Az első szimpla lemez 1979-ben jött ki, majd nem sokkal később követte egy dupla. Ez volt az első Zappa lemez, melyet megismertem és azonnal dobogóra ugrott nálam: a Joe's Garage.
A zenéje nem túl különleges, leginkább rythm&blues, sok gitárszólóval. De a szöveg…

Az ismertető a nagyon kiváló MiVanVelem oldalról származik.

A történet a jelenben játszódik, de több helyen is erősen túlzott. Ilyen erős túlzás a Központi Megfigyelő karikaturisztikus figurája. Honi zsargonban azt mondanám, hogy ő egy III/III-as ügynök, akinek az a dolga, hogy semlegesítse azt a horribilis veszélyt, melyet a zene - így Joe zenéje is - jelent a társadalom számára.

Maga a sztori egy sikertörténet - a Központi Megfigyelő szempontjából. Ő meséli el, hogy milyen borzalmas jövő vár arra, aki zenei karrierbe vág; és az ő száraz, gépies hangján értesülünk az egyes számok közötti eseményekről is. Rögtön egy zörgős-csattogós bevezetővel indítja a lemezt.

Joe egy egyszerű srác, de van egy amatőr rockandroll bandája. Szülei garázsában szokták nyomni a zenét - ezt igazolandó, egyből lekevernek egy lendületes rockandrollt, arról, hogy milyen jó zenélni és milyen fejlődés vár a zenére. Az előadás annyira ‘jól’ sikerül, hogy a szomszédasszony, Mrs Borg feljelenti őket. (Meg kell jegyezni a hölgyről, hogy egy szekrényben tárolja a fiát, Sy Borgot. A gyerekére hivatkozik, amikor csendet reklamál.)

A rendőrség - amerikai módra - kiszáll és letartóztatja a fiúkat. Mivel ez az első afférjuk a törvénnyel, nem büntetik meg őket. Kapnak egy fánkot (klasszikus amcsi poén: rendőr - fánk), és a zsaruk rábeszélik a csapatot, hogy inkább templomi programokban vegyenek részt zenélés helyett.

Joe el is megy egy CYO partira (Keresztény Ifjak Szervezete, KISZ :), ahol meglehetősen sikamlósan kitárgyalják a katolikus fiúk, katolikus lányok dolgait. (Nagyon szépen eljátszanak a ‘learning to blow’ kétértelműségével: a ‘tanulni dícséretet zengeni’ áll szemben a ‘blowjob’-ra való célozgatással. Ez a célozgatás a szám végére egyértelművé válik.) Joe itt megismeri Mary-t, akivel megkedvelik egymást. Rendszeresen eljárnak a rendezvényekre, kéz a kézben, mindenféle hátsó gondolat nélkül.

De egyik este Mary nem jön el. Ahogy a Központi Megfigyelő nyersen közli: Mary akkor éppen egy faszt szopott a koncertterem hátsó bejáratánál, hogy bejuthasson a sztárzenekar koncertjére. Az aktus után a beengedő fiú (Joe barátja) elénekel egy nótát a várakozó hölgykoszorú előtt, hogy milyen jó életük van a roadie-knak (angolul ‘crew slut’ - zenekari kurva) és hogy csatlakozzanak.

Mary nem sokat habozik.

De a laza élet nem tart sokáig, Miami-ban kidobják a buszból.

Hogy hazajusson, elindul egy vizespólós mellszépségversenyen. Győztesként felmarkol ötven dolcsit, de Joe egy másik barátja is felismeri. Joe, megtudván Mary kalandjait, kétségbeesésében Lucille-lel vígasztalódik. A lánynak sikerül meglepnie a fiút… Zappa egyik leghíresebb dalcíme következik: Miért fáj, ha pisilek?

Joe elkeseredetten félrevonul, elénekli, hogy ‘Lucille, teljesen összezavartál“… de a lemezt a Központi Megfigyelő száraz elemzése zárja, miszerint Joe-t sokkal inkább a zene zavarta össze. Viszont örömmel észleli, hogy Joe-nak kezd megjönni az esze: rendbe akarja tenni lelki életét, ezért elvonul a Technológia Templomába (Church of Applianthology) - mely leginkább egy mai bevásárlóközponthoz hasonlít. Itt Joe tanácsot kér a fő misztikus paptól, aki megállapítja róla, hogy lappangó masino-szexualitásban szenved, melyet csak egyféleképpen lehet gyógyítani: teljesen ki kell élni. Meg is adja egy remek kis bár nevét (THE CLOSET), ahol esténként csini háztartási robotokkal lehet összejönni. Emellett ad egy jó tanácsot is Joe-nak: nem árt, ha megtanul németül, mert a legtöbb berendezésnek nagyon imponál, ha anyanyelvén szólítják meg.

(Levehetős ajtajú NDK turmixgép, hehe.)

Joe nem bízza a véletlenre: megtanul németül, beöltözik háziasszonynak (szoknya, fejkötő) és elmegy a bárba - mely tele van olyan egymással táncoló háztartási gépekkel, melyeknek legfőbb vágya, hogy egy háziasszonynak öltözött srác németül leszólítsa őket. Joe nem is bírja sokáig, középre perdül és dalra fakad: “Fick mich, Du miserabler Hurensohn“. (Mely cím jó példája annak, hogy miért nem szabad _csak_ nyelvtankönyvből németül tanulni.)

Kitérő: Zappára - diktatórikus munkastílusa, pokróc modora és maximalista minőségi elvárásai okán - szokták volt mondani, hogy a zene Hitlere. Ez a németül impozánsan előadott kakaskodó szám megmutatja, hogy akár azt is remekül el tudta volna játszani.

Visszatérve a darabra: Joe összejön egy porszívó formájú… khmm… XQJ37 nevű nukleáris meghajtású multiszexuális rotokefélőgéppel (nuclear powered Pan-sexual Roto-Plooker), akit - minő meglepetés - Sy Borgnak hívnak. (Cyborg: ugye nem okozott nehézséget?). Itt visszaemlékezhetünk Mrs. Borg fiára Sy-ra, akit szekrényben (CLOSET) tároltak. Gyanús. Sy-ról kiderül, hogy titokban kormányügynök, aki államilag fenntartott kéjtanyán szexuális defektben szenvedő srácok életét hivatott rendbe tenni.

Nem is tökölnek sokat, elmennek Sy lakására. Most jön az a bizonyos szám, melyben Joe először Sy albérlőtársával, egy Gay Bob nevű miniatürizált gumibabával… khmm… lép intim kapcsolatba, majd Sy-jal esnek egymásnak. Az aktus annyira heves, hogy a végén a rotokefélőgép áramkörei kiégnek.

Természetesen az államhatalom nem tűri el szó nélkül, hogy Joe szétb@szta egyik ügynöküket: egy speciális börtönbe dugják.

Ez a börtön a zenekriminalisták börtöne. (Írásban nem annyira feltűnő, de Joe ugye folyamatosan zenében mondja el hányattatásait.) A cellák értelemszerűen zenészekkel és menedzserekkel vannak tele. Rögtön az első nótában bemutatják Kopaszfejű John-t, a börtön kefélőkirályát, akinek van egy kemény kolbásza…

A Központi Megfigyelő sajnálkozik egy kicsit Joe sorsán, de közli, hogy csak magára vethet, ő figyelmeztette.
Őszintén szólva Joe-nak nincs túl sok esélye a börtönben, amikor - még mindig háziasszonynak öltözötten - belökik a rabok közé. A következő számról a címe mindent elmond: ‘Keep it greasy’, azaz ‘Tartsd Lucskosan‘.

Joe a megpróbáltatásokba belefáradva fekszik a priccsén, semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy kikerüljön innen - és gitárszólókról álmodik. A nagy nap el is jön, kisétál a börtönből a világba - mely időközben hatalmasat változott. Minden teljes ellenőrzés alatt, minden maximálisan szervezett.

Fehér Zóna - ahogy a Központi Megfigyelő nevezi büszkén.

Joe megáll a gigantikus Amerikai Mesterember Minőség emlékmű előtt és képzeletben gitárszólót játszik, mely összekeveredik Mrs. Borg hisztérikus kiabálásával. A Központi Megfigyelő szomorúan megjegyzi, hogy az egykor reményteli Joe teljesen becsavarodott, képzeletben dalokat szerez, gitárszólókat játszik, zenekart irányít - ide vezet a zene.

Joe elénekel egy dühös dalt erről a világról. Ebben feltűnik ismét Mary, aki beleszövi a dalba Zappa hitvilágát:

Information is
Not knowledge
Knowledge is
Not wisdom
Wisdom is not truth
Truth is not beauty
Beauty is not love
Love is not music
Music is the best…

Hevenyészve:

Az információ nem tudás
A tudás nem bölcsesség
A bölcsesség nem igazság
Az igazság nem szépség
A szépség nem szerelem
A szerelem nem zene
A zene mindenek felett…

Ez utóbbi sor Zappa életre szóló mottójává vált. (Meg a Zappa rajongók egymás közti üdvözlésévé.)

Joe végül rájön, hogy a képzeletbeli zene nem old meg semmit. Eljátssza utolsó, fájdalmasan szép gitárszólóját (Görögdinnye a húsvéti szénában), majd szögre akasztja a képzeletbeli gitárt és beáll a Utility Muffin Research Kitchen cég muffin kellékeket gyártó futószalagja mellé munkásnak.

A zárszó a Központi Megfigyelőé: kifejti, hogy teljesen felesleges a zenével foglalkozni, az ember rengeteg bosszúságot megspórol magának, ha egyből azzal kezdi, hogy szerez magának egy jó állást - olyat, mint amilyet Joe talált végül.

Ezután általános meglepetésre dalra fakad: egy iszonyúan gagyi dalban kifejti, hogy az élet lényege a kis zöld rozetta(1) és az, hogy a muffin minél gusztusosabbnak nézzen ki.(2)

Végül közli, hogy _ez_ a zene az, amit el tud fogadni - és megfenyegeti a világot Franciaországtól Mongólián át Tajvanig, hogy gondjuk lesz rá, hogy ott is rend legyen.