A Frank Zappa Interview Picture Disc 1. egy részlete - alaposan, részletesen a gitárszólókról (azt a részt pont nem fordítottam). 84 szeptember vége, a Londoni koncertekről is szó esik*. Ebből az interjúból (is) válogat a kiváló My Guitar Wants to Kill Your Mama nagyinterjú, de innen származik az "Ablak mellé vagy középre?" szöveg is.
Jó, nyugodt beszélgetés, látszik hogy jó a riporter is és Zappa is kedvvel, hosszan válaszolgat. A Picture Disc második részén FZ más gitárosokról is beszél.
* erről CD-n megjelent: szeptember 25: Zoot Allures (head), Trouble Every Day (solo) [Humor]; That's Not Really Reggae (Whipping Post solo) [Guitar]; szeptember 24-26: The Evil Prince (solo), Truck Driver Divorce (parts) [YCDTOSA 4]
Hogy érezted magad tegnap?
A tegnapi koncerten? Nem tetszett.
Nem?
Nem, mert arra kértek, hogy… tartsuk meg a… Tudod, egy-egy koncerten normális esetben az aznapi történések függvényében meg-megváltoztatjuk a számok szövegeit. A mostaniakból a kedvencem az első nap második koncertje volt, ott mindent átalakítottunk. És én ilyenkor élvezem a koncertet. Ha tudok a színpadon nevetni mert valami kreatív dolog történik éppen, akkor élvezem igazán.
Persze azért jó volt a tegnapi koncert, feszes – fel is vettük mert egy CD készül belőle: Live At The Odeon Hammersmith. A cégnél meg mindig azt mondják, hogy ne változtatgassam folyamatosan a szövegeket, az emberek az eredeti szövegeket akarják hallani – én meg azt mondtam: oké, akkor menjen „rendesen”. Úgyhogy "rendesen" játszottuk el, filmre is vette a francia tévé, úgyhogy emiatt se mehettünk túl messzire, mert akkor meg hogyan feliratoznák?
(6:52)
Az a fajta fickó vagyok, aki inkább kockáztat minthogy betanuljak egy szólót és hangról hangra azt játsszam el minden este. Érted – milyen élet lenne az? Inkább vállalom a dolog hullámhegyeit és -völgyeit az elkápráztató technika bizonyossága helyett. Zenét szeretnék hallani, a kihívás nekem abban áll, hogy ott, játék közben hozzak létre kompozíciót. Ez az amit csinálok. Azt kell hogy mondjam, mindent összevéve, hogy tudom hogy mindenféle rangsorolás nélkül is vannak emberek akik szeretik amit a gitárral művelek.
Mit gondolsz: alulértékelnek mint gitárost?
Nem gondolom hogy gitárosként „értékelni” kellene. A gitárosok értékelése és ragsorolása úgy hülyeség ahogy van.
Zeneszerző vagy.
Zeneszerző vagyok, a gitár a hangszerem. Akinek tetszik egy adott kompozíció: remek. Gitárosként a technikám… mondjuk hogy rendben van. Rengetegen játszanak nálam gyorsabban, soha nem nyúlnak mellé, csodás a hangszínük. Aki rangsorolni akar, rangsorolja őket. De kevés olyant fog találni, aki hozzám hasonló kockázatokat vállal, élőben, közönség előtt – akinek van bátorsága kimondani: „Oké, én sem tudom még mit fogok játszani, ti se tudjátok mit fogok játszani, és ez egyenlővé tesz minket, úgyhogy hajrá, kalandra fel!” Én ezt csinálom. Ezt nem nagyon lehet rangsorolgatni. Vagy tetszik valakinek, vagy nem.
Chunga's Revenge, 1980 (Buffalo):
