Frank Zappa kétségtelenül a 20. század egyik legeredetibb, legsokoldalúbb figurája. Zenészpartnerei között ott találjuk Pierre Boulezt, Eötvös Pétert és Kent Naganót is. A Budapesti Őszi Fesztivál egésznapos Zappa-parádéja a színes életmű legjavából válogat. Fischer Ádám vezényletével Zappa hazai koncerttermekben még soha nem hallható zenekari darabjai szólaltak meg. A zeneszerző ez alkalommal sem tagadta meg önmagát: a darabok tele vannak ötletekkel, meglepetésekkel.
A Bogus Pomp (Talmi pompa) például „miniatűr pszicho-dráma”. Az alapkonfliktus: egy zenekar hangversenymestere soha nem kap szólólehetőséget, az összes zenei nyalánkságot a szerényképességű brácsás játssza el. Hova vezethet ez?
100% Zappa!
Hogy Frank Zappa szimfonikus darabjai miért nem tartoznak az agyonjátszott művek közé, annak több oka van. Az egyik, hogy Zappa a klasszikus és könnyűzene közötti határvidék „zenei senkiföldjén” működött. A rockzenészek számára túl intellektuális volt, a klasszikus zenészek számára túlságosan populáris. Igaz, ez utóbbi vád legfeljebb azért érhette, mert a klasszikus berkekben nem ismerték sem őt, sem a zenéjét.
Amikor 1983-ban úgy döntött, hogy a London Symphony Orchestrával és a fiatal Kent Naganóval készít lemezt, az első próbák alkalmával a nagyhírű zenekar tagjai igencsak megrökönyödtek Zappa zenéjének komplexitásától - Zappa pedig elhűlt néhány muzsikus hozzáállásán. A nem minden pillanatában felhőtlen közös munka gyümölcse két lemezen jelent meg, az első még a felvétel évében, a második pedig – amelynek anyaga a Rádiózenekar októberi 13-i koncertjén is elhangzott – 1987-ben.
Zappa nem ekkor találkozott először szimfonikus apparátussal, hiszen a 200 Motels című filmhez írott kísérőzenéjében (1971) saját együttesén kívül a Royal Philharmonic Orchestra is játszott. De Zappa egyik nagyzenekarral sem volt maradéktalanul elégedett, s feltehetően a tökéletesség iránti vágy vezette a klasszikus zenei világ néhány további együttesének „kipróbálásához”. A Pierre Boulez vezette Ensemble Intercontemporain Zappa-lemeze (The Perfect Strangers) 1984-ben jelent meg, de igazi élményt csak az Ensemble Modernnel való együtt-dolgozás jelentett Zappa számára. Ennek eredménye már csak halála után, 1993-ban jelent meg (The Yellow Shark). Eötvös Péter, aki készített az Ensemble Modernnel egy - máig kiadatlan - Varèse-felvételt (amelynek Zappa volt a zenei rendezője), így ír Zappa kérlelhetetlenségéről: „Soha nem felelt meg számára a klasszikus zenészek pontossága, pedig európai mércével mérve az Intercontemporain pontossága például már elképesztő minőség. De ha összehasonítjuk a Zappa-combó zenészeivel, ütőseivel, gitárosaival… nem, ezt nem is lehet összehasonlítani. Zappa saját együttesére egészen másfajta precízió jellemző.”
És a precizitás itt nem pusztán a ritmikai megvalósításra vonatkozik, hanem a szimfonikus Zappa-zene rendkívül komplex textúráinak megszólaltatására is. Együttjáték szempontjából olykor szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a zenészeket, s ebből a szempontból (is) méltó örököse a 20. századi zene számára olyan nagyságainak, mint Edgard Varèse, Igor Sztravinszkij vagy Karlheinz Stockhausen. Műveiben persze sem rockzene iránti vonzódását, sem végletes nyitottságát nem hazudtolja meg: szinte bármi, ami a koncepciójába illik, zenévé válik a kezében, legyen szó zajokról, zörejekről, slágeridézetekről, vagy akár saját korábbi zenéinek allúzióiról.
Az október 13-án a Budapesti Őszi Fesztiválon elhangzott darabok kivétel nélkül korábbi kompozíciók átdolgozásai. A nagyszabású, komplex Bogus Pomp, a hűvös Pedro’s Dowry és az ironikus Strictly Genteel először az Orchestral Favourites (1979) című albumon jelent meg, jóllehet mindegyik jelentős fazonigazításon esett át, miként az 1982-es Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch című albumról származó Envelopes is. E zenék, szimfonikus formájukban még soha nem hangzottak el Magyarországon, a hazai Zappa-recepció tehát történelmi pillanathoz érkezett az MR Szimfonikusok Fischer Ádám vezényelte koncertjével – ezt érzékeltette a fergeteges siker is.
Fazekas Gergely írása alapján (a Bartók rádió honlapján, azóta eltűnt).
Személyes megjegyzés:
Apró jel arra nézvést, hogy a zappa.hu honlap kezd tényező lenni: a fenti szöveg szerzője Eötvös Pétertől az itt megjelent interjúnkból idéz (a remek beszélgetést Ágfalvi Attila készítette, első megjelenés az Árgusban) - viszont sajnos forrásmegjelölés nélkül...
Az igazi azért az lenne, ha egyrészt (ami most megvalósult:) hiteles információk jelennének meg Zappáról, másrészt (ami most SEM:) hogy a forrás (jelen esetben a honlapunk) meg legyen jelölve - ahogy ezt az Őszi Fesztivál esetében sem sikerült elérnünk.
A siker tehát félsiker, de talán lesz ez még jobb is. Egyszer.
balint, 2007, december 6 - 15:54
