Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Feljegyzések a hátsó sorból (08 - Dupree's, záró egyveleg)

2014.07.30. 02:02 mB

Proxy csoport 3.jpg(A Roxy By Proxy album fülszövege, 8. rész, írta Ruth Underwood - 7. rész itt; a bevezetés itt!)

BEVEZETŐ IMPROVIZÁCIÓ és A MEGKOMPONÁLT DARAB

Az előadás a Be-Bop Tango egy gyakran alkalmazott részletével indul, aztán George ugrik be a maga varázsbőrőndjével. Jöjjön néhány gondolat és út melletti jelzőtábla ami hallgatás közben az én figyelmemet megfogta, bár biztos vagyok benne hogy ki-ki felfedezi a magáénak érzett vagy neki kedves helyeit:

George beállítja a lüktetést… az oktávokat… a „szájdobolás”… Ralph lábdobja válaszol egy ellenállhatatlan George-momentumra (George nagy örömére)… Chester lép be dobon… aztán a basszus… Ralph csörgődobon… tiszta és világos zene… kis elektronikus hangszülemények folyamatos érkezése és kergetőzése… FZ kézjelei elkapják/végigsöprik a bandát… nevetés… berobban a basszus… további kiváló tiszta és világos zene… hm, egy új disszonancia vezet el a Titokzatos Akkordhoz?

Nem… egy újabb elkap/végigsöpör, zongora-futamok… a gyilkos méhek támadása és egy kis "vita", FZ az ütőhangszer-hangokat és a csóró gongot egy bluesos szintetizátor fölé viszi, hangsúly a lábdobon, és a hangszer elnyöszörgi a… Titokzatos Akkordot!... Na oké, hol a gyors futam?... még több csóró gong/fojtott cintányér jön FZ irányításával… egy kis blues közjáték (a közönség mindig imádja)… és ahogy épp belenyugodnánk, George figyelmeztetés nélkül megint megviccel minket a komponált gyors futammal és benne is vagyunk az igazi Dupree’s Paradise-ban.

A négyszer ismétlődő ötnegyedes vamp után hallgassák meg a két hangolt kolompon és vibrafonon (basszussal) előadott négy ütemig tartó tizenhatodos motívumot; ez az a motívum amit FZ az egész koncerten használt, kézjellel indítva, ahogy majd a szólók alatt is így tesz, itt most a „gazda-darabjában”.

SZÓLÓK

Az első szóló Napoleoné: fuvola/ének kombináció, amit annyira jól csinál. Ralph és Chester együtt kíséri dobokon és a maguk laza hátterével pont a megfelelő hangulatot teszik hozzá. Mindig nagyra tartottam Napoleon instrumentális szólóit – volt egy organikus folyásuk, mindig nyugodt és könnyed. FZ a négyütemes tizenhatod-motívummal jelzi a váltást Napoleon szólójából a következőbe, de én élvezem hogy ő a figura alatt tovább játszik, ami egy folyamatosabb, megnyugtatóbb eredményre vezet.

Tom szólója maga a kaland. Hagyja, hadd teljen az idő, aztán gyorstüzeléssel vág hozzánk egy hang-köteget, a sima-kerektől a durva-ütősig. Érdekes hangközök bukkannak fel, főleg bővített negyedek. Elbűvöl Tom zeneisége és lenyűgöz hogy mennyire passzol Ralph fejlett és dinamikus dobolásához. Intuitívan, együtt ütnek be egyes ritmikai pontokat, mintha megbeszélték volna, a szólón végiggörgetett energiájukkal tökéletesen egészítik ki egymást. Vegyük észre a kézjelre ismét bejövő Dupree-motívumot, ami most triolában szólal meg – másodszorra is nagyon friss. A metrum változása a motívum betolakodását egészen meglepővé, hatásossá teszi. Mikor Tom bedobja a Montana dallamát, George úgy dönt hogy beszáll, ami egyből engem is csatlakozásra csábít. FZ-t elég jól ismertük ahhoz hogy sejtsük hogy a téma befejeztével valami egész más irányba fordul majd, nagyon figyeltünk is, és igen: egyből a Dupree-motívumra landolunk, most átmeneti tempóban, ami átvezet a gitárszólójába.

Frank játéka engem mindig a Garrick színházbéli időkbe visz vissza, az 1967-es New Yorkba, amikor először láttam őt vagy hallottam a zenéjét. Az azon a nyáron játszott szólói nagyon erős érzelmi hatással voltak rám – soha semmi ehhez foghatót nem hallottam azelőtt. A pedál-effektjei abban az időben teljesen újak voltak, és az ehhez való természetes vonzódása és képessége egy egészen intenzíven expresszív kommunikációra tette képessé, ami engem teljesen lenyűgözött. Ez a mostani szólója megfontolt és szétterjedő, úgy tűnik most jobban foglalkoztatja különböző hangok és minták vizsgálata minthogy „itt” elinduljon és befejezze „amott”… megelégszik a „létezéssel”, észrevehetően különbözik az ezen a felvételen szereplő többi szólójától. George és Ralph egyformán érzékenyen támogatja – érdemes megfigyelni, hogy veszik körül és mekkora odaadással reagálnak, anélkül hogy elnyomnák vagy korlátoznák a mozgását. A teljes ritmusszekció vele látszik hömpölyögni, hatalmas hullámokban, ütemvonalakon át és vissza – aztán a szokásos belső világából lassan visszatér, vissza a Roxy színpadára, bedobja az „ostoba dzsessz-motívumot”, (ahogy magunk között ezt hívtuk), egy zenei kacsintást, nehogy túl komolyan vegyük a dolgot. Most egy ritka fogékony pillanatomban marimbán válaszolok neki. Ez bárki más számára egy szokásos visszhangnak tűnne, de a szívem mélyéből itt azt üzentem neki: „veled vagyok”. Adott jelre George a gyors Dupree-futamot játssza el a darab lezárásaként, és a téma kitartott utolsó hangjaival a Dupree’s Paradise befejeződik, és a koncertnek (majdnem) vége.

RÁADÁS EGYVELEG

FZ a folyamatos variációk és cseles permutációk örök forrása volt, ezek a legkisebb behatásra ömlöttek belőle: a minden lehetőséget megragadó újrahangszerelő-hajlama ismert volt a zenészek és a közönség körében egyaránt. Ráadás-egyvelegként most három klasszikushoz fordult: a King Kong és a Mr. Green Genes az 1967-es Garrick színházi időkből származott, a Chunga’s Revenge meg úgy 1969-ből. Hogy passzoljanak az új konfigurációba, alaposan összenyomta őket, áttéve mindegyiket ugyanabba a hangnembe, ütembe és tempóba, az eredeti karakterükből így veszítve valamicskét. Számomra a King Kong sínylette ezt meg leginkább, vesztett a darab a korábbi kamarazene intimitásából, finomságából, kellemes disszonanciáiból és meglepő ütemváltásaiból – azaz a 60-as évek élő változataihoz képest. Ezzel együtt magával ragadnak a fantasztikus szólók, a kirobbanó energia és a minden bizonnyal a mindenkori legbriliánsabban abszurd és felejthetetlen FZ-kóda! Az ütőhangszerek e felvétel elején hallható kis késedelme nekem, vagyis a Frank szegényes, megviselt és utazásgyötörte üstdobjaival való folyamatos küzdelmemnek volt köszönhető, ahogy külön ehhez a kódához valami elfogadható megszólalás megközelítésére próbáltam meg rávenni őket.

Az egyveleg gyors klipként indít a King Kong ismerős témájával. Imádtam Bruce-szal és George-dzsal a hangnemek feletti unisono átrepülést! Ahogy a dupla tempó beállt, indul Bruce harsonaszólója: a hatás egy motor beindításához hasonlatos. A játéka felkavaró és erős, időnként elkalandozik a hagyományos harmóniai röppályáról. Ha visszatér, megkapaszkodik majd újra és újra kimerészkedik a peremre. Frank gitárja kimért, de konok és állhatatos ritmusmintákkal segíti, tolja és a bandát is Bruce támogatására bátorítja. Ralph és Chester tovább zakatolnak, felépül a momentum. Mire George kerül sorra, a gépezet már megállíthatatlan és Frank tovább hajtja a csapatot. George szólója lenyűgöző! Magabiztosan mutatja be az elektromos hangszerek humanizálásának képességét, azok önmaga korlátlan kiterjesztései, minden kis érzelméhez vagy szeszélyéhez hozzáidomítja őket. George szólójának elején aktiválódó cintányér-torony offbeat-ütései minden alkalommal magukkal ragadnak! Pont ahogy már vágynék D-dúrtól való ellépésre, a basszusminta kiemelkedik és megfog valamit, és minden megmozdul. Tom és George a harmonikus kibontást egy drámaibb irányba folytatják – nekem a lemez egyik csúcspontja, ahogy George kitartja és egy lélegzetelállító pillanatig lebegteti a hangot, mielőtt beállna az új univerzumába. Aztán, az éppen megformált tökéletes zenét fogja és elegánsan a légtérbe lövi, és fenséges tűzijátékként arany szikrák szóródnak szerteszét. Ahogy minden lassan lenyugszik, mert tökéletesen lenyugszik, továbbmegyünk a Chunga’s Revenge-be.

Az eredeti darab ismétlődő basszusmotívumából táplálkozó csodásan borongós minősége még ebben a gyorsabb, feszesebb tempóban is él. A még tartott D hangnemmel és Frank megelőző mesteri gitárszólói után is sikerül újra magával ragadnia: elcsavarodó, forgó és növekvő izgalmas dallam- és ritmusmeneteivel. Rajongóként, a közönség majd a zenekar tagjaként, a próbákon vagy a színpadon estéről estére soha nem hallottam tőle ugyanazt a szólót kétszer, mindig kaptam tőle valami tartalmasat.

Roxy pic.jpg

A Mr. Green Genes érkezése most, ebben a kontextusban még nagyobb öröm mint általában, a kicsit változatosabb harmóniai nyelve miatt (bár a verze első fele a D-moll hetes és G dúr akkordokkal erősen kötődik a D-hez). A darab mostani – sokkal fontosabb – funkciója a korábban említett kóda előkészítése. Mikor a verze megismétlődik, egy ünnepélyes és és nagyszerűen pompázatos marimba rész jön egy hivatalosan hangzó katonai dob-effekttel együtt, a Be-Bop Tango motívum fintorával remek kontrasztban, ami itt egy új, gúnyos disszonanciában tér vissza. Ezek váltakoznak négyszer, mint egy vitában, és világos hogy FZ-nek van még valami a tarsolyában. Igazi kavalkádként gyors egymásutánban eltérő témák és hangok lépnek be, mint egy burleszk-előadás záró tapsrendjében – persze a ma esti előadáson mindegyik elemet megismertük már –, halljuk a Guy Lombardo Band szaxofonhangjait, majd jön a Dupree’s Paradise átvezetés. Ezt az „ostoba dzsessz link” követi, ami egy klasszikus zenekari-üstdob részt vezet be. Ez behívja a „Napkelte motívumot” Kubrick 1968-as filmjéből, a 2001: Űrodisszeiából (az Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költemény, Op. 30, Richard Strauss komponálta 1896-ban), itt nem a jó hangnemben szólal meg. George elektromos fúvósai egy laza biccentést fújnak az Inca Roads-béli ütős-szólamom irányába, de visszafelé (imádom ezt a szimmetriát!) hogy FZ kézjelére a(z itt) szándékosan giccsesen megdicsőülő C6 akkordon érjünk földet. Egy nyálas, ódivatú zárómatrica következik, a Strauss-utalás visszatér egy pillanatra, de itt már a jó hangnemben! Az „igazi dzsessz link” (Midnight Sun, 1954) szintén felbukkan. Végül, egy hosszan kitartott C6 akkord felett Frank így szól: „Nagyon köszönjük hogy eljöttek a koncertre, jó éjszakát!” Ezen a ponton Franket, a zenéjét, a bandát és mindenkit aki azon a hétvégén ott volt a koncerteken, egy fúvóseffekt és lebegtetett cintányér-pörgés mossa el és teszi végérvényesen legendává.

Megtiszteltetés volt mindezt újraélni önökkel. Köszönöm hogy emlékeznek FZ-re és hogy a hihetetlen zenéjét életben tartják.


- Sherwin Tiltonnak (1952-2008), kedves barátomnak, aki a Roxy and Elsewhere lemez borítóját fotózta. Nagyon mélyen foglalkoztatta FZ zenéje.
- George Duke (1946-2013), a banda szíve és lelke emlékére.
- Frank: őrülten hiányzol, és örökre hiányozni is fogsz.
- Folyamatos köszönet Gail Zappának, Joe Traversnek és Kurt Morgannek.
- További köszönet a hangtechnikusaimnak: Freddi Komanoff Miceli, Dorian Komanoff Bandy és Malachai Komanoff Bandy.

ruth underwood 1974.jpg

Creative Commons Licencfordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Szólj hozzá!

Címkék: fülszöveg turné73 a zenéről

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr236558489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása