Ennek az albumnak a megjelenéséig csak kevesen

ismerhették fel, amit a Zappa-fanatikusok mindig

is tudtak… hogy Zappa TUD gitározni.

Míg a zenei lapok az egekig magasztaltak mindenféle divatos gitárnyűvőt, Zappát pedig elítélték az általuk gusztustalannak vélt szövegei miatt, ő csendben tovább játszott a hangszerén - a szavakkal kifejezhetőknél messze istenkáromlóbb dolgokat. A szövegeitől rendre megsértődő sajtó épp csak azt nem hallotta meg, amiről a gitárja mesél. Zappa ezen az albumon bemutatott szólói olyan dolgokról beszélnek, amelyek sokkal zavaróbbnak bizonyulhatnak azon újságírók számára, akik hallgatni felejtettek el.

Shut Up 'N Play Yer Guitar

Shut Up 'N Play Yer Guitar Some More

Return Of The Son Of Shut Up 'N Play Yer Guitar

Guitar World, November 1981 Volume 2, Number 6

Ez a három lemez (két CD) rendkívül fontos hozzájárulás Zappa eddigi lemezre rögzített életművéhez, olyan felvételekkel van szoros konceptuális kapcsolatban, mint például a brilliáns és méltatlanul mellőzött zenekari kompozíció, a Lumpy Gravy. A gyűjtemény Zappa gitárszólóiból mutat be egy csokorra valót, legtöbbjét az utóbbi két év koncertterméséből válogatva (az egyik 1977-es, néhány évszám nélküli). Ezek a zenei utazások (nem egyszerűen szólók: a kísérőzenekar is gyönyörűen játszik) koncerteken Zappa ismerősebb dalai között szolgálnak híd gyanánt, közvetlen kapcsolatot biztosítva így a legutóbbi Tinseltown Rebellion című lemezzel (úgy tűnik, a Berkeley Community Theater-ben és az Odeon Hammersmith-ben készült felvételek a Rebellion-lemezzel megegyező koncerteken készültek).

(…)

Ezek a felvételek a Zappa technikáját tanulmányozó gitárosok számára alapvető fontosságúak, különösen mivel már a lemez szólóinak többségét és számos más Zappa-anyagot tartalmazó kottás-könyv is hozzáférhető. De itt mégsem a puszta technikán van a hangsúly. Bárki, aki Zappa játékának szépségére vagy termékeny dallamképzésére nyitott, örömét leli majd a lemezben. Annak a jelentősége, hogy Zappa egy tripla lemezt szentelt instrumentális felvételeinek, messze több, mint hogy karrierjében csupán egy lábjegyzetnek tekintsük, annál is inkább, mivel ez a kiadvány finoman illeszkedik az életmű egészébe, amelyben a zenéhez jellemzően mint a stúdió-bűvészkedés, az élő felvételek és a komponált részek kész elemeiből való játékos montázshoz közelített. Zappa szerencséjére a hangrögzítési technikában lezajló forradalmi változások egybeestek pályafutásának kiteljesedésével. Az első három Mothers of Invention album még négysávos rögzítőberendezésen készült; a Hot Rats idején már elérhető volt a tizenhat sáv. Mára a csatornák száma elvileg végtelen: annyi huszonnégy sávos gépet kapcsolhatunk össze, amennyit csak akarunk. Sőt, a mozgó stúdiók fejlesztése is eljutott arra a pontra, hogy élő előadások is gyakorlatiag stúdióminőségben rögzíthetők.

Zappa a legmesszebbmenőkig kihasználta a technológiai áttörés kínálta lehetőségeket. Már a Sheik Yerbouti lemezen* kidolgozta az általa xenocrony-nak nevezett egyfajta szinkronizációs felvételi/kompozíciós technikát. A módszer lényege, hogy különböző, egymástól teljesen különböző dalok zenei részletei (a basszus az egyikből, a dob a másikból, a gitár a harmadikból, stb) zeneileg egymással összeilleszthetők. Ennek továbbfejlesztett, kifinomultabb változata, mikor egy környezetéből kiragadott rész - például a gitárszóló - válik egy teljesen új darab kompozíciós alapjává**.

A Joe's Garage felvételeinek jó része így készült. Élő felvételekből kiemelt gitárszólók váltak az eredeti környezetüktől teljesen eltérő darabok vezérfonalává a Zappa zenei laboratóriumában. "Amikor a velem dolgozó hangmérnöknek az ötletet felvetettem, úgy nézett rám mint egy komplett őrültre" - emlékszik nevetve Zappa. "A felvétel folyamán aztán ezt végig 'Ampex-gitár'-nak hívta, mert ahogy eljött a szóló ideje, nekem csak annyi dolgom volt, hogy üljek az ATR mellett és keverőpult megfelelő gombjának megnyomásával elindítsam a szólót."

Csak egy Zappa-féle ördögi elme lehetett képes ezeknek a lehetőségeknek ilyen mélységű kifejtésére - Brian Eno önbizalomtól duzzadó művészi kollázsai, talált tárgyai gyerekes játszadozásnak tűnnek Zappa konceptuális szuperstruktúrái mellett. Zappát elbűvölik az egymástól függetlenül létező dolgok közti kapcsolati lehetőségek, szinte úgy játszik velük, ahogy más a keresztrejtvényét fejti a reggeli kávé mellett. Csakhogy miközben a zeneipar számos pozőrének névjegyén szerepel a 'művész' kitétel, Zappa saját - egyetlen egésznek is bátran tekinthető - munkássághoz való majdhogynem félvállról vett, humorral teli viszonya igazán frissítően hat. Frank Zappa elméletileg akár végtelen számú lemezt adhatna ki csupán az eddig felhalmozódott gitárszólóiból válogatva. A Shut Up 'n Play… csupán a jéghegy csúcsa.

John Swenson

*

a fordító megjegyzései:
(A cikk fordításából az egyes konkrét darabok méltatását elhagytam.)
* ugyanezt alkalmazta már korábban is, a Friendly Little Finger esetében (Zoot Allures, 1975 - Ld. a Sheik Yerbouti kísérőfüzetét és a GW According to FZ kazetta kísérőszövegét.)
** Theme From The 3rd Movement of Sinister Footwear, in: You Are What You Is, 1981)

balint, 2009, június 27 - 13:45