Igazi szenzációnak tűnik a most felbukkant felvétel: az eddig csak halovány kalózfelvételről ismert koncertről most egy profi hangfelvétel került elő (a megtalálás körülményeiről itt olvashatni).
Mint ismert lehet, 1981. április 17-én a New Yorki Palladiumban Varèse özvegye férje posztumusz koncertjének házigazdájául Frank Zappát kérte fel. Az Orchestra of Our Time zenekart Joel Thome vezényli (ahogy majd az 1991-es Zappa's Universe-et is).
A program:
- Ionisation, for percussion ensemble
- Density 21.5, for solo flute
- Intégrales, for small orchestra
- Offrandes, for soprano and chamber orchestra
- Déserts, for winds, percussion and electronic tape [58:01]
Lásd még:
- Ifjúkori példaképem - Frank Zappa írása Varèse-ről, 1971-ben;
- Zappa levele Varèse-nek - 1956-ból.
A Zappa-Varèse vonal egyik legszebb állomása 1992, amikor is Zappa zenei vezetésével, Eötvös Péter vezénylete alatt az Ensemble Modern szalagra rögzíti a klasszikus zeneszerző munkáit - a felvételről Wilhelm András:
...Csak nagyon kevesek számára hozzáférhető az a historikus felvétel, amely valamikor az ötvenes években készült Varèse felügyelete mellett (s ahol mint tudni lehet, ő maga kezeli az Ionisation szirénáit), s a személyes hitelességnek és szenvedélynek olyan intenzitását mutatja fel, ami a hangfelételi technika tökéletlensége ellenére is az előadás minden pillanatán átsugárzik. Ez sajnos nyomaiban sincs jelen a legtöbb új bejátszásban. S ugyanígy nincs mögöttük az az egy életen át ápolt rajongó vonzódás sem, amit Frank Zappa érzett Varèse iránt, s amit élete utolsó munkájaként, éppen egy Varèse-összkiadásban szeretett volna összefoglalni és megmutatni. Csak a kamaraművek felvételével tudott elkészülni, s közülük is egynek az utolsó keverésében megakadályozta már a halál, ám a munkája így, torzó voltában is a személyes elkötelezettség, a hangmérnöki zsenialitás és tapasztalat mesterműve. Egyre késlekedő megjelenése a hanglemezkiadás régóta várt nagy eseménye lehet majd, s amíg nélkülöznünk kell, a jelenkori zenei ipar egyik legnagyobb szégyene marad.
Wilheim András a Magyar Narancsban Edgar Varése, a század egyik nagy amerikai zeneszerzőjének frissen feljátszott lemezeiről
Ugyanerről Eötvös Péter ("A gyökereink közösek"):
Zappa akkor már nagyon beteg volt… bent ült mellettem, ugyanabból a pontból hallott mindent, mint én. Becsukta a szemét, és csak néha szólt: "Peter, valamit nem értek". Hogy mit nem ért, azt nem mondta meg, csak azt, hogy valamit nem ért. Márpedig ez a legjobb instrukció, amit el tudok képzelni, mert egy hallgatótól jön, aki később a lemezen is csak annyit tud, hogy ő ott valamit nem ért. Tehát amíg ő értette a dolgot, addig minden rendben volt, és csak akkor szólt, ha valami gond volt. Persze az ember rögtön tudta, hol van a probléma; én is tudtam, a zenekar is tudta rögtön. Javítottunk, és mentünk tovább.
Nagyon jó volt az atmoszféra. Bejött például az a Nicolas Slonimsky, aki az Ionisation legelső karmestere volt 30-as években. Azt hiszem, akkor volt 99 éves, és bejött meghallgatni. Ez volt az egyik alapdarab, ami miatt Zappa az egész felvételt egyáltalán eltervezte, úgyhogy igazán gyönyörű volt a szituáció, hiszen ott volt az első karmester, ott volt Zappa, ott volt a zenekar, ott voltam én... (A felvétel) minősége egyszerűen fantasztikus. Egy olyan fajta hangstílusban szól, amit ő tudott egyedül csinálni; egészen fantasztikus kvalitás.
Zappa és Louise Varèse, 1974-ben:
