Ugyancsak a Smada County oldalról (azóta megszűnt), és ugyan "csak" mikrofonos felvétel, de ugyancsak kiváló: Providence, 1975 április 26. Fent csalogatónak a Camarillo Brillo. Kemény, éles, tiszta, van basszus - a Bongo Fury turné nagyágyúival: A Pound For A Brown, Montana, vagy a Willie The Pimp, és mindezeket maga Terry Bozzio püföli széjjel. Ismét csak hangsúlyoznám, hogy hejj - már csak azért is, mert ez frissen, 2010-ben felbukkant szalag.
Providence '75
- A koncertet rögzítő Dan Lampinski beszámolója
FZ hat koncertjét láttam, és volt annyi eszem és szerencsém hogy ebből négyet fel is vettem. Mindegyik nagy érték, mert minden turnén más felállással játszott… és annyi kiváló zenészt ismerhettünk meg az évek során.
A kedvenc koncertem az első találkozás maradt: Providence College in Alumni Hall, 1975 április 26. A jegy öt dollár volt, és bár az van rajta hogy 1419-es szék, a barátommal korán bementünk és a tornaterem letakart padlóján ültünk (székek nem voltak) úgy 4-5 méterre a színpadtól, baloldalt. Nem tudtam akkor sem azt hogy ez a Bongo Fury turné, sem azt hogy (Zappán kívül) ki lesz a zenekarban. De hamar kiderült hogy összes későbbi Zappa-turné közül itt gyűlt össze a legtöbb tehetség, név szerint:
Frank Zappa, Denny Walley, Captain Beefheart, Tom Fowler, Terry Bozzio, Napoleon Murphy Brock, George Duke, Bruce Fowler.
Néhány benyomás:
- A csapat (Frank nélkül) valami őrült stoboszkópvillogásra vonult be, a zenészek túljátszott gesztusokkal mozogtak. Elég vad egy belépő.
- Nem hiszem hogy valaha is láttam volna zenekart ennyi cuccal a színpadon… amikkel aztán magukkal repítették az egész közönséget.
- Napoleon Murphy Brock olyan műsort csinált, amit soha nem fogok elfelejteni (pont vele szemben ültem, Frank tőle jobbra, a színpad elején, középen). NMB a mai napig a kedvenc zenészem Zappától.
- Frank Zappa gitárszólói varázslatosak voltak. A cigijeit a Gibson SG hangolókulcsai közé tette a szólók alatt. Azt hiszem ezen az egy gitáron játszott egész este – imádom a hangját!
- Nagyon tetszett Zappa arckifejezése… az a pimasz homlokráncolás... az a hatalom bekaphatja tekintet.
- Terry Bozzio dobszólója a stroboszkóp fényeivel brutális volt.
- Captain Beefheart színpadi jelenléte (a jobbszélen) legalábbis különös volt.
- Minden zenész megcsillogtathatta a tudását – meg is tette mindenki a magáét.
- A hangzás kiváló volt, különösen ahhoz képest hogy a hely egy tornaterem volt. Mi azt hiszem az egyik felhúzott kosárpalánk alatt ültünk.
- A rock-koncertek kapcsán nem a humor az első, ami az ember eszébe jut… de azt a szombat estét végigröhögtük!
Valósággal beleszerettem Zappába, a zenészbe és előadóba.
És fel is vettem a koncertet – ez a kedvenc felvételem.
Dan Lampinski
A koncert számai (2:02:54):
Improvisations- Camarillo Brillo
- Muffin Man
- Stinkfoot
- I'm Not Satisfied
- Carolina Hard-Core Ecstasy
- The Velvet Sunrise
- A Pound For A Brown
- The Torture Never Stops
- Montana
- Improvisations (incl. Chariot, Moon Trek, q: Sam With The Showing Scalp Flat Top)
- Sam With The Showing Scalp Flat Top (q: Straight No Chaser)
- Penguin In Bondage
- Poofter's Froth Wyoming Plans Ahead
- Echidna's Arf
- Drum Solo
- Advance Romance
- encore break
- Willie The Pimp
Dan Lampinski több mint 100 koncertet rögzített a Providence/Boston területen, főleg 1974 és 78 között. A legkorábbi felvételei belső mikrofonnal készültek, ezek a későbbiekhez képest amatőrebbek, de így is a rocktörténet nagyon értékes pillanatait örökítette meg. 1974 végén vett egy Sony TC-152SD magnót egy Sony ECM-99 sztereó mikrofonnal, és elkezdett Maxell kazettákat használni. Egy barátjának hála a felvételekhez mindig nagyon jó helyeket szerzett a koncerteken.
Mivel Dan soha nem adta még közre ezeket a felvételeket, így a mostani felbukkanásuk (közvetlenül a mesterszalagról) igazi szenzáció.
Kev & Carl
September 2010
Megjegyzés: a koncert elérhető a The Clock That Went Backwards Again honlapról is.
