Boulez - Thomas Nordegg kedvenc kifejezésével élve - "komoly mint a rák", de tud vicces is lenni. Arra a figurára emlékeztet, akit Herbert Lom játszott a Rózsaszín Párduc-ban. Nem pislog olyan idegesen, de van valami feszültség körülötte, mintha csak az alkalmat várná, hogy kitörjön belőle a nevetés.
A Vadidegen (The Perfect Stranger) felvétele előtt együtt ebédeltem vele Párizsban,. Valami 'brebis du akármit' rendelt - fogalmam sem volt mi az. Valami hússzerű izé volt egy fura salátán, áttetsző szósszal leöntve. Úgy tűnt, nagyon ízlik neki, mondta, hogy kóstoljam meg. Megkérdeztem, mi az. Azt mondta: "szeletelt tehénorr". Megköszöntem és maradtam a borsos marhaszeletemnél. (Zappa - Az igazi Frank Zappa könyv)
Korábbi anyagaink Boulez kapcsán:
- Varèse hatása más zeneszerzőkre - Boulez mesél Zappáról;
- Zappa és Boulez - a francia tévében 1984-ben;
A megemlékezésekből:
- Pierre Boulez, classical music's maverick, dies aged 90 - The Guardian, megemlíti Zappát is;
- Meghalt Pierre Boulez - vs.hu, MTI, Köves Pál;
A fiatal Boulez szélsőséges nézeteket vallott, a múlt eltörlésére, az operaházak felégetésére, a Mona Lisa elpusztítására szólított fel. "Nem azért jöttünk a világra, hogy csak nézzük és elfogadjuk" - mondta. Idővel higgadtabb lett, de a véleménye nem sokat változott, csak rájött arra, hogy mérsékeltebb módszerekkel nagyobb hatást érhet el.
- A véget érő század – Pierre Boulez emlékére - Fáy Miklós, Népszabadság:
Közben, ne feledjük, nekünk Boulez különlegesen fontos zenész volt. Valamikor a nyolcvanas évek elején, a Bartók-centenárium idején a hazai lemezboltokban is megjelentek Boulez Bartók-lemezei. Mi is azt éltük át, amit az egész világ: ja, ez ilyen? Ilyen is lehet? Ennyire tiszta, puritán, és mégis végtelen? Különös módon Boulez viszonya Bartókhoz később megromlott, a második körben, évtizedekkel később fölvett Bartók-ciklusa meg sem közelítette ezt a színvonalat.
Közben majdnem elkövetjük azt a hibát, amit a világ: elfeledjük, hogy ő nem komponáló karmester volt, hanem vezénylő zeneszerző. Nyilván örömmel feledkeznénk meg erről, hiszen annyira nehéz az az anyag, amelyet ránk hagyott. Sűrű, hosszú, a nagyközönség számára mindmáig feldolgozatlan művek, mindez Boulez megkérdőjelezhetetlenségével súlyosbítva. Hogy folyton szégyellnünk kellett miatta magunkat: hogy lehet, hogy nem ez a mindennapi kenyerünk?
