Adrian Belew

(gitár, ének - Zappa csapatában 77 szeptembere és 78 áprilisa között)

lemezek Zappánál (a gyűjteményeket nem említve):

- Sheik Yerbouti (1979): gitár, ének
- Baby Snakes (1983): gitár, ének
- Hammersmith Odeon (2010): gitár, ének

555. anekdota, második rész
Meghallgatás egy kézfogásért.

Az első telefonbeszélgetésem Frankkel valahogy így zajlott le:
- Tudsz kottát olvasni?
- Nem, de lemezről nagyon gyorsan tanulok.
- Oké, itt van tizenkét dal. Próbáld megtanulni ezeket, amilyen pontosan csak tudod. Találkozunk nálam a jövő héten.

Kölcsönkértem a kérdéses lemezeket (arra nem tellett, hogy meg is vegyem őket), és nekiestem. A következő hétig minden nap hajnaltól késő éjszakáig Frank Zappa zenéjének tanulásával telt.
Ember, ez igen kemény volt.

Eljött a nap, elrepültem hozzá. Most voltam életemben először a Mississippin túl. Frank egyik technikusa jött ki elém a reptérre. Eszméletlen meleg volt Kaliforniában. Le voltak húzva az ablakok. A sofőr üvöltve kérdezgetett, miközben mint az őrült tépett végig a kanyargós hegyi utakon. Végül megérkeztünk Frank házához: én, a Strat, és a kis Pignose erősítőm.

Akkor kezdték építeni Frank stúdióját a pincében. Ő a keverőpult mögött ült, egyik cigiről gyújtott a másikra. Én a szoba közepén álltam a kis erősítőmmel, és énekeltem a mikrofonba. Frank megszólalt:
- Na jó, próbáljuk meg a Wind Up Workin' In A Gas Station-t.
Játszottam és énekeltem egy vagy két percig, amikor megállított.
- Ennyi elég is. Most próbáld az Andy-t.
Játszottam és énekeltem egy kicsit, megint megállított. Ez így ment egy darabig.

Nagyon zavart a nyüzsgés, a tömeg. Roadok pakolták fel-le a cuccokat, mindenféle emberek készültek a következő próbára. Mintha egy hadsereg szállásolta volna be magát a pincébe.

Tudtam hogy nem muzsikáltam valami fényesen. A repülő indulásáig viszont nem volt hová mennem, úgyhogy ottmaradtam egész nap és figyeltem a többi kínkeserves meghallgatást. Láttam Tommy Mars zongora-meghallgatását. Rémisztő. Tommy viszont remek volt. Később hallottam, hogy Frank aznap 50 gitárost hallgatott meg!

Ahogy közeledett a nap vége és a dolgok kezdtek elcsendesülni, tudtam még pár szót váltani Frankkel. Mondtam neki, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem voltam valami fényes, de nem ilyen körülményekre számítottam. Azt hittem, csak ketten leszünk valami csendesebb helyen. Ő meg így szólt:
- Oké, menjünk fel.
Leültünk egy lila díványra a nappalijában. A kis Pignose erősítőmet egy párnára tettem a hangszórójával lefelé, hogy ne legyen túl hangos. És akkor Frank tartott nekem egy második meghallgatást.

Amikor ennek vége lett, hozzám lépett és megrázta a kezemet.

Azt mondta, hogy egy évre enyém a meló, és elkezdte magyarázni a fizetési szisztémát (ennyi a próbákra, ennyi a fellépésekre, stb.)

Ezzel a kézfogással az életem örökre megváltozott.

ui.:
A Stratocaster, amin a fenti fotón játszom, korábban Jimi Hendrixé volt. 1967-ben, a Miami popfesztiválon gyújtotta fel. Frank valahogy megörökölte az akkor már három darabban levő gitárt, és slidegitárrá alakította. Én játszottam rajta a Jones Crusher-ben.
Nemrég Dweezil Zappa elárverezte a Sotheby's-nél Londonban. Valami 350.000 vagy 500.000 fontért ment el!
Bele kellett volna karcolnom a nevem és a telefonszámom a hátuljába.

646. anekdota, első rész
Nehéz találkozás az Istenekkel, első rész

Helyszín: egy Frank Zappa koncert, Köln, Németország, 1978 február 14.

Életem első európai turnéja, illetve első turném Frank Zappa csapatának tagjaként is. Nem tudtam róla, de ezen a koncerten ott volt a közönségben Brian Eno. Másnap felhívta David Bowie-t, mivel tudta, hogy gitárost keres.

Berlin, Németország, 1978 február 15.

Másnap David Bowie eljött a koncertre, hogy engem megnézzen. Volt a műsorban egy nagyobb szünet, ilyenkor - míg Frank egy nagyobb lélegzetű szólót játszik - én rendszerint lemegyek a színpadról. Ahogy elindulok, odapillantok a keverőpult felé. Döbbenten látom, hogy David Bowie és Iggy Pop állnak ott!

Odamentem, kezet fogtam Daviddel és azt mondtam neki:
- Mindig nagyon szerettem a zenédet.
- Remek - válaszolta - és nem volna kedved beszállni a bandámba?
- Hát, most épp ezzel a sráccal játszom… - hebegtem, és Frankre mutattam.
- Igen, tudom, de a turnétoknak két hét múlva vége, az enyém meg két héttel azután kezdődik.
Végül abban maradtunk, hogy a buli után találkozunk a hotelben.

Ami pedig ezután történt... mint valami kémfilm. David és az asszisztense, Coco megpróbálta összehozni velem a randevút - persze hogy senki meg se sejtse a mi kis "titkunkat". Gondolom az ötlet az volt, hogy Frank ne tudja meg, hogy el akarnak csábítani a csapatából. Annyira hülye voltam, hogy ezt észre sem vettem. Együtt léptünk be a hotel liftjébe - David, Coco és én, a közelbn egy lélek se. Coco suttogva megszólalt:
- A ház előtt áll a kocsink. Találkozzunk ott tíz perc múlva!

David az egyik kedvenc éttermébe akart elvinni hogy a jövőmről beszélgessünk. Éveken át élt Berlinben. A sofőr el is indult, mi hárman meg a hátsó ülésen vadul beszélgetni kezdtünk arról hogy milyen dalokat játszanánk, hol lépnénk fel… Egy nagyon pofás étteremnél álltunk meg, ahova aztán be is mentünk. Közvetlenül a velünk szemben lévő asztalnál Frank ült és még páran a bandából!
Ciki - ahogy mondani szokták.
El tudod ezt képzelni? Hát hány éterem van Berlinben?…

Leültünk az asztalukhoz. A kényelmetlen helyzetet oldandó David megpróbált egy barátságos beszélgetésbe kezdeni Frankkel:
- Nagyon tetszett a koncert - de Frank visszalőtt:
- Bazd meg, Tom kapitány.
- Hé, Frank, próbáljuk meg ezt felnőtt módon kezelni. - válaszolt David.
- Bazd meg, Tom kapitány.
- Ne csináld, tényleg szeretném megbeszélni. - de David akárhogy próbálkozott, Frank csak ennyit válaszolt:
- Bazd meg, Tom kapitány. - úgyhogy el is mentünk az étteremből.

Kint David azt mondta:
- Ez elég jól ment, nem?

Az este hátralevő részét David, Coco és én egy eredeti 1920-as kabaréban töltöttük. David ismerte a tulajt, nagyon jól éreztük magunkat. Pár lány különbejáratú szórakozásban részesített minket. A Marlene Dietrich klub tulajdonosa élethosszig tartó tagságival ajándékozott meg.

Pár nap múlva Frank a turnébusz hátuljában ült, mikor odasündörögtem. Tudtam, hogy a turné után a Baby Snakes című filmet fogja vágni, ami eltart majd legalább 3-4 hónapig. Elmondtam neki, hogy értelmesebbnek tűnik ha ezalatt Daviddel turnéznék ahelyett, hogy feleslegesen lógnék a nyakán. A csak rá jellemző módon előrenyúlt, megrázta a kezemet, és sok szerencsét kívánt.

megjegyzés:
Captain Tom: Tom Franklin profi pókeres VAGY Major Tom a Space Oddity dalszövegéből;

balint, 2007, június 16 - 08:49