Nemrég léptem kapcsolatba David Ockerrel, akinek a neve több Zappa-lemezről is ismerős lehet, és igen, ő a hangszerelő - és klarinétos - az LSO albumon (további részletek itt!).
Beszélgetés (=levelezés) közben volt olyan kedves és hosszasan mesélt a 100% Zappa koncertről, amit itt most (persze az ő engedélyével) teszek közzé.
Mindig érdekes olyasvalakinek a nézőpontját megismerni, aki személyes élményekkel bír, aki közelebb volt a tűzhöz - és nagy öröm, hogy ezt egy magyarországi koncert kapcsán osztja meg velünk. (Köszönjük, David!)
Az én tökéletes világom
In my perfect world
- az írás eredeti nyelven.
Az alatt a hét év alatt (1977-1984), míg Frank Zappánál dolgoztam, az időm nagy részét szimfonikus zenekarra írt kották írásával töltöttem. Kottamásoló voltam, tollal, tintával rajzolgattam Frank zenéjét fehér papírokra, vonalról vonalra, pontról pontra. Aki csinálta már, ezt "kottaírásnak" hívja. Mindenki más dögunalomnak.
Természetes, hogy Frank szerette volna, hogy a szimfonikus zenekarok - a legkülönfélébb tehetségek és fejlett egók e masszív, csodálatos, ódon, felüdítő és dühítő elegyei - előadják a zenéjét. Abból is tudható volt, hogy ez mennyire fontos neki, hogy mennyi pénzt fizetett ki nekünk a kottákért. Ha valaki a kottamásolóknak egy csomó pénzt ad az egyes szólamok, a partitúrák elkészítéséért és azok végül csak a fiókban porosodnak, akkor az abba beleölt pénz végleg elúszott (Igen, Frank persze tudta ezt, nézd meg az Igazi Frank Zappa könyvben). Rajtam kívül Richard Emmet és Art Jarvinen készített még kottákat.
(Richard Emmet, John Steinmetz, FZ, David Ocker - fotó: John Livzey, 1981)
Ezeket a darabokat egy kivételével legalább egyszer már előadták még Frank életében. Az egy kivétel a Penis Dimension és I'm Stealing the Room narrátorokra, kórusra és nagyzenekarra hangszerelve. Azóta is csak porosodik valahol.
A darabok többsége viszont több újabb előadást is megért. Igen, a zenék nagy része egyformán kihívást jelent az előadóknak és a közönségnek. De én mindig hittem abban, hogy ezek a művek nagyobb figyelmet érdemelnek, és egyszer talán szélesebb körben is játsszák majd őket. Némelyikük egész könnyen beilleszthető lenne a szokásos hangverseny-repertoárba, még az átlag koncertjáró számára is élvezhetően. Ez a zene nem csak Frank rajongóinak szól.
Mikor megtudtam (a remek Kill Ugly Radio blogból), hogy a MR Szimfonikus zenekar 100% Zappa címmel ad koncertet Fischer Ádám vezényletével, nagy reményekkel vártam. Nem tudtam semmit a zenekarról vagy a koncert egyéb résztvevőiről, így azt sem tudtam, mire számíthatok. A karmester nevével már találkoztam klasszikus zenei felvételeken. Frank Zappától meglehetősen távoli világ.
A program Zappa "viszonylag nehéz" zenekari darabjaiból állt (szemben mondjuk a "lehetetlenül nehezekkel", mint a Mo 'n Herb vagy a Sinister Footwear.) De ezek egyúttal azok is, amiket egy átlagos közönség jól fogadhat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy alakul ez a program. Vajon jól adják-e majd elő? Vajon jól fogadja-e a közönség? Sajnos a lehetőségeim nem olyanok, hogy csupán erre a koncertre Budapestre tudtam volna repülni, még ha erről a zenéről is van szó.
Később a Kill Ugly Radio (a remek blog, emlékeznek?) hírt adott a koncert netes közvetítéséről is. Rátapadtam a hangszórókra. Nagyon bíztató volt, amit hallottam. Még most sem tudok semmit a zenekarról vagy arról, hogy mennyi idejük volt próbálni, de a végeredmény legalább olyan volt - vagy még jobb - mint az LSO stúdiófelvételei, amit Franknek annyi vágással kellett összehoznia. Ez a vágatlan koncertfelvétel az LSO 1984-es élő előadásánál viszont fényévekkel volt jobb. Nagyon bíztató!
A négy darab jól kapcsolódik egymáshoz. Ugyanabban a sorrendben hangzottak el, ahogy Zappa LSO felvételeinek második CD-jén. Úgy látszik, az Envelopes már mindig nyitódarab lesz, a Strictly Genteel pedig az örök finálé. Amivel még együtt is lehet énekelni (bizony, tényleg).
A Pedro's Dowry a négy közül a legbonyolultabb - úgy játszani mint megérteni. Nagy hatással volt rám, ahogy Fischer Ádám az egyes témákat összekapcsolta, ahogy kiemelte a lírai minőségüket. Ezek az elemek ilyen bonyolultságú zenénél gyakran elvesznek.
De azt hiszem a Bogus Pomp az a darab, ami a leginkább kínálja magát egy nagyzenekar repertoárjába. Emlékszem, mikor Bob Stone hangmérnök Frank UMRK nevű stúdiójában az LSO felvételeket keverte, a Bogus Pompot "emelkedettnek" nevezte. Abszolút pontos meghatározás.
Aki ismeri a 200 Motelst (szinte minden Zappa-rajongó ismeri), az tudja, hogy a Bogus Pomp ("Talmi pompa" a Bartók Rádió fordításában) egyfajta zene utazás - fanfárokkal elválasztott képek sora. Frank választotta ki melyik részek kerüljenek bele, és ő irányításával én hangszereltem meg egységes egésszé. Az MR Szimfonikus zenekar előadását megismerve hajlamos vagyok a Bogus Pompot szimfóniaként hallani, négy tételben. Az egyes részek szünet nélkül követik egymást, mint sok mai, modern szimfóniában. Ezekkel a fogalmakal leírva talán könnyebben megfogható ez az abszraktabb zene a nem-Zappa-rajongók számára is.
A (harsonák sprechstimme-jével a Centerville témája köré épülő) első tételt egy "lassú tétel" követi (ez a Tuna Sandwich szakasz). Ennek úgy a felénél következik a "Scherzo"; és a "scherzo" alatt itt "tréfát" értek. Talán akár "paródiát". A "pompa" itt válik igazán "talmivá", és - számomra - ez az egész darab szíve. Frank ezt egy őrült presto fináléval folytatja. Ennek a csúcspontja után bedob egy icipici dezsavűt - a "lassú tétel" néhány emlékképe emlékeztet minket a bejárt útra. Jól előadva ez elég kemény menet. Van akinek ez ne tetszene?
Oké, a legjobb tudomásom szerint persze Frank soha nem szimfóniaként gondolt a Bogus Pompra. Ez csak az én gondolatom. Fogalmam sincs, Frank hogy reagált volna erre az ötletre. Ha egyvalamiben biztos lehettem Frank mellett, az az volt, hogy lehetetlen volt előre megjósolni, hogy hogy fog reagálni egy-egy felvetésemre.
Azzal viszont biztos egyetértene, hogy a Bogus Pomp több előadást érdemelne. Véleményem szerint a Bogus Pomp egy nagyzenekari koncert második felének nagy durranásaként élne igazán, még jobban, mint egy tisztán Zappa-koncerten. Még fantáziálgattam is kicsit a program nekem kedves zenékből álló első részéről. De nyitott vagyok bármilyen más javaslatra is:
az első programjavaslat:
Charles Ives: Variations on America
John Adams: Violin Concerto
Frank Zappa: Bogus Pompa második programjavaslat:
Emmanuel Chabrier: Espańa Rhapsody
Maurice Ravel: Piano Concerto in G
Frank Zappa: Bogus Pompa harmadik programjavaslat:
Wittold Lutoslawski: Variations on a Theme of Paganini
Igor Sztravinszkij: Pulchinella
Frank Zappa: Bogus Pompa negyedik programjavaslat: (meghallgatható lentebb!)
Leonard Bernstein: Overture to Candide
Darius Milhaud: La Creation du Monde
Frank Zappa: Bogus Pomp
Az én tökéletes világomban egy ilyen program helyezné Frank Zappát abba a mezőnybe, amelyikbe tartozik. És erős reményem, hogy a 100% Zappához hasonló koncertek mérföldkövek lesznek efelé a tökéletes világ felé.
David Ocker
*
csatlakozó anyagok:
- Az LSO igaz története - írta David Ocker
- The David Ocker Internet Interview - by Bill Lantz;
- David Ocker blogja - Mixed Meters;
- John Steinmetz honlapja
- két amatőr videó: Evelopes, Bogus Pomp (egy része)
balint, 2007, december 20 - 16:12
A munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
