Billentyűs; Zappa zenekarában játszott 1975 őszétől '76 tavaszáig, hallható egy-két számban a Zoot Allures, az Orchestral Favorites lemezeken, a teljes FZ:OZ-on és Joe's Menage-on.
Az "interjú" valójában egy levélváltás, előre elkészített kérdésekkel - mint látni fogjátok.
A turné iskolája
- levélváltás 2000-ből; a United Mutations oldalról.
Rengeteg kérdésem van, de megpróbálom rövidre fogni. Tisztában vagyok vele, hogy Zappa csak egyike volt annak a rengeteg dolognak, amiben részt vettél, de nagyon megköszönnénk, ha ránk szánnál pár percet és válaszolnál néhány kérdésre:
Mivel foglalkoztál mielőtt Frankkel kezdtél volna dolgozni? Woody Herman és Carmen McRae társaságában láttam a nevedet. Ez egy karrier elkezdéséhez azt hiszem igazán nem rossz!
Hogy adódott lehetőséged Zappával való játékra? Milyenek voltak az akkori benyomásaid róla?
Milyenek voltak a session-ok? (általános kérdés, tetszőleges mélységben válaszolható meg).
Milyen volt a turné? (a válasz ismét tetszőleges hosszúságú).
Mennyire ismerted a zenéjét mikor csatlakoztál hozzá? Mothers rajongó voltál, vagy ez csak egy fellépési lehetőség volt - vagy valahol a kettő között?
Melyik volt a legkedvesebb Zappa dalod? Melyik volt az a legkevésbé?
Milyenek voltak a benyomásaid Zappáról mint munkaadóról? Van-e valami említésre méltó a munkamódszerében, munkafegyelmében, stb?
Mit csináltál azóta, mivel foglalkozol most? Mennyire helyes az általam összeállított diszkográfia?
Hogy a Frankkel való együttdolgozás előtt mit csináltam: majd küldök egy kis összefoglalót és diszkográfiát, ami talán segít. Az utolsó kérdésedre: a diszkográfiád nagyjából helyes, de sok benne a hiány. A Woody Hermannal és Carmen McRae-vel való közös játék: az talán az apám volt, ő Duke Ellingtonnál és Count Basie-nél szaxofonozott, és a helyi Preston Love zenekaral. Játszott még Paul Williamsszel, aki kísérte Fats Domino-t (turnéztam vele), The Silluettes-t, az első Isley Brothers-t, Chuck Berry-t és zenekarvezető volt Etta James-nél. De elég belőle, róla csak olyan emlékeim vannak, hogy utazunk a buszon mikor még nagyon fiatal voltam.
Magamról: az első élményeim 13 éves koromból származnak, turnéztam az Upsetters-el, a Newbreed-del, olyanokat kísértem mint Sam Cooke, az Orlons és Johnny Taylor. De az infók majd kitöltik a réseket.
Kérdés: "Hogy talált rád Zappa?"
Volt egy Maxayn nevű csapatom. Ugyanekkor dolgoztam Johnny Guitar Watson felvételein is, vele nagyon jó barátok is voltunk. Az egyik nap a Sunset Boulevard-i Guitar Center-be mentem néhány basszushúrért. Akció volt, egyet fizet, kettőt kap. És valahogy úgy esett, hogy ott kellett hagynom a telefonszámomat az eladónál, vagy ők szerezték meg a számlámról; mindegy, mindenesetre (nyilván) Marty Perellis, Frank akkori turnémenedzsere (róla még mesélek) akkor bement a Guitar Centerbe és kérdezte, hogy nem tudnak-e valakit javasolni billentyűsnek, mert Frank másnap meghallgatást tart. Marty felhívott és kérdezte hogy van e kedvem elmenni a meghallgatásra. Ez talán egy másik kérdésedre is válasz lehet; tudtam Frankről és hallottam valamennyit a zenéjéből, de nem voltam egy kimondott Mothers rajongó, talán valahol félúton voltam a rajongó és az egyszerű session-zenész között. Beleegyeztem, hogy pár nap múlva elmegyek a meghallgatásra.
A meghallgatáson Frank még vagy 5-6 srácot hallgatott meg, én pedig úgy éreztem, hogy semmi esélyem, mert ezek a srácok még a légypiszkot is elolvasták! Ezért aztán nagyon meglepett a döntése, de Frank megtudta hogy Johnny Guitar Watson billentyűse voltam, és hogy olyan emlékezőtehetségem és hallásom volt, ami pótolta a kottaolvasási hiányaimat. Rögtön szimpatikus lettem neki, és ráadásul mindketten nyilasok vagyunk. Kérte hogy énekeljek, mire elénekeltem neki a "Sunny"-t, és a próba/meghallgatás után azt mondta, hogy jöjjek vissza másnap. Akkor az volt a benyomásom, hogy ő - akárcsak én - olyan figura, aki tudja mit akar. És ha az történetesen egy kicsit "fura", vagy a normálistól vagy az általánosan elfogadottól eltérő, az neki nem számított. Látott maga előtt egy képet, és ő volt a festő.
Úgy volt, hogy az első fellépésem egy 40-fős zenekarral lesz, mielőtt a Mothers turné elkezdődik. Egyszerre próbált erre és állította össze az új bandát. Nem gondoltam hogy ezen én is játszom majd, mert a zene csak kottából ment, én meg még épp csak kezdtem beilleszkedni. Ő mindenesetre megkért hogy játsszam, és az egyetlen feladatom az volt, hogy a szólói alatt kísérjem. Vezényelte a zenekart, és amikor a gitárjáért nyúlt, előjöttem a függöny mögül és kísértem a B3-on. Ilyesmiről később majd bővebben is mesélek.
Hogy milyen volt a turné? A Zappával való turnézás életem egyik legklasszabb élménye! Mintha azért fizettek volna, hogy iskolába járjunk, zenét és színpadi jelenlétet tanuljunk, és közben még halálra is kényeztettek. Kicsit részletesebben: akkor már sok turné volt a hátam mögött, de akkor nekünk volt a világon a legnagyobb fénytechnikánk, a Pink Floyd használta ezt vagy valamelyik angol banda, amit aztán a mi igényeink szerint alakítottak át. Néha együtt lógtam a fény- és hangtechnikusokkal, csak hogy lássam, hogy lehet összehozni egy ilyen hatalmas produkciót. Arról nem is beszélve, hogy mennyit tágították a hallásomat a különféle típusú zenék, hangok vagy akkordstruktúrák, amiket Zappa használt. A kényeztetésről: Franknek két busza volt, az egyik a roadoknak, a másik a bandának. Ezek nagyon hasonlítottak azokhoz a buszokhoz, amiker a Road Rules-ban lehet látni az MTV-n, minden akkoriban elérhető kényelemmel. Gyilkosak voltak! De az államokban ritkán használtuk a buszokat, többnyire magánrepülővel mentünk, ez egy vikomt propelleres gép volt saját használatra átalakítva. Nagyon klassz volt. A stewardessek leszálláskor megkérdezték hogy mit szeretnénk másnap reggel - amikor következő nap felszálltunk a gépre, az étel már ott várt az ülésen.
Mikor Japánba vagy akárhova külföldre mentünk, a kultúra és a művészet legjavával találkoztunk. Japánban például a gésa házak, mindig más quisine minden nap. Cobi, sumu, barbeque, satöbbi. Meg a meditációs kertek. Európában pedig mindig a régió legjobb bora, a régió legjobb ételei, és mindig volt valaki aki bemutatta a környék kultúráját. Ahogy biztos tudod, Frank nem használt drogokat, viszont kemény dohányos volt és nagy borkedvelő. Ő vezetett be az eszpresszó (kávé) világába. Ez a kávés dolga mindig megvolt. Egy termosszal járkált, azt mondta hogy ez az ő iszapja. Olyan volt mint a Heinz kecsöp, alig folyt! Nagyon sűrű török kávé! Van még jópár anekdotám; ha eszembe jutnak, írok megint.
Hogy melyik volt a kedvenc Zappa-dalom? - a Black Napkins. Olyan viszont nincs, amit a legkevésbé szeretnék. Ahogy rákattintottam az akkori dalok listájának linkjére, sok régi emlék bukkant elő, ez majd segít, és a turnéról kapott szalagok is. Azt hiszem, a Jon nevű srác a másik honlapról küld majd nekem zenét. Nekem most nincs is semmim.
A benyomásaim Zappáról mint munkaadóról: szerettem, ezt az oldalát is. Frank munkamániás volt. Akárcsak én, mikor dolgozom (ő így játszott is!). Mikor eljött a munka ideje, megvolt a nyolcórás munkanapunk, mint bárki másnak. Nyomtuk a blokkolóórát. Általában déltől este 8-ig dolgoztunk, egy óra ebédszünettel. Keményen dolgoztunk a zenén és a hangszereink megfelelő hangzásán, mindig új effektekkel kísérleteztünk. Marty Perellis pedig a szervezés zsenije volt. Minden tudnivalónk benne volt a turnéfüzetében. Nem szerette a kérdéseket, mi persze mindig megpróbáltunk olyasmire rákérdezni, ami nincs a füzetben, de ilyen soha nem volt! Frank akkori menedzsere, a Cohen testvérek egyike szintén nagyon jó volt.
Egyelőre ennyit tudok mondani a kérdéseiddel kapcsolatban. Ebben a pillanatban sok goszpelen dolgozom, és zenei igazgató vagyok a helyi baptista imaházban. Mégegyszer, remélem ennyi egy kicsit csillapítja a szomjadat - de rengeteg innivaló van még!
Isten áldjon:
Andre Lewis + JJ
balint, 2006, április 29 - 21:36
