A remek, alapos Zappa Patio honlap nem is annyira a lemezek ismertetésével, hanem az egyes kiadások összehasonlításával foglalkozik elsősorban.

Egy egészen részletes ismertetés következzék a klasszikus Sheik Yerbouti különböző kiadásai kapcsán:

A régi EMI kiadású CD megegyezik a bakelittel, de MINDEN MÁS CD-kiadás különbözik attól, és egyértelműen rosszabb minőségű. Az igényes zenehallgatóknak az EMI CD-kiadás (1986) vagy az eredeti bakelit a kötelező.

EMI CD
1986 április; CDP 7-90076-2, Japan: CP32-5661

Az EMI CD a bakelitkiadással azonos színvonalú, sokan ezt tartják a „jó” kiadásnak, a hangminőség általánosan kiemelkedőnek tartott.

A zenei tartalom – a Barking Pumpkin CD-vel szemben – nem változott a bakelithez képest (vigyázat: az EMI kiadáson is szerepel a Barking Pumpkin logo!). Apróság: van aki szerint annyi különbség azért van, hogy talán kicsit kevesebb a basszus mint az eredetin.

A későbbi CD-kiadások:
Eredeti Ryko CD (RCD 40162), Zappa Records CD (CDZAP 28), 1995 Ryko CD (RCD 10528)

Mindhárom kiadás erősen különbözik az eredeti bakelittől.

Míg az EMI CD úgy 72 perc, addig ezek hossza mindössze 70:30. A legtöbb szám egy vagy két másodperccel rövidebb, az akár perces különbségek az elhalkulásokból vagy a máshol elhelyezett számkezdetek miatt alakulnak ki. (Az „I’m So Cute” úgy egy perccel rövidebb, a vége hiányzik.) Ezek a változatok is Zappától származnak, így nem világos az érezhető minőségromlás oka.

Az EMI kiadáson a sztereó tér sokkal tágabb, a dinamikus tartománya vagy 5000-szer jobb. Nagyon sok olyan részlet hallható tisztán, amik egész „mélyen” vannak a Ryko CD-n. Az EMI változat ezzel szemben kristályos és gyönyörű.

Nem, nem olyan rossz mint a Tinsel-Town Rebellion és a You Are What You Is első CD-kiadásai, de mivel azok szinte hallgathatatlanok, úgyhogy ezzel nem mondtam sokat. A jobb sáv különösen el van szúrva, a magasakkal valami nem működik. Figyeljétek meg a Dancin’ Fool elején a jobb sávot, például. Az eredeti albumon és az EMI kiadáson a két oldal viszonya kiegyensúlyozott. A „rossz” CD-ken olyan, mintha a cinek egy törülközővel lennének tompítva. Ez lehet hogy nem egyértelmű annak, aki nem hallotta az eredeti lemezt.

• A City of Tiny Lites elején komoly tömörítési gondok vannak. A lábdob az elején összegerjed (?) a "Tryin' to Grow a Chin" befejező syn-drumjával, ez az eredeti és az EMI lemezen nincs így, ott jó.
• A Broken Hearts are For Assholesban is van valami (nem értem pontosan): „Dig the massive volume swell right at the beginning of "Broken Hearts are For Assholes," right as Terry screams "Hey now hey." Duh?”
• A Flakes végén a lábdob túlvezérelten hangos.
• A Dancin’ Fool bevezetője őrjítő. A cintányér beütések miatt a többi hangszer hangereje leesik, amiből arra következtetek, hogy rosszul használták a tömörítést (compression).
• A Ryko lemezen a Wild Love-ban levő első „yeah” ki van cserélve a másodikkal (!), a 0:22-nél és a 1:24-nél levő így ugyanaz (a QuAUDIOPHILIAc kiadáson ez visszaállt).

Ahogy elkészült a Tinsel-Town Rebellion és a You Are What You Is jó változata is, úgy csak reménykedni lehet, hogy a ZFT valamikor kiigazítja ezt a fiaskót.