Interjú Kent Nagano karmesterrel

• 1990. 11. 23
• az eredeti interjú az Idiot Bastard oldalról

Csupán Fred Tomsettnek, a T'Mershi Duween fanzine szerkesztőjének egy elejtett megjegyzése és pár telefonhívás kellett ahhoz, hogy négy nap múlva már ott üljek a London's South Bank Queen Elizabeth Halljában és Kent Naganot figyeljem, amint a London Simfoniettával próbál, kezében magnetofonnal. Kent a nyugodt, kilencfős zenekart Boulez 'Mémoriale'-ján vezette végig arra az aznap esti koncertre készülve, amellyel Toru Takemitsu japán zeneszerző hatvanadik születésnapját fogják megünnepelni. Ahogy a próbának vége, engem a "Zöld szobába" vezetnek, hogy interjúalanyom FZ-vel kapcsolatos pálcasuhotatási élményeiről halljak.

Első kérdésem: hogy találkoztál és léptél kapcsolatba Frank Zappával?

Az IRCAM-ba mentem, Párizsba - Pierre Boulez irányítása alatt dolgozott ott néhány barátom - és megláttam egy listát a tervezett előadásokról. Ezen a listán Frank Zappa néhány darabja is szerepelt. Mivel kaliforniai vagyok, és Frank Zappa is Kaliforniából származik...

Tehát Amerikában élsz, igaz?

San Franciscóban. Természetesen Frank Zappa nekünk olyasvalaki, akit mindenki ismer - akár van köze az embernek a popzenéhez, akár nincs, őt mindenki ismeri - ő az egyik legismertebb ember arrafelé. Nagyon meglepődtem, és megkérdeztem: "Miért játsszátok Frank Zappa zenéjét?" A barátom meg azt válaszolta: "Úgy látszik írt pár komolyzenei darabot, és szerette volna, ha az Ensemble eljátssza, Pierre Boulez meg beleegyezett hogy elvezényli." Így mikor Frank Zappa legközelebb az öböl környékén turnézott - San Francisco közelében, - felvettem a kapcsolatot a menedzserével.

Bennett Glotzerrel?

Igen, és megkérdeztem, hogy tudna-e küldeni nekem néhány kottát. Később aztán magától Frank Zappától kaptam egy üzenetet, hogy az egyik koncertjének a szünetében szeretne találkozni velem.

Ez 1981 vagy 82 körül volt?

Igen, valamikor akkor. Én életemben akkor voltam először rock-koncerten. Rendkívüli élmény volt; a terem zsúfolva emberekkel, teltház, rajongók milliói, mindenki hihetetlenül izgatott és lelkes. Arra a pillanatra nagyon élesen emlékszem, amikor találkoztam Frank Zappával és a társaival, illetve a testőrével.

Ő John Smothers, igaz?

Igen, tőle borzasztóan megijedtem! Szóval mutatott néhány kottát - amiket meg is tarthattam - amelyek egészen különlegesek voltak. Különlegesek minőségben is, illetve meglepő volt, hogy hogy képes egy ember ennyire eredeti dolgokat írni, és különösen az, hogy olyasvalaki, aki a klasszikus zene területén ennyire ismeretlen. Tehát megkérdeztem Franket hogy előadhatnám-e néhány darabját Kaliforniában mivel nagyon érdekesnek tűnnek. Eddig minden rendben is volt. Aztán hónapokkal később kaptam egy telefonhívást - Frankről addig semmit nem hallottam, - és azt mondta, hogy gondolkozni szeretne a dolgon mert volt már a zenéjének néhány nagyon rosszul előkészített előadása és azóta sokkal körültekintőbben szeretné kiválasztani azokat a zenekarokat, akiknek a hozzájárulását adja a darabjainak eljátszásához. Nem szerette volna, ha lemészárolják a zenéjét, ami ilyen bonyolultsági foknál könnyen elő is fordulhat.

Az interjúiban is sokszor előkerül, hogy elégedetlen az előadásokkal.

És teljesen igaza van. Az emberek nem törődnek ezzel igazán, és ha nem törődnek ezzel igazán, akkor nincs mód a darab korrekt megszólaltatására. Tehát hónapokig tűnődött: hozzájáruljon-e, hogy a zenekarommal előadjam a zenéjét vagy sem. Sosem kaptam tőle sem elfogadó, sem elutasító választ. Kaptam viszont négy hónappal később egy telefont, azzal a kérdéssel, hogy érdekelne-e néhány lemezfelvétel a London Szimfonikus Zenekarral.

Dolgoztál már velük korábban?

Nem, sőt, tulajdonképpen még egyetlen komolyabb, hogy úgy mondjam világszínvonalú zenekarral sem.

Csak a Berkeley Szimfonikus Zenekarral?

Igen, az egy kis szimfonikus zenekar volt... valójában nem egy teljes zenekar. Most már azok, de akkor még nem voltak teljesállásúak. Tehát természetesen nagyon boldog voltam. Ez sokkal több volt, mint hogy "érdekelt-e". Kiváltságnak, kitüntetésnek tekintettem, hogy olyasvalakivel dolgozhatom mint Frank. Volt néhány előzetes próbánk a Los Angeles-i otthonában, és akkor vált számomra világossá, hogy ez valóban különleges munka lesz. A zenéjének és a hihetetlen muzikalitásának ismeretében tudtam, hogy a zene a lehető legnagyobb tökéletességgel való megszólaltatása neki is ugyanolyan fontos, mint nekem. Az én hírem is ebből fakad - negatív és pozitív értelemben egyaránt: addig próbálok, amíg a darab nagyon, nagyon pontos nem lesz.

Úgy tudom ő elégedetlen volt az LSO próbamennyiségével - 38 napot mondott, ami nekem elképesztő időnek tűnik.

Elképesztő idő volt a London Szimfonikusok részére, de az igazat megvallva, a kotta hihetetlenül bonyolult - nagyon, nagyon bonyolult, - és a próbaidőszak nagyon kimerítő és intenzív volt. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy mikor a London Szinfonikusok megtudták, hogy Frank Zappától fognak játszani, nem voltak tisztában vele, hogy ez bonyolultság tekintetében mit is jelent. De azt kell mondanom, hogy ők is elképesztőek voltak: iszonyú keményen dolgoztak és én teljesen beléjük szerettem, az egész csapatba.

Ahogy ők is beléd - nem ők akasztottak valami feliratot a pódiumodra?

De igen! (nevet) Egy feliratot akasztottak oda, amit valami elektromos transzformátorról szedtek le, az volt ráírva: "VIGYÁZAT - ÉLŐ KARMESTER!" Még megvan. De tényleg 100%-ot nyújtottak, nagyra értékelték Frank zenéjét, hatalmas ovációval búcsúztatták a végén: ez Franknek és a zenéjének szólt. Csodálatos volt.

Akkor, azt hiszem Frank is boldog volt, de később volt néhány megjegyzése a Barbican-beli koncerttel kapcsolatban. Azt mondta, hogy az épület hátsó részében volt egy nagy bár, ő meg nem volt elégedett az előadás második részével - szerinte túl sokat ittak.

Hát… nézd, nem tudom. Én ebből semmit nem tapasztaltam.

Illetve hogy a felvétel utolsó részénél a fúvósszekció késett, ami miatt vagy 50 vágásra volt szükség a hat és fél perces zenében. Én a "Volume 2" felvételén mindenesetre nem találtam hibát.

Mert Frank egy zseniális hangmérnök. Néha eljátszottam a gondolattal, hogy csinálok vele egy klasszikus felvételt [in the recording truck], mert egy hihetetlen, hihetetlen zenész.

Te magad is szerzel zenét?

Volt hogy írtam, de nem vagyok aktív zeneszerző. Tanultam zeneszerzést. Tehát minden tiszteletem a zenekaré, mert ez a zene nagyon, nagyon bonyolult, és ha az ember naponta két - néha három - előadást megcsinál, akkor nagyon nehéz lépést tartani.

Tudsz esetleg bármilyen, a London Szimfonikusokkal készült és meg nem jelent zenéről?

Franktől?

Igen, Franktől.

Azt hiszem, van néhány darabrészlet. Az ötlet az volt, hogy vegyünk fel annyit, amennyit csak tudunk olyan tökéletesen, ahogy csak tudjuk, hogy lássuk, mire jutunk vele.

Azt hiszem hét darabot adott ki eddig. CD-n a teljes anyag megjelenik, ez egy régi vágya volt - hogy újrakeverhesse az egészet?

Számomra ez fenomenális zene. Épp most csináltam meg annak az előadásnak egy felújítását Lyonban.

Láttam arról egy kritikát, de franciául volt, így nem tudtam elolvasni. Egy barátom viszont igen, és mondta, hogy te vagy a Lyoni Zenekar zenei igazgatója.

Igen, az vagyok.

Azt gondoltam, ott is élsz, de mondtad hogy nem. Hogy a lakásod San Franciscóban van.

Megosztom az időmet Lyon és San Francisco között.

A balettel együtt adtátok elő?

Így van.

Készítettetek felvételt a Sinister Footwear-ról? ("Baljós Lábbeli") Úgy tudom a szándék az volt, hogy készül róla egy felvétel és a balett ezzel a szalaggal indult volna turnéra.

Ezt szerettük volna. Rengeteg próbát kértem, és ezzel semmi gond nem is volt - ezért voltam olyan lelkes, örültem hogy végre meg tudjuk csinálni, mert itt, mivel én vagyok a zenei igazgató, annyi próbát írok ki amennyit szükségesnek érzek. A probléma az volt, hogy nagyon sok olyan hangszer kellett volna, ami egyébként nincs a zenekarunkban - basszus fuvola, alt fuvola, kontrabasszus klarinét, ilyesmi - és ezeknek a hangszereknek a bérlése (úgy 35 további hangszerre lett volna szükségünk) pénzügyileg megoldhatatlan volt.

És az előadásokról végül nem készítettetek felvételeket?

Sajnos nem. Nagyon sajnáltam, mert a "Sinister Footwear" nekem nagyon... egy óriási darab.

A zenekari művek közül igazán csak Zappáéit ismerem, és az őt inspirálókat - mint Webern vagy Varése. Ezt a darabot mindenesetre könnyen megközelíthetőnek gondolom.

A "Sinister Footwear" számomra az egyik legjobb darabja és sajnos nem készült róla felvétel.

Én hallottam egy szalagot az 1984 júniusi, Zellerbach Auditóriumi előadásról?

Azok mi voltunk, igen...

...marionettbábokkal!

Ez egy ködös képet talán ad, de ezt stúdióban kellene fölvenni.

Léteznek ennek rockzenekari változatai, legalábbis a részleteinek.

Igen, de ezt nagyzenekarral kellene megcsinálni.

Elképzelhető volna, hogy darabot rendelj Zappától, a ti hangszerparkotokra?

Igen, ez lehetséges volna. De Zappa jelenleg láthatólag nem igazán érdeklődik az emberekből álló zenekarok iránt.

Synclavier-en játszik a pincéjében.

És csalódott is bizonyos tekintetben. Olyan kifinomultan, összetetten működő elme, hogy az azzal kapcsolatos türelmetlensége, hogy nem mindenki tud vele lépést tartani, néha elkeseredésbe csap át. Azt hiszem frusztrálhatja, hogy a zenészek egyszerűen nem… igen, talán nem figyelünk eléggé, talán nem gyakorlunk annyit, hogy tökéletes legyen. Mármint a legtöbbünk nem. Nekem ez nagyon is számít, de egy szimfonikus zenekar gazdasági lehetőségei erősen határt szabnak a ráfordítható idő...

Ismered az Igazi Frank Zappa könyvet?

Nem. Persze, igen - láttam a könyvet, de még nem tudtam elolvasni.

Nagyon részletesen foglalkozik a darabjai előadásának megszervezési nehézségeivel - annak bonyolultságával és az őrületes költségekkel.

Őrületes költségek. És tudod, Frank rockzenei darabjai sem kevésbé bonyolultak. De addig próbálják amíg tökéletes nem lesz, csak aztán indulnak turnézni. És ha ez két hónap próba, akkor két hónap próba. A szimfonikus világ pénzügyi lehetőségei ezt egyelőre nem teszik lehetővé. És elkeserítő, hogy valaki ír valamilyen zenét, amiről tudja, hogy megfelelő próbamennyiséggel abszolút eljátszható lenne... nagyon megértem az álláspontját, tényleg igaza van.

Már régóta ír zenekari darabokat, de úgy tűnik, hogy mindezt csak a rock világából tudja finanszírozni. Talán a jövőben több zenekari darabot ír majd, és a Synclavier háttérbe kerül. A turnézás abbahagyásáról is sokat beszélt - rengetegszer mondta ezt. Tudsz valamit a terveiről? Van valami közös tervetek a jövőre nézve?

Nem, egyelőre nincs.

De te reménykedsz esetleg egy újabb közös munkában?

Ahányszor Los Angelesben vagyok, meglátogatom a Zappa családot. Elmondhatatlanul, elmondhatatlanul tisztelem Franket. Számos okból: egyrészt egy nagy zeneszerző, másodszor ő adott nekem először lehetőséget. Sokan nem tudják, hogy ő fedezett fel... telefonálgatott, kinyomozta az előéletemet - de kell hogy valaki adjon a fiatal karmestereknek egy első esélyt. Nekem ezt az első esélyt Frank adta meg, amiért örökké hálás leszek neki.

Ő is nagy elismeréssel beszélt rólad; azt mondta, hogy egy világszínvonalú karmesternek tart, hogy olyan dolgokat tudsz megcsinálni, amit 50 éve dolgozó karmesterek sem.

Tényleg? Ezt nem tudtam.

Hogy "fantasztikus" vagy, azt mondta.

Érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkozni arról, hogy valaki az ő pozíciójában bárkit felkérhetett volna akit csak akart, és a tényt, hogy nekem adott lehetőséget, sosem fogom neki elfelejteni. Azóta van karrierem. De el kellett kezdeni valahol.

Az LSO volt az igazi áttörés?

Az egyik áttörés. Mindenesetre az volt az első eset, hogy egy kiemelkedő zenekarral dolgozhattam együtt.

Azt tudod, hogy Boulez mit gondol Zappa zenéjéről? Az én benyomásom, hogy végül is nem igazán veszi komolyan - talán Zappa "rock"-háttere miatt.

Nekem nem ez volt a benyomásom. Szerintem bámulatosnak tartja.

Nekem is úgy tűnt, hogy jó a kapcsolatuk - tavaly adtak egy interjút közösen...

Szerintem el van kápráztatva tőle.

Oké, nagyszerű. Köszönöm az interjút.

Én köszönöm.