Géppel előadva (Sibelius 7.5), nem tudom hogy hiteles-e, az internet nem tud róla.

"A "Time's Beach"-et az Aspen Fúvósötös (Aspen Wind Quintet) felkérésére írtam, öt tételes volt, ezek közül a darab premierjén, 1985-ben az Alice Tulley Hallban az egyik eljátszhatatlannak tűnt. Az ő próbálkozásuk óta senki nem játszotta (teljes egészében)." (FZ)

(The $600 Mud Shark Prelude)

• Carnegie Hall

FZ: Elmondanék valamit. Szeretnénk nektek ráadást játszani. De van egy kis gond a helyi szakszervezettel. Adott időben el kell hagynunk a színpadot, ha nem, az újabb 600 dollárba fog kerülni. Nekünk. 600 dollárt kellene fizetnünk, hogy játszhassunk nektek. A következőt szeretném mondani: boldogan fizetek 600 dollárt hogy játszhassunk nektek. Akkor jöjjön a ráadás.

A programunknak ezt a részét a szakszervezeti embereknek ajánljuk, akik ott ülnek a színpad mögött és a túlórapénzüket számolgatják.

(Are You Hung Up?)

• We're Only In It For The Money | The Lumpy Money Project/Object

EC: Ö.. ööö … Uh... Uh... Uh Uh... Uh... ott.. ott vagy még? OTT VAGY MÉG? OTT VAGY MÉG?
Girl: Kész vagyok!
EC: Kész vagyok, igen – figyelj, ö,ott…? OTT VAGY MÉG?
Girl: Ha ha... ! Ez mit jelent?
EC: Ideges vagy, igen? OTT VAGY MÉG?
Girl: Nem… ezt.. nem értem... Kész vagyok!
EC: Kész vagyok, hé… figyelj, ö… OTT VAGY MÉG?

Gary Kellgren: Egy szép napon letörlöm az összes szalagot a világon… a világon… világon… Talán holnap… Minden Frank Zappa mesterszalagot… Semmi… puszta… csend… űr… Ez lett belőlük… puszta… csend… űr… Tudom hogy ott ül, a keverőszobában és mindent hall amit mondok, de nem érdekel… Heló Frank Zappa!

Frank Zappa legtalálóbban "beteges ellenkezőként" írható le. A rockzene egyik legélesebb társadalomkritikusa volt, mindig szemben állt a hippimozgatom elvesztegetett potenciáljaival. Ez a szembenállás kristályosodott ki a harmadik Mothers-album, a We’re Only In It For The Money dalaiban.

- SBP publishing; $20.00

A Discoporate! (ami mellesleg Zappa szóalkotása, lásd itt!) 1966 szeptemberétől 1967 szeptemberéig kíséri el a zenekart, ami alatt nem csak a We’re Only In It For The Money, de az Absolutely Free és a Lumpy Gravy is elkészült: a könyv mindháromról alapos, részletekbe menő elemzést ad (ugyancsak Scott Parker a szerzőja a A Freak Out! in the Making című könyvnek).

(Echo Pie)

• Meat Light - The Uncle Meat Project/Object

Roy?: Hejj!

FZ: Igen.

JCB: Herbie nem éhezik. Többet keres mint mi. Ez állatira biztos.

FZ: De többet is csinál mint te! Én mondom, ha van bevétele és úgy él ahogy él, azt nem mind a te zsebedből veszi ki.

The Mammy Anthem - You Can't Do That On Stage Anymore: Vol 1 - 0:00
Brown Moses - You Can't Do That On Stage Anymore : Vol 4 - 5:40
The Evil Prince - You Can't Do That On Stage Anymore : Vol 4 - 8:18

Főleg Ray White miatt, róla nem sok volt eddig tudható - talán kiegészítődik egyszer.

"Mindent tudsz, azt hiszed - de jó neked!
na ezt a dalt: EZT ISMERED? - én figyelek..."

[01:15] Pygmy Twylyte - [08:40] The Idiot Bastard Son - [12:30] Dickie's Such An Asshole

Néha azért sikerült elkapni sérülékenyebb pillanatait is. Ismered a You Are what You Is lemez belső borítóját, ahol a falnak támaszkodva keresztbe tett karral áll? Ott tényleg valami melegség érezhető, amit elég ritkán látni tőle. Rendszerint nem igazán mutatott melegséget. Tudod melyik képre gondolok? Ahol valami tarkában van és a fal is többszínű, mert Gail azt próbálgatta, hogy milyen legyen, sárga, lila vagy rózsaszín. Ezért látszanak a háttérben különböző színű foltok. Nem a szokásos Frank Zappa perszóna látszik a képen. Nagyon is otthon van, házas, gyerekekkel, boldogan. A legtöbbször azért ezt a másik arcát láttuk (az előző képre mutat). - John Livzey fotós, a Confessions of a Zappa Fanatic című könyvben.

– Frank, Moonnak milyen érték átadását tartod fontosnak?

– Azt hiszem a legjobb, ami értékként belecsepegtethető valakibe, az az őszinteség. Talán ez… ez az Elfeledett Amerikai Érték – ez, és a szaktudás. Ez a két dolog veszett ki mára az amerikai kultúrából.

Ha ön tehát amerikai, és arra vár hogy pont ítt kívánjon valaki jó reggelt, ül otthon a napnak ebben a különösen fogékony szakában, gyerekei vannak és azon tűnődik hogy mit is csináljon velük: próbálja meg őszintének nevelni őket, és bármilyen munkájuk is lesz, próbálja meg a szaktudás fontosságára emlékeztetni őket, és így a jövőben az amerikai árukat és az amerikai dolgokat talán majd tisztelni fogják a világban. [→25:55]

forrás: Belew twitter-oldala  és a wcpo.com - - - a képre kattintva a jó változat nézhető!

visszatekintő: Bozzio először és másodszor Budapesten;

Szeretem az ilyen adalékokat - köszönöm! (javítottam)

Ugyan részletkérdés, de biztos, hogy _mélyhegedűn_ játszik Ponty a Canard Du Jourban?

Azért kérdem, mert magyar szóhasználatban a mélyhegedű egyenlő a brácsával, de akkor az angolul viola lenne. Viszont úgy láttam valahol, hogy a bookletben baritone violin szerepel, ami elég ritka hangszer ahhoz, hogy elterjedt magyar neve legyen, de talán a bariton hegedűben ki lehet egyezni