- - - - - - - és megérkezett: fent a teljes koncert! (1 óra 50 perc) - - - - - - -
- azóta a teljes második koncert itt! -

Ünnep: a Wolfgang's Vault (most hogy fizetőssé vált) egy teljes koncert sosemlátott videó-felvételével (!) lepte meg a világot, kiváló, keverőpultos hanggal. Az anyag persze máris meghallgatható illetve (részleteiben mindenképpen) megnézhető - például itt is (folyamatos frissítéssel):

• meghallgatható (pénzért): Wolfgang's Vault;
• letölthető: Zappateers (mp4 videó, 4,5 giga (!))

01 crowd noise and Knick Knack intro
02 Deathless Horsie
03 Intro
04 Dancin' Fool
05 Easy Meat
06 Honey Don't You Want A Man Like Me?
07 Keep It Greasey
08 Village Of The Sun
09 The Meek Shall Inherit Nothing
10 City Of Tiny Lites
11 Pound For A Brown (ic)
12 Bobby Brown (ic)
13 Conehead
14 Flakes
15 Magic Fingers
16 Don't Eat The Yellow Snow Medley
17 Audience
18 Strictly Genteel
19 Dinah-Moe Humm

Pre-Halloween, pre-ünnep

Jon Naurin (Frank Zappa Tape Reviewing Society):

1978 október 13.: - legendás dátum számunkra, FZ-szóló-fanatikusok számára. A második koncert világhíres az extravagáns húrhergelésekről - az első nem olyan közismert, pedig van rajta néhány elképesztően ihletett pillanat. Ennek egyik okát úgy nevezik: O'Hearn, s az ő egyik emlékezetes vendégszereplése.

A ma esti nyitószám a The Deathless Horsie - ízletes kis étvágygerjesztő. A receptet jól ismerjük és szeretjük: szárnyaló, gyönyörű dallamok, agresszív húrgyötrésekkel keverve, öt percig főzzük majd csípős "vonaglás"-motívummal ízesítjük (remélem nem derül ki hogy a beszámoló írója igen éhes volt az írás során).

Az Easy Meat ugyancsak feszesen szól, bár a szóló igen rövid. Vinnie és a basszusgitárosok végre rátaláltak, hogy tehető érdekessé a riff.

Bizonyos szempontból a turné igazán gyilkos darabja a Village Of The Sun (nem számítva a Halloween-koncerteket), a maga teljes kiszámíthatatlanságával - néha csak egy szokásos gitárszóló, néha több zenésztől is jövő teljes szóló-orgia. A mai az utóbbi - Hurrá!

Ike száll el nyitásként egy kis improvizált énekkel, majd kezdődnek a szólók. Az első Petey Tommy a Hammondon,  elképeszt hogy ez micsoda szokatlan egy hangszer Zappa csapataiban. Következik Tommy a szintetizátoron, karakteres a szólója, Vinnie eközben a leghúzósabb kíséretet teszi alá a háttérben. A kíséret finomabbá alakul, és most Arthur lép a reflektorfénybe. Kiváló szóló, váltogatja a pengetős és kézi játékot, aztán "beszélget" kicsit Patrickkel, aki ezután inkább a Hammonddal társalog tovább. Őrületes. A Meek-be az átmenet szép, finom.

A műsor marad ugyanezen a hőfokon: a City Of Tiny Lights szokatlanul jó, Denny a mindig szokásos szólóját játssza, de valahogy sokkal több energiával. FZ szólója klassz, a dallamok és a megszólalás (csucsog a delay-ben) nagyon Rock 'n Roll.

De itt a nagy kérdés: eléri-e ezt a szintet a Pound For A Brown? Mert a koncert eddig majdnem megközelítette a Halloween-minőséget, de mi lesz a megszokott csúcsponttal? Nos, a szólók ígéretesen indulnak - Ed nagyon is hozza a szokott formáját, de Vinnie, Artie és Pattie egészen elképesztőek. Ugyanez mondható el a következő elektromos zongora szólóról (Wolf, gondolom) - és igen, jó a szóló de a kíséret... az egyenesen isteni, a csúcspontját Tommy rövid szintetizátor szólójánál éri el. FZ ezt hirtelen leállítja, jó érzékkel lelassítja a tempót Peter "a capella" játékához. Először egy kis Moog-szóló, aztán a zongora, hogy nemsokára az egész banda beszálljon és befejezzék ezt a remekművet. Nem tudom biztosan hogy a zongora rész megírt vagy improvizált volt-e - ismerősnek tűnt, és talán ugyanez lehetett Poughkeepsie-ben is. Akárhgy is, kiváló, hatalmas és klassz egyszerre.

A Conehead-ben van egy kis közönség-részvétel, amitől stresszelhetnénk: lehet hogy elmarad a szóló? De semmi ok az aggodalomra - "csak énekeljetek tovább amíg előveszem a gitáromat". A szóló nagyon szokatlanul, tiszta (majdnem akusztikus) hangon indul, de FZ nem tűnik elégedettnek vele, berántja a jó öreg fuzztone-t. Nagyon jó szóló.

Sajnos ez az utolsó érdekesebb dolog ezen a koncerten. A hátralevő 30 perc csalódást keltő, semmi szóló vagy meglepetés. Ezt talán FZ is érezte, hogy a koncert végére elkelt volna még egy csúcspont. És öregem, ezen változtatott is - az aznapi második koncerten...

Akárhogy is - kiváló koncert, kiválóan mutatja FZ hogy kezdi felfedezni a csapatának képességeit!