A Massachusetsi Női Szavazók Ligája szavazó-regisztrációt szervezett 1988 február 19-én és 20-án az Orpheum Színházban. A regisztráció a zenész Frank Zappa kezdeményezésére valósulhatott meg. Több mint 800 szavazó regisztrált ezen a két estén - a hatalmas siker minden érintettet meglepett... kivéve Frank Zappát. (2013-09-06 11:20 - a tévériport időközben eltűnt a Youtube-ról - felbukkant 2016-ban Alex Winternél, a raktárból)

FZ.: Ebben a projektünkben szavazókat regisztrálunk, ezért az önök kényelmére néhány asztalt állítottunk fel az előcsarnokban, ahol könnyen és kényelmesen tudnak regisztrálni: itt, a koncerten. A koncert első része úgy egy óra lesz, aztán lesz egy félórás szünet, és az előcsarnokban aki megérkezéskor nem regisztrált, az megteheti.

Itt vagyunk Frank Zappa koncertjén a szavazó-szolgálat igazgatójával. Pat, hogy ment a regisztráció ma este?

Nagyon jól, nagyon izgalmas hogy itt lehetünk és egy ilyen jellegű összejövetelen regisztráltathatjuk az embereket és így biztosíthatjuk nekik a szavazáshoz való jogukat. Sok nagyon lelkes ember, különösen sok fiatal van itt ma este.

Aki nem ismerné fel: Frank Zappával ülök itt az Orpheum Színház színfalai mögött. (...) Politikailag nagyon nyílt a hetvenes évek eleje óta. Azt írta egy albumára hogy „Ne felejtsetek el regisztrálni a szavazásra.” Benne volt ebben a regisztrációs felhívásban hogy a közönségét gondolkodó embereknek tartja? Vagy ebbe az irányba akarta orientálni őket?

Nem hiszem hogy fair dolog lenne kijelenteni hogy a közönségem „gondolkodó emberekből” áll – ha megnézzük azt az 1971-es albumot, amelyiken először jelent meg ez az üzenet, azért azt elég durva lenne a „gondolkodó emberek albumának” nevezni: inkább egy vaudeville-album, azon van az Iszapcápa című szám is… de egy kis emlékeztető, figyelmeztetés soha nem árt, még ha csak egy fonográf-felvételen bukkan is fel. (…)

Egyszer azt mondta: „a politika remek dolog, de a jelenlegi állapotában egy középiskolai népszerűségi versennyel egyenértékű”. Most is így érzi? Ha igen, mit kellene tenni hogy ez megváltozzon?

Egy középiskolai népszerűségi verseny valószínűleg sokkal tisztességesebb mint amink most van, mert az a sumákolás ami a választási folyamatot jellemzi, különösen az amerikai elnökválasztást, az egészen hihetetlen. Az előzetes választásokon a nyitó államokban – Iowában és New Hampshire-ben, de különösen az első Iowai számlálásnál: felvonul egy rakás nagykorú akik kijelentik magukról hogy az Egyesült Államok elnökei akarnak lenni, éjjel-nappal mutogatják őket, olyanokat ígérgetnek amiket soha nem fognak tudni betartani, egy csomó olyan farmernak akik el se hiszik amit ezek a fickók mondanak nekik, és pontosan tudják hogy ahogy a számlálásnak vége, ezek a csávók elmennek Iowából és soha vissza se néznek.

Akárki nézi is ezt a hírekben, tisztában van vele ezek a fickók hazudnak – hát hányféleképpen lehet még elmondani hogy „meg akarom menteni a családi gazdaságokat”? Négy hónap ebből és az ember fásult, szkeptikus, cinikus lesz, és hajlamos lesz nagyon negatívan közeledni az egész politikai folyamathoz és ez minden jelöltet a lehetséges legrosszabb fényben tüntet fel, mert csak a sumákolás megy, szét-sumákolják az agyukat. Hogy lehetne ezután az ember lelkes bármelyikükkel kapcsolatban, nem lehet elhinni amit mondanak – még ők maguk sem hiszik el.

1988 02 19 - Orpheum Theater, Boston, MA, 145 min, Aud, A-

- a koncert ismertetője angolul: The 1988 Tour Project -

A legérdekesebb pillanat az "Advance Romance"-ban volt, mikor Bobby rájött hogy nem fog eszébe jutni az ötödik versszak, kérdezte Ike-ot hogy mi jön, de ő is rosszat mondott neki. Így amikor elértünk az ötödik versszakhoz, Bobby egyszerűen nem énekelt semmit. Frank meg odament a mikrofonhoz és bemondta: "[törölt név], hölgyeim és uraim!" - mintha [törölt név] már nem kapott volna elég cikizést eddig is. Aki azért egyszer visszavágott: a "Stolen Moments" szólójába beillesztette a "Black Page" korábban elrontott részét [1:27:15], amit úgy a közönség mint a banda tomboló ovációval fogadott. Annyi kis malőr volt aznap hogy már inkább mulatságos volt, élvezetessé tette az estét. (Mike Keneally naplójából)

(A felvétel szerint Bobby Martin csak a legutolsó sort rontja el [2:12:54], Zappa viszont nem őt, hanem Paul Carman szaxofonost cikizi ekkor is [Keneally ugye kihúzta a nevét, hehe], vélhetőleg még mindig a Black Page-ben ejtett hibájáért. Martin utolsó énekelt sora: "a szövegnek viszlá-á-ááát...")

1. The Black Page
2. Who Needs The Peace Corps?
3. Dickie's Such An Asshole
4. When The Lie's So Big
5. Planet Of The Baritone Women
6. Any Kind Of Pain
7. Jesus Thinks You're A Jerk
8. Sofa
9. City Of Tiny Lights
10. A Pound For A Brown
    
    
11. The Orange County Lumber Truck Medley
12. Oh No
13. Lumpy Gravy
14. Bacon Fat
15. Stolen Moments (q: The Black Page)
16. Trouble Every Day
17. Penguin In Bondage
18. Hot Plate Heaven At The Green Hotel
19. What's New In Baltimore? >> 1:49:44:
    
    
20. Whipping Post (q: Black Napkins)
21. I Am The Walrus
22. Advance Romance
23. Stairway To Heaven
24. Strictly Genteel