Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Quatuor Habanera - koncertbeszámoló

2016.10.18. 18:01 mB

wp_20161017_20_33_57_z_kicsi.jpg

A szaxofon ritmushangszer

- a Quatuor Habanera koncertjéről -

Egy szaxofonkvartett koncertje sok mindenre adhat alkalmat: helyet adhat hazai bemutatónak, a zenészek tiszteleghetnek az adott ország zeneszerzői előtt, új színeket mutathat fel az adott hangszerekre készült átiratokkal. A tegnapi koncerten mindez megvolt, amit viszont számomra jelentett, az a zene érzéki jelenléte, a hangképzés gazdagsága, a(z együtt)zenélés öröme, amihez inkább ürügy volt a (tágan vett) ezredforduló zenéiből vett válogatás.

"Jobb megosztani az ilyen dolgokat." (BT)

Külön öröm volt a koncertben, hogy végre személyesen is összefutottunk Milánnal (na persze Zolival is, de vele már korábban). Összeszaladt picit a háromlábú Virtuális Zzzenetudományi Intézet. Még több ilyet magunknak!

Ebben a gazdag hangszínskálában gyönyörűen formált dallamívek jelentek meg, hosszan kitartott hangok, alig érzékelhető susogások, éteri légrezgések, együttlélegzések, lüktető csattanások, dörgő basszusok - amik (ahogy a remek és informatív műsorfüzet utalt is rá) arra is alkalmasak voltak, hogy nagyon stabil ritmikai hátteret adjanak a daraboknak. Négy hangszer, négy hangszín, négy személyiség, hol párhuzamosan, hol egymással szembemenve: a szépen formál dallamok mellett itt-ott valóban dörgő ütőhangszer-élményekkel.

wp_20161017_22_31_43_zapp2.jpg

Ebben a primér hangképzési örömömben így nekem nem is az egyes darabok jelentették az igazi izgalmat: azokat inkább ürügynek tekintettem a hangszerek és az együtt-játék megünnepléséhez (beleértve az előre-rögzített szólamokkal való együttjátékot, a Reich-darab esetében). Ehhez persze nyilván jó alkalom egy friss, de mégis majd száz évet átívelő válogatás, a műfaj- és hangszerközi áthallások, a magyar-bolgár-amerikai szerzőség (a magyar vonal aztán Ligetivel kapott még pár főhajtást a ráadásokban).

Hogy a konkrétumokkal se legyek adós, az általam jobban ismert mindkét darab kellemes meglepetést, örömöt hozott: a New York Counterpointban szaxofonok meglepően jól hozták a klarinétok lágy hangzását (is), a nyitás éteri lüktetését. Az ilyen típusú Reich-daraboknál mindig meglep hogy mennyire ÉLŐ élmény tud lenni egy előre rögzített hangsávval való együttjáték, néha a zenészek átmeneti passzivitásával is, még ha ez különösen is mutat a színpadon.

A G-Spot Tornadóban nekem kulcskérdés a darab elsöprő száguldása, illetve a variációként visszatérő ismétlődő részek változatossága és gazdagsága - ebben nem volt hiba, a dolog megalapozottságát ugyanakkor a fentebb megénekelt stabil ritmikai háttér adta, s mindez anélkül, hogy bántóan rockos formálású lett volna. Nem volt kevés a négy hangszer, nem hiányzott a hangszerelésből újabb elem, a megszólalás így is elegendően gazdag volt. Az extatikus norvég előadás után talán a kedvenc változatom. A többi mellett, persze.

Ami nekem mégis túlzóan mozdulatlan maradt ebben a gazdag egyvelegben, az a szokásosan merev, komolyzenésen akadémikus színpadi viselkedés: egy ilyen lüktető zenéket felsorakoztató, a jazz és a rock világát is megidéző, valóban élő, (kis túlzással) tényleg mai és friss zenei felhozatallal jelentkező koncert bátran lehetett volna emberileg is gazdagabb gesztusrendszerű, közvetlenebb, kirobbanóbb. Így "csak" a zene volt az.

wp_20161017_20_03_21_eotvos.jpg

Charlie Parker és Glenn Gould szobra az előtérben - Nemesi Attila munkái (instrumetal):

wp_20161017_19_05_20_jazz.jpg

Az elméletem szerint a zene , ez az egyetlen vallás, ami a lényeget karcolgatja. És bárki, aki valamilyen zenét hallani szeretne, az hadd hallgassa, mert az - attól az ember jól érzi magát. (Frank Zappa)

wp_20160721_13_55_25_st_music2.jpg

2 komment

Címkék: klasszikus zene véleményezés hungarikumok

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr9511817453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2016.10.19. 00:54:06

Megszólítva lévén megtisztelve érzem magam. Holnap meg is osztom - akkor többen látják. A megtiszteltetést. Addigra mellesleg talán hozzáfűznivalóm is lesz, egyelőre a mai Nik West koncert felemásságának és a fáradtságnak a hatása alatt vagyok.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2016.10.19. 23:34:11

Érdekes volt az élmény, már csak azért is, mert a hét játszott darabból csak hármat ismertem: részben megadtam magam az ismeretlennek. Nem gyakran szoktam ilyet csinálni, jazz esetében mondjuk, igen, de az más műfaj.:) Kicsit pedig idekívánkozik az egy nappal később (tegnap) látott Nik West koncert, ahol hasonló volt a helyzet, a dolog felemásságát viszont a közönség ritkasága (félház se volt) és döglöttsége okozta.
A komoly zenészek komfortzónáját nehezen áthatolható falak határolják, valahol ez érthető is - a közönség és köztük ugyanis ott van a kottatartó. Ebben az esetben ráadásul ott voltak nyelvi nehézségek is.
A koncert ellenben gyönyörű volt. Már az első - általam egyébként ismert - Ligeti darabnál rám szakadt az a kellemes érzés. Ligetiről lehet tudni, hogy az ironikus távolságtartás és a zenei khm huncutságok azért nem álltak tőle távol, ez gyakran ki is hallatszódott a darabokból.
Nagyon szép volt a hangzás tere! A helyenként összetalálkozó szólamok teljes természetességgel fonódtak egymás köré néhány pillanat erejéig, majd torkolltak megdöbbentő uniszónóba, vagy folytak tovább kettő, három, négy különböző irányba.
Steve Reich zenéje számomra itthoni körülmények között nehezen befogadható, most viszont kifejezetten bánom, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy jegyet vegyek a vasárnapi koncertre, mikor egy haverom felvetette a lehetőséget és még kapni is lehetett belépőt.
Philip Glass minimalizmusa nekem mindig inkább eszköztelenségnek tűnt, ami konceptuálisan egyébként ki is van domborítva az ő zenéjében, de nekem ez még mindig kevés. Még elveszni se lehetett a darabban.

Mindent összevetve, lehet, hogy még rágcsálom ezt és hozzáteszek 1-2 dolgot, de elképesztően jó koncert volt. Élmény!! A társaság pedig szintén dobott ezen, egyértelműen a még több ilyet pártján állok, azt hiszem, nem is lesz ez másként.

Ja, G-spot Tornado: elképesztően higgadtan darálták végig és itt mutatkoztak meg a legtisztábban azok a hirtelen összetalálkozó, majd néhány pillanatra egymás köré fonódó szólamok, amik, a bariton szaxofon öblös ömlengései mellet a leginkább az agyamba égtek erről a koncertről.
süti beállítások módosítása