- Vannak drogproblémáid?
- Igen, a kávéval.
- A kávéval???
- Abszolút józan ember vagyok. Nem iszom alkoholt. Nem szívok füvet. De literszámra iszom a kávét.
Az IneedCofee.com cikke, 2000
Frank Zappa, a kávébarát
Riporter: Megfogalmazható, hogy honnan szerzel zenei inspirációt?
Frank Zappa: Néha csirkékből. Néha a kávéból.
Bármilyen történelembuzi bármikor könnyedén rukkol elő olyan figurák hosszú listájával, akikről a mából visszanézve bizton kijelenthető hogy megelőzték a korukat, hogy a gondolataik és teljesítményük csak jóval haláluk után nyertek elismerést. Frank Zappa nem ilyen ember. Az első lemeze 1966-ban jelent meg, és attól kezdve 1993-ban bekövetkezett haláláig bizonyos fajta kereskedelmi és kritikai sikereket élvezhetett.
Ezzel együtt a halála óta eltelt hét évben a weben tapasztalható intenzív jelenléte illetve a Rykodisk gondozásában újrakiadott albumai iránti folyamatos érdeklődés azt mutatja, hogy a XXI. század talán mégis fogékonyabb lett volna a zenéje és gondolatai iránt, mint az a korszak amit otthagyott és amiben három évtizeden át tevékenykedett. A műfajoktól független zenei eklekticizmusa és örökösen ellenzéki libertáriánus politikai elkötelezettsége sokkal inkább otthonra talált volna ma, mint a saját életében.
Zappának még egy tulajdonsága volt ami inkább a helyén lett volna a kilencvenes években és a XXI. század elején: a kávéfogyasztási szokásai. "A cigaretta számomra élelem" - írja Zappa az önéletrajzában, az Igazi Frank Zappa könyvben. "Az egész életem ezeknek az izéknek a szívásával és ebben a csészében levő "fekete víz" ivásával telik." Mindenesetre, barátaim, ez a honlap nem a nekemkellacigaretta.com - a fenti két kicsapongás közül mi tehát most a másodikra fogunk koncentrálni.
Sokan hiszik, hogy Zappa a hatvanas évek előadóinak zöméhez hasonlóan maga is mindenféle drogok széles spektrumával élt. A meglehetősen szabadon szárnyaló 1966-os Freak Out! című lemeze egy jó évvel jelent meg a Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band-jénél, amitől sokan a pszichedelikus rock indulását számítják. A Freak Out! és az azt követő lemezek bizarr szövegei és néha groteszk zenei megoldásai sok hallgatóban ültették el a meggyőződést, hogy Zappa ihlető forrásai jórészt kémiaiak. Zappa ekcentricitása azonban nem a narkotikumokból származik, ahogy azt 1976-ban a Suosikki Magazinban is elmondja:
- Vannak drogproblémáid?
- Igen, a kávéval.
- A kávéval???
- Abszolút józan ember vagyok. Nem iszom alkoholt. Nem szívok füvet. De literszámra iszom a kávét.
Kávé: az igazi hajtóerő
A kávéfogyasztásra való direkt utalások nélkül is nyilvánvaló, hogy Zappa életvitelében és művészetében a kávé az egyik fő hajtóerő. A zeneíráshoz való viszonya nem olyan szeszélyes, amilyent egy rockzenésztől elvárnánk. Sőt: egy igazi munka-alkoholista etikájával veti magát a játékba.
Az életrajzíró/groupie/zenész Nigey Lennon a Being Frank: My Time With Frank Zappa című könyvében írja le a maga első feketelevesét. Zappa zenekarának való bemutatkozásakor Lennon csak akkor játszhatott, miután leküldött egy elborzasztóan erős és sötét kávét. Mikor a Mothers többi tagja is követte a példáját, a csapat végre készen állt a maratoni jam-sessionjeire.
- Addig dolgozom egy nap, ameddig csak a fizikai teljesítőképességem engedi - meséli egy Don Menn-nek a Guitar Player számára adott interjúban. - Az átlag úgy napi 15 óra.
Nem csoda, hogy a zenésztársainak is a legerősebb kávét kellett innia, hogy lépést tudjanak tartani vele.
A hegyek a kávé hangjára ébrednek
(A muzsika hangja dalának kis elferdítése)
Zappa kávészeretete nem korlátozódott a próbateremre, ugyanúgy fogyasztotta a színpadon is. De volt kávé a stúdióban is, olyannyira, hogy Zappa a zene definícióját szokásosan feszegető zajhatásainak is részévé válhatott. Az életét a kávé látványával, ízével, illatával töltő ember számára a legtermészetesebb, hogy a hangját is hallani szeretné.
"Volt egy nagyszerű zaj - a csapatban (Ensemble Modern, 1992) két ember játszik didzseridún" - emlékszik vissza Zappa a Best of Guitar Player interjújában. "Az egyikük egy ausztrál nő, aki oboán is játszik. Az egyik délután eszembe jutott, hogy milyen borzasztó hangot adna ki a didzseridú, ha egy félig megtöltött kávéskannába téve fújná meg valaki. Meg is kérdeztem, hogy kipróbálná-e. Igent mondott, és meg kell hogy mondjam, az eredmény igazán visszataszító volt. Annyira nevettem, hogy ki kellett mennem a szobából."
Waka/Jawaka, 1972
Nagyratörő célok, nagyszabású eredmények, túlfeszített munka - Frank Zappát a munkához és a művészethez való viszonya elkötelezett amerikai kávébarátok világához köti. Az Ineedcoffe.com most előtte mint igazi kávébarát előtt hajt fejet.
balint, 2009, szeptember 12 - 17:44
