Tink ámokmegy

kérdés:

- Oké, "Tink" Arthur Barrow beceneve. A dal címe a "Tink" lehetetlen basszusrészeire utal?

válasz (bigear@netcom.com - Arthur Barrow - arf.ru):
- Alapvetően igazad van. Nem tudtam, hogy a dalt Frank rólam nevezte el, míg a lemez meg nem jelent. A felvétel nagy részén én vagyok hallható, a dobot kivéve. Van benne pár trükkös rész. A "Tink"-nek van egy nagyon érdekes zenei fejlődési íve. Az első rész fő témája "Atomic Paganini" néven futott korábban. Ennek volt egy megírt része, de emlékezetem szerint élőben soha nem játszottuk.

A Tink felvételének idején Frank házában egy sor basszus-, billentyű - és gitársávot vettem fel. Azt hiszem, a Tinket egy dobgéppel kezdtük el és erre kerültek aztán újabb és újabb szólamok. Emlékeztetett az "Atomic" témára, egy kicsit beszélgettünk róla, és elkezdődtek a felvételek. A szalag forgott, ő meg a basszus különböző húrjaira és bundjaira mutatott, és mondta, hova helyezzem a témát. A felvétel közben írta a darabot! Aztán eszébe jutott a "13", az a jó kis darab, amit élőben nem, de próbákon sokat játszottunk. Összeeresztettük ezzel, aztán felvettem hozzá a szólamomat néhány variációval. Aztán sorra feljátszottam a többi sávot, így a mini mikro-basszust (?...). Chad egy egészen más időpontban jött felvenni a dobokat. Csodálkoztam, hogy Frank nem vette újra a billentyű- és gitárszólamot a "13"-as résznél - az egy fantasztikus hangszerelés volt. Az is a "13" szalagra került témáján alapult, de annál sokkal több volt, már egy egészen új dallam. Van egy friss felvételem a Banned From Utopia-tól, az ennek egy gyilkos verziója. Talán meg fog jelenni a második BFU CD-n - valamikor.

Na igen, Tink a gyerekkori becenevem. San Antonio-ból ismertem egy srácot, Christopher Cross-t, az énekest, aki egy new yorki étteremben egy véletlen találkozás során mesélte Franknek, hogy ez volt a becenevem. Frank ezt persze marha viccesnek találta. (Van még egy sztorim Cross-ról és a "Teenage Wind-ről - azt a dalt a "Ride Like The Wind*" "inspirálta", ezt Frank tőlem hallotta, mikor egy Wurlitzeren próbáltam eljátszani, miután egyszer (!) hallottam az autórádión. Mikor egy barátom mesélte Crossnak az esetet, Cross megjegyezte: "Remélem nem jelenteti meg, míg a csúcson vagyok!" Mikor elmeséltem Franknek, ezt mondta: "Ó-ó, tizenöt perce vagyok a bizniszben, de már a csúcson!")

Tink még ámokmegy:

Arthur Barrow

- néhány részlet a Black Page weboldal interjújából.

(...)
Nem osztasz meg velünk néhány turné-sztorit?
Emlékszem, az első turnémon Frank a hangmérnökkel minden este behozatta a szobájába az aznapi koncert felvételét. A banda 3-4 tagja volt ott általában, hallgattuk a szalagot, Frank pedig csak ült a köntösében és ütötte a taktust. Teljesen ki tudott borulni mikor egy-egy hibát észrevett: "Istenem, ez szörnyű! Nem, ezt egyszerűen nem hiszem el - ezért költöttem sokezer dollárt ennek a bandának a próbáira?! Ennél sokkal jobban kell szólnia! Ezt nem hiszem el!" Megszorongatta a tökünket.
(…)

Mesélj a Fowlerekről.
Walt a brilliáns, de alulértékelt zenészek egyike, nem pedig pusztán Bruce Fowler testvére. Bámulatos, elképesztő zenei tehetsége van és nagyon magasan képzett. Óriási zenei, harmóniai és egyéb mélységekben jár. Egyszerűen elképesztő.

Mindegyik Fowler nagyon jó. És neked is el kell ismerned, micsoda nagyszerű basszusgitáros Tom Fowler.
Ha a Zappánál valaha megfordult basszusgitárosokat osztályoznom kéne, magamat kivéve persze, azt kellene mondanom, hogy Tom Fowler az abszolút, az abszolút első számú.

Nem rossz választás. Ki lenne a következő?
Utána Roy Estrada következne.

Roy nagyon jó volt. Mindig szerettem a felvételeinek a hangzását.
Patrick, természetesen, és végül is Jeff Simmonsot is szerettem.

Értem. Nem hagytunk ki valakit?
Még továbbmegyünk? Más kérdésed nincs? Nem érdekel hogy Frank milyen volt valójában? Meséltem már hogy csinált nekem egy mogyoróvajas-dzsemes szendvicset?
(…)

Ki volt a kedvenc Zappa-dobosod?
Az első hely egyértelműen Vinnie-é.

Mintha nem tudtam volna... Ki lenne a második?
Ez könnyű kérdés. Chester Thompson.

És Aynsley?
Szeretem Aysley-t de a harmadik helyre Ralph Humprey kerülne. Szeretem Chad-et és aztán Aysley-t, és David Logeman-t. Lássuk csak, ki is dobolt még?

Jimmy Carl Black. És mi van Bozzio-val?
Bozzio persze jó, de nekem Vinnie az igazi. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy együtt játszhattam a dobok Jimi Hendrixével. Nem csak technikai, hanem minden értelemben. Ahogy Jaco Pastorius a basszus Jimi Hendrixe. Ez tagadhatatlan, ő volt A BASSZUSGITÁROS. Azt hiszem nincs egy komolyabb zenész sem aki ezeket vitatná. Ahogy Bruce Fowler pedig a harsona Jimi Hendrixe.
(…)