Zappa 16 évesen írta az alábbi szenvedélyes levelet Varèse-nek, egy baltimore-i rokonlátogatás alkalmával.
Telefonon beszélgettek néhányszor (lásd ezt a cikket!), de soha nem találkozhattak.
forrás: Frank Zappa levele Edgard Varèse-nek
…talán furcsának tűnik, de 13 éves korom óta érdekel a zenéje. Az egész akkor kezdődött, mikor egy kis boltnak a tulajdonosa eladta nekem az „Edgard Varèse összes művei, I. rész” (The Complete Works of Edgard Varèse, Vol.l .) című albumát. A puszta létezéséről is csak a LOOK vagy a POST magazinnak köszönhetően tudtam, a cikk szerint értelmetlen csörömpölés, semmi zene, csak a HIFI berendezések tesztelésére alkalmas (az Ön Ionisation című darabjára utaltak). Nem tudom hogy az az üzlet honnan jutott hozzá, de többszöri meghallgatás után kíváncsi lettem és megvettem az akkor szörnyen drágának tűnő 5 dollár 40-ért, ami után három hétre teljesen le is voltam égve. Ma nem adnám oda az albumot semmiért, de kell szereznem egy másik példányt, mert a sajátom már nagyon viseltes és karcos.
Miután átkínlódtam magam Mr. Finklestein fülszövegén a hátsó borítón (és szó szerint kínlódtam, mivel akkor némi kezdetleges dob-ismeretet leszámítva még semmilyen zenei képzettségem nem volt), egyre jobban és jobban érdekelt az Ön személye és zenéje. Könyvtárba kezdtem járni, modern zeneszerzőkről és modern zenéről kölcsönöztem ki könyveket, hogy amit lehet azt megtudjam Edgard Varèse-ről. Ez lett a leghasznosabb stúdiumom (az Ön élete), elkezdtem önről beszámolókat és dolgozatokat írni az iskolában. Egyszer, mikor a történelemtanár azt kérte hogy írjunk egy olyan amerikairól, aki igazán sokat tett az USÁért, Önről írtam, az Összamerikai Zeneszerzők Társaságáról és a New Symphony-ról. Megbuktam vele. A tanár sosem hallott magáról, szerinte az egészet én találtam ki. Hülyén hangzik, de így volt. Az középiskola utolsó évében történt.
Egész életem során minden Istenadta tehetségemet és képességemet magam fejlesztettem, és mikor Franknek meg kellett tanulnia zenét írni és olvasni, hát Frank megtanította magát. A könyvtárban szedtem fel mindent.
Már két éve szerzek zenét, a szigorú tizenkétfokú skálával dolgozom, Anton Webernre emlékeztető hatásokkal. Ez alatt a két év alatt írtam két rövid fafúvós kvartettet és egy rövid fa- és rézfúvósokra és ütősökre írt szimfóniát.
Egy ideje a blues-zenekaromból, a BLACKOUTS-ból tartom fenn magam. Jól mennek a dolgaink és a zenésztársaimmal együttműködve a dob mellett más hangszereken is tanulok…
Tervezem, hogy a főiskola után továbblépek és zeneszerző leszek, amiben nagy segítségemre volna egy olyan veterán tanácsa mint Ön. Ha meglátogathatnám akár csak pár órára, azért nagyon hálás lennék.
Talán furcsán hangzik, de úgy gondolom hogy új ötletek tekintetében én is tudnék nyújtani valamit. Az egyik Ruth Seeger ellenpont-dinamika-elvének elmélyítése, a másik a tizenkétfokú technika kiterjesztése, amit én a kifordított négyzetnek ("inversion square") hívok. Lehetővé teszi hogy harmonikusan felépített pántonális zenét szerezzünk logikus mintákkal és bontásokkal, de mégis a tonalitás elkerülésével.
fordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
