'74-es koncert ugyanott: 1974. november 6., Syria Mosque, Pittsburgh
- Montana 0:40
- Yellow Snow Suite 11:29
- Farther Oblivion 28:00
- Jam 41:43
- Inca Roads 1:04:12
- Three Signals 1:16:04
- RDNZL 1:18:34
- Zomby Woof 1:23:48
- Camarillo Brillo 1:29:48
- Improvisations 1:35:28
- Eat that Question 1:45:19
- Cosmik Debris 1:52:35
FZ, Jean Luc Ponty, Tom Fowler, Ralph Humphrey, Ruth Underwood, Ian Underwood, George Duke, Bruce Fowler, Sal Marquez
Pittsburgh 73
Sok remek dolog van, ami miatt érdemes ezt a szalagot megszerezni. Frank végig elemében, kiváló szólók a Montanában, a Zomby Woof-ban és a Cosmik Debris-ben. Ralph minden koncerten elvarázsol, eszelős kódát szállít a Farther O'Blivionban. Jean-Luc, a számokban játszott szólókon túl is csillog-villog (de erről később). A Yellow Snow itt mutatkozik be Kin (Wassey) nélkül, és Sal énekével még nagyobbat üt (bár még Mar-juh-rene nélkül). Frank dalösszeállítása is nagyon jó, több viszonylag új számmal.
Valódi oka van viszont, hogy ez a felvétel kötelezően része kell legyen minden komoly Zappa-gyűjteménynek (a B/B- hang ellenére). Úgy 35 perccel a műsor kezdete után Frank (Phoenix után először) Jean-Luc-nak ad teljesen szabad kezet, csináljon amit akar. Ami ezután következik, az az ettől a bandától hallott legelképesztőbb (több mint fél órányi) improvizáció. A turné egyéb, strukturáltabb rögtönzéseitől eltérően (amikben közönségrészvétel és normál szóló is van, amikből kapunk azért itt is később), itt valami egészen váratlan, különös gigász születik, megkettőzött hegedűvel, visszhangeffekttel ("double violin, echoplex effects"), Jean-Luc úgy pengeti a hegedűt mint egy gitárt, és vagy 6 kicsi soloette-el rukkol elő. Mikor Jean-Luc épp nincs az előtérben, akkor Frank hoz néhány fondorlatos, megduplázott Sleep Dirt-akkordot: ebben a kaotikus néhány percben mintha mindenki egyszerre szólózna, Bruce harsonán, Sal egy mariachi-stílusú trombitaszóló-tornádóval és némi "elragadtatással" száll be. Aztán (ezek után!) George játszik egy nagyon Dupree-s témát, ami valami Space Invaders szintetizátor-zajba torkollik. Aztán... végül... átmegyünk az Inca Roads-ba (Sal Marquez énekével - mB).
Még az improvizációk nélkül is kiváló koncert lenne. Mindenki formában, nagyon kevés az unalmas szóló-menet, nagyon sok az új vagy ritkán játszott dal (itt az egyetlen 73-as Eat That Question ami nem a Big Swifty-ből bomlik ki). De az impró-menet ennek a felállásnak az 5 legkielmelkedőbb pillanata között van. Kötelező!
Sean Gaffney, Frank Zappa Tape Reviews;
Az épületet a shrinerek, egyfajta szabadkőművesek (?) építtették 1911-ben; mintegy 75 éven keresztül a zenei élet legfontosabb központja volt a városban - 1991-ben lebontották, ma egy egyetemi épület parkolója van a helyén (forrás: Lost Temple Of Music - Pittsburh Music History + Wikipédia).
