig

is tudtak… hogy Zappa TUD gitározni.

Míg a zenei lapok az egekig magasztaltak mindenféle divatos gitárnyűvőt, Zappát pedig elítélték az általuk gusztustalannak vélt szövegei miatt, ő csendben tovább játszott a hangszerén - a szavakkal kifejezhetőknél messze istenkáromlóbb dolgokat. A szövegeitől rendre megsértődő sajtó épp csak azt nem hallotta meg, amiről a gitárja mesél. Zappa ezen az albumon bemutatott szólói olyan dolgokról beszélnek, amelyek sokkal zavaróbbnak bizonyulhatnak azon újságírók számára, akik hallgatni felejtettek el.

A rock egyik legöntörvényűbb figurája. Magasról tett a magaskultúrára, miközben magaskultúrát teremtett. Zappa a klozeton trónolva is király volt. A Return Of The Son Of... című dupla live albumon fia, Dweezil idézi meg szellemét. A kiadvány nem minden előzmény nélkül való, hiszen 2008-ban már megjelent egy Zappa Plays Zappa című DVD, melyen ugyanaz történt, mint itt. Jelesül Dweezil köszönetet mondott Franknek a zene nyelvén.

Képregénykiállítások Franciaországban, ott is Rennes városában: egy lesz - júliusig, s egy volt, március áprilisban.

forrás a Hoogabooga blog;

A legkínosabbak pedig ezek a helyek, amit ki kell tölteni hogy ne legyen üres hely a kép mellett.
Nézzetek korábbi képregényeket itt.

PLAYBOY: Soha nem vonzott a kábítószer?

ZAPPA: Egyetlen pillantás a kábszeresekre tökéletesen elég volt. Ezek az emberek ijesztő dolgokat műveltek, és aztán fantasztikusnak hitték őket. Azután megállás nélkül erről beszéltek azokkal, akik ugyanazt a drogot szívták. Kipróbáltam a marihuánát, és vártam hogy valami történjen. Megfájdult a torkom és elálmosodtam. A többiekre néztem, és azt kérdeztem: „Miért?”. Én nem leszek Bill Clinton, hogy azt mondjam, nem tüdőztem le. Letüdőztem. És nem értettem, mi benne akkora szám. Jobban ízlett a dohány.

Ma volt 5 éve; - beszámoló Mc_Fly tollából a Zenefórum magazin fórumáról (azóta eltűnt - a borzasztó fotók az enyémek) - bekerült a ZPZ csokorba.

Mindenképp szeretnék írni pár gondolatot a tegnapi pecsás Zappa Plays Zappáról - az utolsó fél órában Steve VAI is felkeveredett a színpadra. De ez az este nem róla szólt.

A koncepciófolytonosság: Zappa zenéje mindig is egy nagyobb életmű, “project/object.” része volt. Nem akarok azzal hencegni hogy pontosan tudom hogy ez mit is jelent, de amit én ki tudok hozni ebből – és erre a hangszerelései közben jöttem rá –, hogy nagyon sok mindent át lehet emelni egy darabból és bedobni egy másik darab közepébe.