Zene politikai vitaműsorok hanganyagából; az ötlet a 2005-ös "La Fontaine Et Le Gaucher" című (szintén a beszédhangot lekövető gitárjátékot tartalmazó) lemez nyomán. (forrás: United Mutations;)

Gauchernek van már egy Zappa-lemeze 1997-ből: Zappe Zappa.

Frank Zappa - The Dangerous Kitchen, 1983:

Két olyan Zappa-kazettám is volt, amit aztán később napi rendszerességgel hallgattam. Nagyon fontosnak találtam, és attól kezdve pontosan tudtam is, hogy mit csinál. (...)

Különösen a Dangerous Kitchen maradt emlékezetes, a Man From Utopia-ról, és egyfajta alap-darabbá is vált számomra, különösen később, amikor operákon kezdtem dolgozni - a technika, amit ebben használ, engem is nagyon érdekel: az a félig énekelt, félig beszélt előadásmód, ami tulajdonképpen nem sprächgesang, de annyiban nagyon érdekes, hogy ráadásul egy szólóhangszerrel is végig leköveti. Nagyon meglepett, amikor később hallottam, hogy a gitárszólamot utólag játszották az ének alá; én azt hittem, mivel teljesen egyidejűleg szólt, hogy Zappa maga énekelt és gitározott egyszerre. De ettől függetlenül maga a technika, az "énekelt hangszer" ötlete a Dangerous Kitchenből származik. (Eötvös Péter, 2006)

Steve Reich - Different Trains, 1988:

A mű alapja a mintavételezővel feldolgozott mondatfoszlányokból, és a beszéd természetes ritmusa és dallama által sugallt zenei motívumokból áll össze. Ezeket a minimalista témákat ismétli gyors tempóváltásokkal a magnószalagra rögzítet vonósnégyesekkel „versengő” élő kvartett. A végeredmény valami különlegesen életszerű, mégis tökéletesen elvont, modern muzsikába öntött imádság. (ekultúra CD-ajánló)

Bónusz: Magyari Marcell csellista a darab kottájáról:

Természetesen jár a kottákhoz a hangfelvétel, amely szükséges a mű előadásához. Ma délután végigjátszottam a csellószólamot a felvétellel, igazán jó élmény volt. Nagyjából bevált, amit gondoltam a partitúra alapján - egy eléggé számolós, és néha technikás darabról van szó, azonban kellő összpontosítással menni fog.