Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Zoot Allures

2010.10.01. 00:40 mB

Zappa egyetlen Warner-nél megjelent albuma – korábbi menedzserével, Herb Cohennel való konfliktusa miatt a DiscReet Recordsszal kötött szerződését módosították a terjesztő Warnerhez. Szinte mindenen Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, aki utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra dobolt rá.

[1976. október 29. | Zappa, LP, Warner Bros. BS 2970 | >>Information INK | nr. 22.]


A lemez számaiFZkovetkezo.jpgFZelozo.jpg
A másképp jelölteken kívül minden szám Frank Zappa szerzeménye.

  1. Wind Up Workin' In The Gas Station – 2:29
  2. Black Napkins – 4:15
  3. The Torture Never Stops – 9:45
  4. Ms. Pinky – 3:40

  5. Find Her Finer – 4:07
  6. Friendly Little Finger – 4:17
  7. Wonderful Wino (Simmons, Zappa) – 3:38
  8. Zoot Allures – 4:12
  9. Disco Boy – 5:11

A lemezről

Az album története

A kiadvány eredetileg dupla lemez lett volna (lásd: arf.ru!), de ismeretlen okokból Zappa megvágta és átszerkesztette a programot egy szimpla lemeznyire. A tesztnyomatokat 1976-an megmutatta a Circus magazinnak, akik egy radikálisan különböző felépítésű albumról számoltak be, amin szerepelt a "Sleep Dirt", a "The Ocean Is the Ultimate Solution", a "Filthy Habits", és a "Night of the Iron Sausage". Az első három szám aztán a Sleep Dirt-ön jelent meg 1979-ben, a "Night of the Iron Sausage" kiadatlan maradt, valószínűleg egy hosszú gitárszóló lehetett. A "Wind Up Workin' in a Gas Station" és a "Zoot Allures" nem szerepelt ezen a korai összeállításon.

A lemezen szinte minden hangszeren Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, de ő is utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra játszotta rá a dobszólamát. Ez talán a 75-76-os felállás kritikája is lehet, hiszen a hosszú turné ellenére tőlük néhány kivételtől eltekintve szinte semmi nem jelent meg hivatalos felvételen - majd csak 2002-ban az FZ:OZ és 2008-ban a Joe’s Menage.


Az egyes dalokról

  • Black Napkins – a szám az 1976 február harmadikai koncertről származik, Oszakából; az elég széles körben elterjedt „The Eyes of Osaka” kalózlemezen a teljes koncert meghallgatható.
  • The Torture Never Stops – az albumon hallható változat az ekkor még fiatal szerzeménynek már a harmadik változata: az első a Bongo Fury turné része volt Captain Beefheart énekével (a YCDTOSA vol. 4-en hallható), egy más hangszerelésben játszották 75-76-ban (lásd: FZ:OZ).
  • Wonderful Wino – a dalt 1970-71-ben játszotta sokat a Mothers, eredetileg Jeff Simmons 1970-es Lucille Has Messed My Mind Up című lemezén jelent meg, a producere – La Marr Bruister álnéven – Zappa volt. Erről a lemezről került a címadó szerzemény 1979-ben a Joe’s Garage albumra.

Megjegyzések, érdekességek

  • Zoot Allures - A lemez címe egy szójáték: a francia Zut alors! nehezen lefordítható, indulatot kifejező szókapcsolat, nagyjából „a fenébe!” jelentéssel.
  • A lemezborító - Eddie Jobson és Patrick O'Hearn fotója szerepel ugyan az albumborítón, de a lemezen nem játszanak. A képen látható felállás mindenképpen csonka, hiszen az őszi turnén már Ray White (és egy rövid ideig Bianca) is tagja volt a csapatnak, és egyikük sem látható a fotón.
  • Japán feliratok - a lemez első és hátsó borítóján egy-egy lapán felirat van, ezek valójában nem jelentenek semmit, de kiolvasva: "za ppa" a címoldalon és "fu ran ku za ppa" a lemez hátoldalán. Az arf.ru honlap szerint az 1976 elején, Kiotóban tartott koncerten kapott Zappa a helyi diákszervezettől egy japán pecsétet ("hanko") és egy névtáblát - ezek kerültek aztán az előoldalra és a hátoldalra.

 


Közreműködők

Zenészek

  • Frank Zappa – szintetizátor (1, 4, 5, 9), basszusgitár (1, 3-7, 9), gitár, billentyűs hangszerek (3, 5, 7, 9), vokál (3, 5, 7, 9), ének (1, 4)
  • Terry Bozzio – dobok, vokál (5, 9)
     
  • Davey Moiré – szólóének (1), vokál (1, 9), hangmérök
  • Andre Lewis – orgona (2), ének (2), vokál (5, 9)
  • Roy Estrada – basszusgitár (2), ének (2), vokál (2, 4, 5, 9)
  • Napoleon Murphy Brock – szaxofon, vokál (2)
  • Ruth Underwood – szintetizátor (4, 7), marimba (6, 8)
  • Captain Beefheart – harmonika (5) ("Donnie Vliet" néven)
  • Ruben Ladron de Guevara – vokál (5)
  • Dave Parlato – basszusgitár (8)
  • Lu Ann Neil – hárfa (8)
  • Sparky Parker – vokál (9)

Produkciós stáb

  • Arnie Acosta – mastering
  • Amy Bernstein – layout design
  • Michael Braunstein – engineer
  • Gary Heery – photography
  • Cal Schenkel – design
  • Bob Stone – digital remastering

6 komment

Címkék: 70es évek sorlemezek

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr302444737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.03.24. 09:09:09

Furcsa kettősségbe szorítom magam: a Youtube linkjéről a 2012-es feljavított hangot hallgatom, viszont a számítógép kis hangszóróján. Okos.

Az élmény mégis pozitív - összehasonlítom egyszer a régi CD-vel ha lesz kedvem és időm, a mostani hallgatás mindenesetre egy laza kezű, szépen megszólaló és valóban zappai anyagot mutat, Bozzio izmaival, szép szólókkal - érdekes közben a 75-76-os felállások megszólalására gondolni, ezeknek a számoknak az alternatív hangszereléseire. Szívesen hallgattam mostanában, ahogy korábban a(z újított) Chunga's Revenge-et.

Hangminőség ide vagy oda, azért a Disco Boyt elviselni továbbra sem könnyű.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.04.01. 11:51:55

Szeretem ezt az albumot. Iazán két dal viszi a hátán az egészet, de kellemesen végig lehet rajta menni. A Black Napkins néha már nem tudom merre akar tekeredni? Az eredeti koncerthez képest azért fel van gyorsítva - úgy emlékszem -, viszont hasít. A Torture Never Stops meg az egyik legnagyobb monolit a Zappa életműben. Ez a verzió viszont más. Na jó, mindegyik más, de ez nálam az originál, egy valódi hangulati utazás, az ember tényleg ott van, ahol nem is akar lenni. Mad Max világának zenei aláfestése.
Személy szerint a Wonderful Winoval nem tudok mit kezdeni, pedig a kezdő riff nagyon Black Sabbath hangulatú, az mindig jó (a Sabbath), de a diszkréten színező fúvósok a tingli tangliba fullasztják az egész dalt. Alig szólalnak meg, de az emlékük megmérgez mindent, ami utánuk jön. A Disco Boyt szeretem, a Baby Snakes vérlapos, unalmas verziója szörnyű, de ez lezárásnak rendben van.
A címadóról meg is feledkeztem: nem lehet elrontani! Rétegek, ízek. Mint egy szelet flódni vagy marlenka (áhh!), ami felrobban az ember szájában. Ráadásul itt a tempó is nagyon el van találva.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.10.13. 23:14:42

Sokat hallgatom mostanában a Black Napkinst, mindenféle 75-ös és 76-os felvételekről, és ahányszor visszatérek ide az albumhoz, minden alkalommal hiányérzetem van. Hiányos a nyitás: a jellemzően sokkal meditatívabb indítás után a főmotívum eredetileg kétszer ismétlődik, a másodiknál finom ritmuselcsúszásban megtámogatja egy vokál, s innen indulnak a többirányú, hosszú, arisztokratikus nyugalommal felépített szólók - amik után külön ereje van a főmotívum újbóli, záró felbukkanásának a végén. A nyitás ezek helyett itt berobbanás, a fokozás elmarad mert egyből a "második" változata jön a vokállal, s a dal egésze bevezetéssel, szólóval és végjátékkal együtt is alig több mint 4 perc (humor a dologban hogy Dweezil ezt a verziót játssza a színpadon...). Érdekes lenne tudni hogy FZ miért vágta így meg, hogy a kor lemezhosszainak korlátja volt-e a dologban vagy neki pont elég volt ez a bizonyos szólódarab.

E tűnődések szüneteiben vissza-visszanézek a 75-76-os koncertváltozatokhoz.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.10.14. 23:22:14

@mB: Érdekes, nekem pont ez az in medias res kezdés tetszik nagyon. Viszont tény, hogy nagyon meditatív hangnemeket tudott eltalálni ez a nóta a korai korszakában, pontosan ennek a komótos bevezetőnek (is) köszönhetően. Ellenben a korai változatoknál sokszor hallok olyan hangokat a szólóban, amiket bőven lehetett volna érlelni, meg ugye szellős zenekarok voltak ezek, kevés hangszerrel.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.10.16. 16:33:22

@Rátosi Milán: szép hogy ennek az egyszerűnek is több olvasata (hallazata) lehet - ebben a rövidítésben amúgy én a komótosságot hiányolom: a két kísérőakkordon való hosszas billegés tűnődését, ráérős meditativitását: ez 4 percbe nem sűríthető bele. Jó hogy van annyi változat amennyi van: mostanában még az OZ-t is (!) hallgatom (de inkább Osakát).

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.10.18. 22:28:22

@mB: Feltettem az OZ-t, igazság szerint még egy halvány reménysugár sem élt bennem, hogy ez most egy reveláció erejű hallgatás lesz. Nem is lett az, pedig helyenként nagyon szép, ahogy az orgona szép, diszkrét szőnyeget terít a dob meg a basszus alá. Vannak árnyalatok időnként. A Black Napkins azért kellemes, bármikor agyon tud nyomni az a hangokból szőtt monolit. Van szép expozíció, ami aztán megágyaz a tűnődésnek. A Zoot Allures verzió teljesen más. Igazság szerint talán nem is tenne jót neki a felvezetés, mivel ez eleve egy gyorsabb tempójú változat, aminek talán csorbulna az éle, így viszont instant módon mászik az ember agyára, ráadásul el vannak találva a hangok, van íve ennek a változatnak. Gyakorlatilag az egész kompozíció kellős közepébe ránt az első pillanattól kezdve, Bozzio pedig nagyon energikusan üt. Ez a szabályozott, halálpontos féktelenség az ő asztala.
süti beállítások módosítása