Igen: a Zene a legjobb - ez pedig a legjobb zene. Fel kell fedeznem újra és újra, és most sikerült hegesztenem egy online lejátszót ZW és Gábor és tettestársai (nekem) legjobb zenéiből - egytől egyig csodálatosak, a "legjobb feldolgozászenekar" gondolatköre nekem mindig ehhez a (félig virtuális) csapathoz (ZW-hez) wezet wissza.
- az összeállítás 2. része itt! -
Csodás... a Zene a legjobb! Meg sem tudom mondani, melyik a kedvencem. A fenti lista - ha a kedvem úgy hozza - bővülhet, de vadásszon is mindenki magának kedvenceket. Nagyon sok más számukat itt lehet - KELL! - meghallgatni:
Hadd időzzek el egy darabig a Republicans című darabnál - ez eredetileg a Guitar lemez egyik kiváló szólója (egyik kedvencem), amiből A. J. Wilkes 
midialapjaira készített ZW egy gyönyörű hangszerelést.
A darab (már szóló-korában is meglevő) pompája, grandiózussága itt talán még jobban kidomborodik: a fúvósok, ütősök nagyon szépen veszik át egymástól a szólamokat. Az Ensemble Modern sem játszaná szebben. Gyönyörű!
Két dolog nyűgöz le ezt a darabot hallgatva: egyrészt újra bebizonyosodik (számomra mindenképpen), hogy Zappa darabjait csak bátran, az eredetit alapanyagként kezelve érdemes feldolgozni. Ezek a midialapú feldolgozások így bár különböznek az eredetitõl, mégis azt adják, amit az ember egy Zappa-darabbal való találkozáskor érez: meglepetést, rácsodálkozást - és ezen túl persze finom hangszereléseket, időnként elképesztő hangszerparkot - és így tovább.
A jam-session többi darabja közül is az igazi kedvenceim az áthengszerelt, új értelmet nyert darabok: a gyönyörű Sleep Dirt, a felejthetetlen G-Spot Tornado, a jórészt akusztikus Regyptian Strut... Bátran mondanám a mostani Republicans-re is, hogy "jobb, mint az eredeti", de sajnos az is egy gyöngyszem, így magamban most "csak" mellé teszem.
Itt egyébként hosszasan lehetne azon is tűnődni, hogy mit is jelent az, hogy "eredeti", de ezt most hagyjuk.
A másik aspektus Zappa zeneszerzési technikájával kapcsolatos: mintha tényleg nem lenne különbség az egyes műfajok között: egy dal, egy vokális darab is kezelhető instrumentális szerzeményként, vagy lám, egy szóló is lehet önálló zenemű. Ezt persze tudhattuk Zappa saját kiadványairól is, ahogy keltek már gitárszólók önálló életre (pl. Theme From The 3rd Mvmt Of "Sinister Footwear", stb.), vagy ott van teszem azt a Jazz From Hell pár darabja - a While You Were Art II konkrétan egy szóló átirata, a Night School folyamatosan hömpölygő dallama pedig (bárhogy is született) nekem már mindig gitárszóló-szerű lesz...
És persze elképesztő a bátorság, amivel egyesek neki mernek szaladni egy-egy (nem feltétlenül egyszerű...) darabnak, és azt hihetlen lazasággal, ugyanakkor odafigyeléssel és műgonddal egy új darabként keltik új életre.
Konklúzió: az emlékzenekarok mellett sok-sok ilyen bátor, eleven átértelmezésre volna szükség, így maradna Zappa lezártnak tűnő életműve folyamatosan változó, alakuló, gazdagodó - élő. Hiszen:
"Egy mai zeneszerző
nem hajlandó meghalni!" (E. V.)
