Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Feljegyzések a hátsó sorból (05 - Village of the Sun)

2014.06.08. 02:06 mB

Proxy FZ a.jpg(A Roxy By Proxy album fülszövege, 5. rész, írta Ruth Underwood - a 4. rész itt; a bevezetés itt!)

VILLAGE OF THE SUN

Míg Frank turnécsapataiban játszottam, a Village of The Sun elég sokáig volt a repertoáron ahhoz hogy a folyamatos átalakulásaival együtt legyen három alapvető változata, az ezen az CD-n szereplő a háromból a második. Ez egyesíti az eredeti (még korábban 1973-ban az Ian/Jean Luc csapatban George által énekelt) tűnődő és balladisztikus minőségét illetve megpendíti a későbbinek az energiáit és zenei komplexitását (ez volt a felpörgetett változat, amit Napoleon énekelt a hattagú csapatban 1974-ben). Ez a Roxy-hangszerelés annyira kiegyensúlyozott és megnyugtató – és ugyancsak különösen jólesően helyezkedik el két hosszú instrumentális szakasz között –, hogy akár el is andalodhatnánk a könnyed lágyságán. Arra kérek viszont mindenkit, hogy nézzen jobban a zene gazdag finomságainak és a szöveg személyes képeinek a mélyére. A Napfény városa a maga három perc huszonnégy másodpercével egy végtelenül revelatív és erőteljes utazás lehet. Szerettem az első naptól fogva és az kötődésem az évek múlásával csak tovább nőtt.

Most éppen annak a vibrafon szólamnak a kottája van a kezemben amit Frank adott nekem egy próbán 40 évvel ezelőtt, és újra ugyanazok a meglepetések ugranak elém a lapokról mint azon az első napon, ahogy arra olyan élénken emlékszem… A kottával a kezemben lassan sétálok a vibrafon felé, menet közben tanulmányozva a papírt. A gyors átfutás alatt legalább annyira megfogott az ami nem volt a kottában, mint az ami benne volt:  semmi nem volt érzékelhető a Franknál szokásosan megbúvó aknamezőkből! A dolog nagyon egyszerűen eljátszhatónak tűnt, a kotta is levegősnek, szinte befejezetlennek hatott volna ha nem lett volna olyan részletesen jelölve a frazírozás és artikuláció minden egyes hangnál. Az ütemjelző végig 4/4, Franktől szokatlanul, és minden második ütemben azért változó elemek jelentek meg. Az én részem párhuzamosan mozgó dúr és moll hármashangokkal indult, valahogy modálisan, talán mint egy korál, a következő két ütem folytatta ezt a gondolatot, de egy fél hanggal lejjebb, sok véletlenszerűséget okozva (itt: fél hanggal leszállítást); a következő két ütem már kromatikusabb, fel- és leszállításokkal és négyeshangzatokat mutatott be a nagyobb disszonancia és harmóniai menet érdekében; a sűrűség végül egy hagyományos kadencia felé való erős húzás és nyitás felé nyugodott le, bár ez egy a dominánsra érkező I-IV-V fél-kadencia volt, nem teljesen kielégítő befejezés a tonikán.

Aztán, a feléhez érve érzékeltem hogy a kezdés teljesen nélkülözte a „Zappa 2” akkordokat – a dúr és moll hármasok nélküli, ehelyett a diatonikus skála első, második és ötödik fokára épülő hármashangzatokat – ezek voltak azok az akkordok amik Frank zenéjében mindig megfogtak és annyira jellegzetes megszólalást adtak. A futólagos szólam-vizsgálatomat folytatva a következő négy ütem visszahozta az első anyagot, de Frank itt elhagyta a hármashangzatokkal és oktávokat használ helyette, ami egy újabb ritkaság FZ megírt ütős-szólamaiban (egy kivétel a Big Swifty és a Big Swifty záró kórusa): az oktávok után jöttek a felső regiszterek akkordjai, kromatikus mozgásban, erős dzsessz-harmóniai ízzel ami egy harmonizálóbb és nyugodtabb ismételt két-ütemes részbe vezetett, amiben egy hetedik fokú dúr akkord és egy alsóbb regiszterű szinkopált motívum talán megkettőzte a basszusszólamot; a darab utolsó hat üteme visszahozza a hármashangzatokat, a négy-elemű akkordokat és az oktávokat, en route a kadenciáig, de itt sokkal szokatlanabb dolgok válnak egyértelművé: egy F-G-C akkordon akadt meg a tekintetem, ami ebben a kontextusban inkább egy C-dúr hármashangra érkező 4-3 ereszkedés semmint egy „Zappa 2” akkord; hét és fél ütemen keresztül egy teljesen kifejlődött F-dúr hetes akkord bukkan fel – egy FZ kompozícióban; aztán az utolsó kadencia ismét, egy fél-kadencia, a dominánsra érkezve feloldás nélkül, ahol majdnem goszpel hangulatot éreztem a kottában levő hangjegyekből.

ruth_525.jpg

Összegezve, anélkül hogy a szólamomból egy hangot is játszottam volna, rájöttem hogy mekkora tévedés lett volna azt hinni, hogy az a kottapapír hézagos vagy befejezetlen… ami azt illeti nagyon is tele volt, egy himnuszból vagy korálból indítva, a kortárs dzsessz harmónián átvezetve egy sokkal könnyebben megfogható és világosabb goszpel hangulatig. Hogy ez kicsit kizökkentett az egyensúlyból, késznek éreztem magam hogy eljátsszam és meghallgassam a Village of The Sun-t együtt a többi hangszerrel.

A helyzet az, hogy a fent leírt kotta nem a teljes dal volt. Frank komponált ehhez egy másik részt is, de abból soha nem írt le semmit. Az új szakasz egy bridge volt, ami után aztán megismételtük az eredeti anyagot, így a darab szerkezete hagyományos dal-forma lett (két tartalmilag megegyező rész, köztük egy tartalmában új vagy kontrasztot képező szakasz, még egyszerűbb fogalmazásban: ABA forma). Frank a darab egy korai próbaidőszakában csinált egy csodásan meghangszerelt bevezetést is, ami aztán áldozatul esett az ezen a felvételen is hallható lezserebb változatnak.

Zeneszerzők sokasága használta a fent szóbakerült elemek mindegyikét  korszakokon át, és persze Frank a Village of The Sun előtt és után is sokszor alkalmazta ezeket, de számomra a jelenlétük egy diszkrét dalhosszúság alatt bámulatba ejtően friss és lefegyverzően édes – és ez az ami kiemeli ezt a dalt a többi közül.

Következzen ennek az előadásnak a rengeteg számomra kedvenc pillanatából néhány:

Frank dedikációja a dal előtt, egy személyes hangot üt meg mielőtt még egyetlen hangot is játszottunk volna.

Hogy Frank a dal bevezetésekor a „the” névelőt használja, ami méltóságteljes szertartásosságot és fontosságot kölcsönöz a darabnak (nem emlékszem hogy bármikor máskor így mondta volna a Roxy után).

Ahogy Frank bemutatja a dalt, ami semmi reakciót nem kap a közönségtől akik soha nem hallották még ezt vagy erről ezen előadás előtt.

Hogy Napoleon kétszer is „Farmdale”-t mond „Palmdale” helyett – a dal még neki is új volt!

George selymes hangja Napoleon karcosabb orgánuma mellett, szép kombináció.

Tom rendkívüli basszusszólama! Azon túl hogy kényelmes háttérként olvad bele és biztosítja a szükséges ritmikai támogatást és lüktetést is, Tom szólama dallamilag annyira komplex és érdekes mint maga az énekszólam, csak ezt is egész nap tudnám hallgatni! Mikor a megírt énekdallamot megkettőzi, vagy röviden FZ gitárszólamához csatlakozik, vagy másutt lendületesen magasabb regiszterekbe ugrik (Tom ötlete), hevesebben kezd verni a szívem, néha még a nagy James Jamersonra is emlékeztet.

Chesther tökéletes groove-ja, szokás szerint. Az a szimpla három hang ami visszavezet az A részbe, a bridge után… Mit is mondhatnék?

Ralph tamburin játéka – érzékeny és okos, a szerepét egy „kézben tartott dobfelszerelés” szintjére emeli.

Frank gitárfutamai, amik kommentálják és energizálják és kézben tartják a szentimentális hangulatot.

FZ megírt basszus és marimba unisono része a szinkopált motívumnál és a bridge egészén – az egyik kedvenc és sokat használt színe a palettájáról.

A bridge maga és annak a teljesen eltérő karaktere – ismertük Frank vágyakozását Sun Village-be, ismertük pár gondolatát és érzését, de a bridge résznél: ott vagyunk! A zene drámaian megváltozik: a lábcin szinte ijesztő, hirtelen megérezzünk a város tempóját… az embereket, éttermeket, a Palmdale sugárutat, az éjszakai életet… és egy briliáns ütéssel Frank egy hosszú szinkopációt ír a „stumblers gonna go” résszel, két extra ütemmel meghosszabbítva a dolgot, érzékelhetőn hangos és gyors a hangolt kolompok mintája az első ilyen ütéseken, a meglevő groove-ban egy kis botlást okozva. Ez kétszer fordul elő és ki is zökkent az egyensúlyból.

A vibrafonnal és a klavinettel a hideg és forró egymás mellé helyezése – hónapokkal ezelőtt mondtam Gailnek hogy a vibrafont itt én a darab a lelkének gondolom. Néha alig hallhatóan, de mindenképpen egy klassz, csillámló jelenléttel. Gail válaszul elmesélte egy élményét sok évvel ezelőttről, ahogy egyszer Frannkel az úttestről felszálló hőhullámokat nézték, ahogy autóztak Sun Village felé. Ha ezt a dalt hallgatom, ezt a hőt nekem George klavinetje jelenti.

https://m.blog.hu/fr/frankzappa/image/2010h%C3%ADrek/JamSessions480.jpg

Frank mindig azt mondta hogy nem írt szerelmes dalokat – hogy nem hitt bennük –, de úgy érzem hogy a Village of the Sun világosan és tagadhatatlanul szerelmes dal, vágyakozással, kötődéssel, emlékekkel és a veszteség félelmével. A kép amit Sun Village-ről szavakkal fest nagyon részletes és valóságos, ezért sokkal érdekesebb mintha egy idealizált leírás volna.

A tekintete nyílt, őszinte és egyenes volt: itt nincs szarkazmus, cinizmus vagy paródia. Frank itt egy olyan részét mutatja meg ami jellemzően csak a hozzá legközelebb állóknak volt fenntartva, és mi, akik abban az előjogban részesülhettünk hogy valami személyesbe és ritkán felbukkanóba pillanthatunk bele, szeretnénk ezt megvédeni és vigyázni rá.

A Village of the Sun remekmű. Örülök hogy nem tudom hogy John és Nellie Wilson mit tudott a dalról és a tényleges jelentéséről. Magával ragad a téma maga és az elégikus kép Frank hazaútjáról (ahogy elképzelem). Néha egy személyes zarándokúton találom magam erre a keserédes és majdnem elviselhetetlenül szomorú és gyönyörű belső helyre.

Aztán újra megnyomom az ismétlőgombot… >>> 6. rész

Creative Commons Licencfordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Szólj hozzá!

Címkék: fülszöveg zenészinterjúk turné73 a zenéről

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr776286679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása