Birkakölni

• Jon Naurin - The Frank Zappa 1988 Tour Project,
  

Mindenekelőtt: ez a 3-4 legjobb FZ-közönségfelvételek egyike, ami befolyásolhatja a véleményemet. Próbálok ezzel együtt a zenei minőséget illetően olyan objektív lenni amennyire lehet, de nem könnyű a gyengébb minőségű szalagokon megmaradt koncertekkel azonos módon megítélni ezt a felvételt. Akárhogy is, megpróbálom.

- ha már Köln: ugyaninnen a kiváló 1982-es koncert itt hallgatható meg! -

01 Crowd/Tuning [0:00]
02 Intro [0:35]
03 The Black Page [1:23]
04 Inca Roads [9:19]
05 When The Lie's So Big [18:55]
06 Planet Of The Baritone Women [22:32]
07 Any Kind Of Pain [25:21]
08 Jesus Think You're A Jerk [31:17]
09 City Of Tiny Lights [38:34]
10 Pound For A Brown [47:28] (incl. When Yuppies Go To Hell [parts on MAJNH])
11 Packard Goose [1:01:55 - Bartók: ->1:05:50]
12 The Meek Shall Inherit Nothing [1:09:12]
13 The Torture Never Stops [1:13:23]
14 Disco Boy [1:29:50]
15 Teenage Wind [1:33:00]
16 Bamboozled By Love [1:34:17]
17 Sofa #2 [1:39:36]

--encore--
18 Bolero [1:43:19]

--encore--
19 I’m the Walrus [1:49:53]
20 The Illinois Enema Bandit [1:53:39]

--encore--
21 The Orange County Lumber Truck Medley [2:02:31]

Ahogy rendesen, a német közönség [vagy legalábbis Dirk, Tom és Tommy - PB] vágyik a titkos jelszóra, ls FZ elmondja hogy dolgozik az ügyön. Ezt megelőzőleg a banda szállítja a The Black Page-et és az Inca Roads-ot, az utóbbi igazi győzelmi menet, FZ dallamos, de a tiszta hangzáshoz képest szokatlanul agresszív és felfedező szólójával. A 7/4-es rész szaxofonszólója viszont csalódás. Ezután az európai turnén meglepő módon egy majdnem teljes republikánus-egyveleg következik. A Baritone Women-ben rukkol elő FZ a mai titkos jelszóval: ez a "birka". A koncert innentől tele van birkával, juhászokkal, bégetéssel és szodómiával - mi történhetett a német pampákon?... A tiszta gitárhangot hozza vissza teljes dicsőségében az Any Kind Of Pain. FZ zajokat és a mélyebb tónusokat keveri a szokásos akkord- és dallamjátékával, néhány igazán furcsa frazírral megbolondítva. Kiváló! "Shut Up 'n Any King Of Pain Some More" - Én befizetnék rá!

Ugyanez sajnos nem mondható el ennek a turnénak a Tiny Lites-jairól, de a dal megbocsátható ha a Pound For A Brown követi. De még milyen - egy igazi Dalszörnyetegről beszélünk - ilyenekre vágytam az egész turné alatt! Öreges funk lüktetés adja meg az alapját a hosszú (bizony!), remek trombitaszólónak mielőtt a dobszólóhoz érnénk, ami a Desiccated-be vezet át (a Jazz Noise albumon: "When Yuppies Go To Hell"). A felséges téma után jön egy kis synclavier/fúvós jam, aminek nem igazán lett iránya, de aztán Chad odaken egy laza, csavaros 3/4-es kíséretet. Mike jön egy vicces kis szólóval, ahol egyebek között a loop-pal játszik együtt egy darabig. Végül Frank és Ed "beszélget" synclavier zajokkal. 15 perc kiemelkedő minőségű, szervezett káosz - talán az eddig általam értékelt koncertek csúcspontja!

A Torture egyveleg nagyon szórakoztató a sok titkos jelszóval - nekem különösen tetszett a "juhász vödörrel, ronggyal, vigyorral a birkákat törli már" gondolata. Persze Burt rögtön a bizarrhoz vonzódó juhásszá változott ("anyázok egyet és tovább töfök/míg a birkám már vérben forog"). FZ szólója ihletett, de nem feltétlenül emlékezetes.

A műsor hátralevő része a szokásos műsorvégi darabokkal, kivétel az Orange County egyveleg, szokatlan hogy ez zárja az estét (kívánságra). Jön a Bamboozled egy jó, energikus szólóval, az Enema Bandit nyilván tele szövegmutációkkal - és ismét egy a figyelmemet végig lekötő gitárszóló. Az Oh No ismét bebizonyítja hogy a a legmegbízhatóbban ez a kíséret provokálja Franket remek szólókra, de kiváló ritmuskíséretet ad ehhez Mike, Chad & Scott.

Talán ez volt eddig a legélvezetesebb értékelésem. Ahogy mondtam, a hangminőség talán befolyásolt, de a műsorban is megvolt minden amire vágynék: egy igazi Dal-szörnyeteg, sok remek gitárszóló, szórakoztató titkos jelszó és közöttük pár kiváló nóta.

Jon Naurin