Egy unalmasnak kinéző fotózás története egy monostorban, Sussexben, ahol Phil Franks, a Friends/Frendz fotósa lencsevégre kapja az ásító Zappát (ti is azt hittétek hogy üvölt?).

Nem tűnt boldognak hogy valaki követi, nem volt épp oda egy újabb "fotó-lehetőség" ötletéért. Épp ráirányítottam az objektívemet ahogy ásítani kezdett, a szabadon maradt szememmel láttam hogy a többi fotós épp leereszti a maga gépét... Komoly kisugárzása lehetett, mert folyton a sarkában voltunk, amit ő nehezményezett is, de a fotósok csak le akarták szállítani a szerkesztőjüknek a szokásos képüket.

Mikor a keresőben megláttam a képkivágást, felkiáltottam: "ŐŐŐŐRÜLET!" Frank meghallotta és felvidult, aztán lefotózhattam párszor szemtől-szembe is. Nagyon megköszöntem neki, jó tartózkodást kívántam neki Nagy Britanniában, aztán semmi más különös nem történt míg a kép meg nem jelent a "Friends"-ben. (...)

Később a Bath fesztiválon Pamela (des Barres) loholt utánam, mondván hogy épp most mutatta meg Franknek a neki adott fotómat. Azt mondta hogy szerinte ez a róla egész életében készült legjobb fotó, és szeretne velem találkozni. Nem beszélgettünk sokat... elmondta hogy nagyon tetszik neki a kép és kérdezte hogy felhasználhatja-e egy albumborítóhoz. "Naná" - feleltem. Mondta, hogy a menedzsere majd megkeres. Történet vége.