Zenekarom neve
egyszerűen: Zappa...
A Magyar Rádió számára készítem ezt az interjút. Magyarországon még egyetlen lemezed sem jelent meg hivatalosan, a zenédet mégis sokan ismerik. Talán kezdhetnénk azzal: te kiket hallgattál gyerekkorodban? Kik voltak rád hatással?
Legalább 180 nevet tudnék említeni, pozitív és negatív előjellel egyaránt. A legelső albumom borítóján majdnem mindegyiküket felsoroltam. A legfontosabbként azonban néhány zeneszerzőt emelnék ki: Edgar Varèse-t és Igor Sztravinszkijt.
Mit jelentett számodra az a változás, mikor az Egyesült Államok keleti partjáról átköltöztél a nyugati partra?
Jobb egészséget.
És zenében?
A zenében? Korábban is zenéltem, de tizennégy éves korom után kezdtem el komolyan foglalkozni a zenével. Akkor kezdtem komponálni. Tízéves koromban költöztem a nyugati partra. Négy évig tartott, amíg megszabadultam az asztmámtól.
Magyarországon a Mothers of lnvention-nel készített lemezeid kapcsán ismertük meg a nevedet. Ez a csoport nagyon népszerű volt. Mért kellett megszűnnie?
Az első Mothers of lnvention 1964-ben alakult. A zenekar létszáma fokozatosan nőtt; 1969-ben már tíz tagja volt. Ezt a társaságot már nem tudtam megfelelően összetartani. Megegyeztem a muzsikusokkal, hogy mivel nincs elég munka, fizetem őket, ha dolgozunk, ha nem. Garantáltam a bérüket. Ezt egy ideig bírtam, de elfogyott a pénzem. Akkor oszlott fel az a csoport. Aztán néhány évvel később alakítottam egy másikat. Közben szólóalbumokat készítettem. Ilyen volt többek között a Hot Rats cimű lemez. A következő, közös lemezünk már nagyon sikeres volt, de ekkor közbejött az angliai balesetem, 1971-ben.
Az a híres baleset a koncerten ugye, amikor belöktek a zenekari árokba?
Pontosan. Akkor egy évre tolószékbe kerültem.
De azért készítettél felvételeket.
Igen. Újabb szólóalbumokat csináltam. Volt egy élő lemez, amelynek a produceri munkálatait a tolószékbál csináltam végig. Ugyanígy készült a Grand Wazoo és a Waka Jawaka. Amikor felépültem, az első turnémon egy huszonkét tagú big band kísért, Amerikában és Angliában léptünk fel. Azután félbevágtam a zenekart, és csak az egyik felét tartottam meg. Újabb turnék következtek, időnként lemezfelvételek. Azután George Duke-kal alapítottam zenekart. Körülbelül 1978-ig játszottuk együtt, Mothers of Invention néven. Később elhagytuk a nevet, mert amit játszottunk, annak már nem sok köze volt az eredeti Mothers zenéjéhez. Azóta a zenekarom neve egyszerűen: Zappa.
Ez már állandó társulat?
Most indulok velük turnéra, és egy kivétellel olyanokból áll, akik már mind dolgoztak velem valamikor; az új srác pedig Jean Luc Ponty zenekarából érkezett.
Volt idő, amikor a sajtó azt írta rólatok, hogy próbáltok olyan visszataszítóak lenni, amennyire csak lehet.
Az a véleményem, hogy ami eddig rólam a sajtóban megjelent, annak semmi, de semmi köze nincs a valósághoz. Nem ismernek, illetve fogalmuk sincs arról, mi is az, amit valójában csinálok. Csak azért írnak ilyesmit, hogy mondjanak valamit az olvasónak, vagy hogy megtöltsék az újság oldalait.
Van igényed a személyes kontaktusra a közönségeddel? Gyakran turnézol?
Már két éve nem turnéztam. Legutóbbi koncertemen, Szicíliában elég komoly botrány tört ki, többen megsebesültek. Kicsit elment a kedvem az egésztől. Az új turnét most július 17-én indítjuk, itt Los Angelesben; 21-ig játszunk majd a városban.
1982-ben jelent meg egy tripla stúdióalbumod, a Shut up and Play your Guitar; ezen kizárólag gitáron játszottál. A legutóbbi lemezen, a Man from Utopia-n azonban mintha kissé háttérbe szorulna a hangszer.
Már két éve nem játszottam rajta. Egyszerűen nem vágytam rá. Nem túlságosan érdekelte az embereket, úgyhogy mással kezdtem foglalkozni.
A tripla gitárlemezed sikeres volt?
Voltaképpen igen, hiszen háromlemezes albumból százezer példány: sikert jelent.
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején, amikor mindenki a recesszióról panaszkodott, te háromhavonta adtál ki lemezeket. Hogyan csináltad?
Sokat dolgozom.
Mind aranylemez lett?
Á, csak nagyon kevés.
Mondhatjuk, hogy nagyon szűk réteg vásárolja a lemezeidet?
Igen, ez így van. De ők mindig megveszik.
Te ízig-vérig amerikai zenész vagy, ugyanakkor nagy népszerűséget vívtál ki magadnak Európában is. Mivel magyarázod ezt a sikert?
A legfontosabb; 1967 óta rendszeresen turnézunk Európában. A másik: mindig rátesszük a dalok szövegét a lemezborítóra; aki akarja, megértheti, hogy miről énekelünk. A harmadik tényező pedig: maga a zene. A szövegek az amerikai közönség számára szórakoztatóak. De a szövegekkel együtt tálalt zenei tartalom éppen a bonyolult hangszeres zenéhez, a kiemelkedő zenészi kvalitásokhoz szokott európai közönségnek való.
Egyes dalszövegeidet sokan obszcénnek nevezik.
Ezek csak frázisok! A hatalom ilyesmikkel akarja elrettenteni az embereket bizonyos dolgoktól. Persze mindig találnak okot a cenzúrára. Egyszer azt mondják, hogy nemzetbiztonsági érdekről van szó, másszor azt, hogy az obszcén tartalomtól kell megvédeni a közönség erkölcseit. Ilyen ürügyekkel vágják el az embereket az információktól. És közben persze arról papolnak, hogy az állampolgárok számára minden információ hozzáférhető.
Volt rá példa hogy bizonyos dalszövegeidet nem engedélyezték?
Persze. Az első időkben sok bajom volt a régi lemeztársaságommal. Azután megalapítottam a saját vállalatomat: Így már nincs gondom a szövegeimmel.
Újabban közös felvételeket készítesz a londoni szimfonikus zenekarral. Mióta írsz nagyzenekarra?
Körülbelül 17-18 éves korom óta.
Készülsz-e újabb szimfonikus művek kiadására? A lemez borítóján az áll, hogy ez egy hosszabb munka első része.
Hát van egy kis probléma, mert a zenekar nem mindig játszott pontosan a felvételeken. Vannak még dobozban egyes darabok, nem vagyok biztos benne, hogy minőségileg megfelelőek a kiadásra. De valószínűleg a második album is megjelenik majd. Elképzelhető, hogy az egyik oldalra szimfonikus zenét, a másikra komputermuzsikát teszek. Félkész állapotban egy tizenkét és egy huszonöt perces anyag van szalagon.
*
Herskovits Iván
(POLIfon, 1985 január - digitalizálta: Oborzin)
2005, május 18 - 12:44
