A koncert a Youtube-ról pótolva.
A koncert itt letölthető!
Kedves olvasók és hallgatók, legyen itt a teljes Nagy Halloween Koncert, ami most leszedhető és (szinte) teljes terjedelmében online is meghallgatható (csak hang). (Közben pályázatot írok ki a "Big One" szófordulat minél ütősebb fordítására - Nagy Buli? Avagy?...)
FZ: Na jól van - elmondom mit fogok ma csinálni. Ma este, mivel ez a Nagy Buli, egy nagyon hosszú koncertet fogunk játszani. Remélem... remélem nem siettek haza.
Elmondom mit fogunk csinálni - azoknak mondom akik nem voltak még itt. Állj, állj, állj! Csend, csend legyen! Fontos bejelentés: azoknak akik voltak már itt: eljátsszunk ma egy csomó olyasmit amit egyébként nem szoktunk. De még mielőtt ezeket eljátszanánk, előtte eljátszunk egy teljes normál műsort azoknak, akik nem voltak a korábbi koncerteken. Így aki ismeri a megszokott számok szövegeit, az énekelheti. Aki nem ismeri, remélem élvezi majd az is. (Ancient Armaments)
Erről a koncertről jelent meg a Halloween DVD - némelyek csalódására, hiszen bármennyire is kvadrofón meg surround, mégiscsak úgy 70 percet adott közre mindössze az eredetileg vagy három és háromnegyed órás (!) koncertből (a 70 perc különösen Zappa fenti bevezetője után hat csüggesztőleg)...
Az én csalódásom ennél továbbmegy, hiszen DVD-A meg 5.1 ide vagy oda, de minden más e koncertről származó felvétellel szemben (pl. YCDTOSA vol. 6) az én fülemnek nem szól szépen: túl erős, kiegyensúlyozatlan és száraz a dob, ami nekem nagyon nehezen befogadhatóvá teszi a dolgot - leválik a zene egészéről, darabossá teszi azt, ami valamikor nagyon is egyben volt.
Persze a fenti koncertfelvétel kalóz, így minősége meg sem közelíti a hivatalos kiadványokét, a maga nemében mégis bátran jó minőségűnek mondható, és ami a legfontosabb (nekem): nagyon erősen visszaadja a koncertmonstrum felfokozott hangulatát ÉÉÉS zeneiségét. Persze van is mit kiemelni: a rengeteg és remek (néha akár ritkábban is játszott) dalokból álló műsort egy olyan csapat adja elő, amelyben minden hangszer megkettőzve szerepel - ezért van a színpadon Arthur Barrow mellett Partick O'Hearn basszusgitáros is.
A kiemelkedő pillanatoknak, a kiváló szólóknak se szeri se száma - ki ki hallgassa meg és válogasson kedvére. Na jó, azt azért hozzáteszem, hogy a család még mindig simán, a biztos siker tudatában kiadhatna még lemezeket a koncertről, mondjuk egy ilyen tartalommal:
- Pound for a Brown,
- Idiot Bastard Son
- Conehead
- Little House I Used To Live In
- Watermelon in Easter Hay
- Peaches III
- Strictly Genteel
- Sofa #2
- Packard Goose
- ...
Remélem az eddigiekből kiderült, mit gondolok erről a koncertről. Frank valaha volt legjobb koncertjeinek egyike, ehhez kétség nem férhet. Kiváló dalválasztások, arányos műsor-felépítés, csodálatos kontrasztok és feloldások, és a hab a tortán a sok-sok egészen őrült egyéni hozzájárulás a csapat minden egyes tagjától. O'Hearn és Colaiuta folyamatosan szaggatja a ritmus-fennnsíkot (miért is nem volt nekik közös turnéjuk?), Mars végre megkapja az igazi megcsillanás lehetőségét, Shankar pedig annak ellenére képeszt el folyamatosan hogy fej-fej mellett halad a Mesterrel. És Frank… hát Frank pedig egyszerűen Frank, és ezt bitang jól csinálja. Persze, vannak olyan dolgok amiket esetleg megváltoztnék (a Stinkfoot utáni instrumentális darabokat nyújtanám, a Suicide Chump-ot pihentetném…), de az már talán túl tökéletes is lenne. Azzal együtt hogy még mindig a ’74 őszi csapatot tartom a legjobbnak, ez az előadás magasan a legjobb koncertek egyike.
mellékletek:
- A koncert leírása angolul;
- A koncert igen szakavatott méltatása (Froggy - a fenti részlet forrása)
- Az egész 78 Halloween környéki sorozat igen szakavatott méltatása;
