Ed megmondja! Az egyetlen, az igazi Ed Mann (edmann@earthlink.net) volt olyan kedves és válaszolt néhány kérdésemre.

Hol zenéltél mielőtt Zappával összeakadtatok volna? Mesélnél a zenészi fejlődésedről, az iskoláidról és az azt megelőző dolgokról?

Gyerekkorom óta dobos és zongora-gyilkos voltam - Ken Aronoffal jártam egy gimnáziumba akivel egymást inspiráltuk a további fejlődésre. Aztán következett a Hartford Egyetem, a Hartt College of Music (1973), ahol találkoztam Tommy Marssal (Mariano), és "World Consort" néven alakítottunk egy experimentális zenét játszó zenekart, amivel New Englandban nagyon sok koncertet adtunk. 1973 végén a Socal-ba mentem ahol John Bergamo mellett tanultam - mindenféle world-musicot és avantgard zenéket játszottunk ami aztán a Repercussion Unit megalakításához vezetett.

(...)

Hogy kaptad meg a munkát Zappánál? Annyit tudok, hogy megkért, hogy az "In New York" lemezre játssz fel még ütős szólamokat. Hogy alakult annak a hangszerelése?

1977-ben Zappa John Bergamo-t kérte meg, hogy játsszon rá a NY albumra - és John egyből engem is ajánlott (gondolom Frank kérdezte, hogy tudna-e még valakit javasolni). Ruth-szal együtt játszottunk ezeken a felvételeken, remek volt.

Ebből mennyit játszottál te, és mennyit John Bergamo?

Mindig együtt játszottunk - szólóban csak Ruth játszott faütősökkel.

És hogy lettél a zenekar teljes jogú tagja? Mikor volt mindez?

Jópár hónappal később (1977 júniusában) Ruth említette, hogy Frank egy második billentyűst keres, én meg fölhívtam őt és javasoltam Tommy-t - és rögtön akkor Frank meg is hívott hogy "ugorjak be hozzájuk" (éjfél volt - az egyetlen időpont amikor Frank elérhető volt telefonon). Átmentem, épp Terry, Patrick és Eddie jammelt Frankkel - és éjjel kettőkor már "bent voltam a bandában" Pár napba beletellt míg felfogtam.

A csatlakozásod előtt mennyire voltál Zappa-rajongó? Néhányan, mint azt hiszem Duke csak a vécén ülő plakátról ismerték. Mások, mint Keneally a dalainak a nagy részét már a meghallgatás előtt tudták.

Szerettem Frank zenéjét - egyes lemezeit ismertem, másokat nem - nagyon tiszteltem mint zeneszerzőt és polgárpukkasztót, de a csatlakozásom előtt nem játszottam a darabjait.

Ugye te játszol a dob-szintetizátorokon (syn-drum) a Sheik Yerbouti-n?

Minden dob-szintetizátort én játszottam föl - még akkor is, mikor már soknak éreztem - mert FZ imádta őket. A stúdióban mászkáltam az egyik éjjel és Frank megkért hogy tegyünk "egy kis syn-drumot a 'Flakes'-re" - négy óra múlva már majdnem mindegyik dalban rengeteg dob-szintetizátor volt - sokkal több mint amennyi az élő előadásokon lenni szokott, de jó móka volt, én meg azt gondoltam: "ha a szerzőnek tetszik..."

A "Joe's Garage" felvételéről - milyenek voltak a session-ök?

Vidámak. Maga a történet spontán módon alakult ki a felvételek alatt Frank és a különböző bandatagok közti idétlen párbeszédek során. Persze a nagy részét Frank találta ki és ő szőtte össze történetté - de emlékszem például hogy a megfigyelő gondolatát én vetettem föl, amit FZ akkor nagyon viccesnek talált és gondolom ebből alakította ki a Központi Főfürkészt (The Central Scrutinizer). Nagyon vidám dolog volt Frankkel dolgozni - a zenekar tagjait kreativitásra inspirálta, de persze az ő szemüvegén keresztül.

Be tudod azonosítani a következő zenészeket arról az albumról?
1. Jeff - tenor szaxofon
2. Marginal Chagrin - bariton szaxofon
3. Stumuk - altszaxofon

1. Ike egyik haverja St. Louisból.
2. Talán egy stúdiózenész - lehet hogy Marty Krystal?
3. Egy ács aki Franknek dolgozott. Lehet hogy a sógora.

Milyennek érezted az LSO felvételeit?

Talán kicsit merevnek.

Miért maradt ki a '84-es turné? Ott voltál az LSO-nál '83-ban, gondolom csináltál stúdiófelvételeket 84-ben, talán 85-ben is, miért volt ez a kihagyás?

Kimaradt a '84-es turné - nem volt már hely a színpadon! FZ túl sok énekest vett föl '84-ben. Egy másik bandával turnéztam éppen (Shadowfax) és nyakig benne voltam - hiányzott FZ, de már szükségem is volt valami másra - de egy pillanat alatt ott termettem volna ha FZ a jelenlétemet kívánja.

1988... érzékeny pont mindenki számára, és teljesen megértem ha esetleg nem akarsz kitérni rá. Ugyanakkor azt hiszem talán kevesen ismerik a történetet a te nézőpontodból, úgyhogy ha szívesen beszélnél arról, miért lett vége, talán ennél jobb fórum nem is kell.

1988-nak nincs egyszerű magyarázata. Frank hozott néhány a kimerültségét és gyengülő egészségét jelző döntést, amelyek aztán a nagyon szerencsétlen de előrelátható eredményre vezettek. Rengeteg feszültség és rossz érzés halmozódott fel. És volt abban valami ironikus hogy a mélyben ugyanakkor mindenkiben rengeteg szeretet volt Frank és a zenéje iránt, ami a dolog érzelmi részét csak erősítette. Látható volt hogy Frank fáradt és nincs jól. A 70-es években vagy a 80-as évek elején sosem engedte volna hogy a dolgok idáig fajuljanak. Amilyen volt Frank, olyan volt a banda is. Ha stramm volt és jól érezte magát, ez ránk is átragadt. Ha nem volt jól, nem volt jól a banda sem.

Az újabb tagoknak talán nehéz volt megérteni azt, hogy hogy fordulhat elő egy ilyen intenzív konfliktus a zenekaron belül - azoknak pedig akiknek hosszabb idő volt a hátuk mögött azt, hogy Frank hogy engedhette ezt tovább folyni. Fájdalmas volt, mert Frank tudta hogy mindenki mennyire szenved és hogy ő az egyetlen akinek volna ereje helyrehozni a szituációt, de nem lépett semmit.

A 88-as banda tagjainak az egyetlen cél a napi túlélés maradt. Megsemmisítő volt. Azt hiszem minden résztvevő másképp csinálná ha még egyszer végig kellene menni rajta. Az 1988-as felállásból nem tulajdonítok senkinek semmiféle rossz szándékot. Csak az események nagyon szerencsétlen összejátszása volt.
És Franket sem vádolom ezügyben semmivel. Elemésztette a betegség, ami nagyon szerencsétlen és szomorú, és minden nap hiányzik.

Melyik volt a kedvenc zenekari felállásod vagy turnéd? És melyiket szeretted a legkevésbé?

Szerettem mindegyiket. Az 1977-78-as nagyon klassz volt.

Biztosan van néhány kiváló turné-történeted. Nem osztanál meg velünk párat, nem mesélnéd el milyen "a Zélet a Zúton"?

Egyszer 2 csinos harmincas nő fölcsípett minket Tommyval a hotel előcsarnokában és a kíséretükben felmentünk és szétlocsoltunk pár italt, Tommy meg tógában és a fémkeretes pápaszemében jazz-táncot lejtett az ágyon amikor a némiképp konzervatívabb férjek beléptek ... nem, ezt nem mesélem el. Inkább azt amikor egy nagyon hosszú éjszaka után Tommyval az indianai Bloomington kamionparkolójában reggeliztünk és Tommynak kifejezetten unszimpatikus lett a pincérnő, aki történetesen egy nagyon kedves régi barátja volt a törzsvendégeknek, akik Tommy szarkasztikus megjegyzéseit igen rossz néven vették - nem, azt hiszem ezt sem. Vagy amikor Londonban - de ezt aztán tényleg nem. Nem, azt hiszem nincs most elmondanivaló történetem.

Annyi kérdésem van még, hogy elvinné az egész beszélgetést, úgyhogy hagyom is őket. Arról kérdeznélek, amit Zappa óta csináltál.

A producere és szerzője voltam a "Global Warming" CD-nek (csak ütősökkel) 1991-ben, turnéztam és fölvettem egy lemezt Rickie Lee Jones-szal és Kenny Logginsszal (1992-94), csináltam még egy CD-t a CMP részére "Have No Fear" címmel 1996-ban de soha nem jelent meg, ami nagyon kár mert fényévekkel jobb mint a Get Up vagy a Perfect World (Ed Mann szólólemezei). Megcsináltam a Gong CD-t, és 1997 óta elektronikus zenét szerzek és hangmérnökként dolgozom (sound design) jórészt az E-MU számára; mostanában mások számára kezdtem zenét írni; most úgy néz ki lesz valami filmes munkám; és van egy stúdióm itt a házban.

Köszönöm, Ed!

balint, 2006, április 29 - 21:36