Fent: az album rekonstrukciója az így-úgy megjelent anyagokból, másfél óra, részletesen lásd a Youtube oldalán!
SIDE ONE:
Call Any Vegetable
Eddie, Are You Kidding?
Magdalena
Dog Breath
. . . . .
SIDE TWO:
Billy the Mountain part 1
. . . . .
SIDE THREE:
Billy the Mountain part 2 (up to here: Pauley Pavilion, 1971 08 07)
The Subcutaneous Peril (Carnegie Hall, 1971 10 11)
. . . . .
SIDE FOUR:
An Easy Substitute For Eternity Itself (Carnegie Hall, 1971 10 11)
2011-05-30 02:00
Előfordulhat-e hogy előkerülnek még keverőpultos, ráadásul soha korábban nem hallott, neadjisten kész, megszerkesztett felvételek? Na és ha igen, honnan?... És hol voltak eddig? De ugorjunk is a közepébe:
1972, Just Another Band Maradékok (FLAC).
Szóval a történet szerint ez lett volna a Just Another Band... második lemeze, de valahogy elmaradt. Egy előnyomásról származik az anyag ("acetate"), a lemez sercegése itt-ott hallatszik. Ezzel együtt tényleg kiváló minőség, és tényleg sosem hallott anyag, abszolút nóvum. Olyan szempontból is izgalmas, hogy a Fillmore és a Just Another Band lemezek világa helyett itt nagyon-nagyon hosszú improvizációk vannak: az első szám 20 perc körüli(!), a Studebaker Hoch-ra is egy combos szóló-görgeteg van felcsippentve, és persze a 3. szóló is egy (khm,) szóló.
STUDEBAKER HOCH
YEAH, YEAH
STUDEBAKER HOCH
STU-DE-BAKER HOCH!
EMMA NÉNI szirupjával
bekenve a lábam
sok légy és nagy zümmögés
van most a gatyámban
STOODLABAKER HOCH:
valamit tudott
STOODLABAKER HOCH:
fogta a juharszirupot
STOODLABAKER HOCH:
mindent a legyeknek adott
STOODLABAKER HOCH:
és most nem harapnak ott
(gyerünk, NEW YORK!
jöhet NEW YORK!)
volt ő már kutya és macska és tuti leszbi-lány
strici vagy női tengerész-kapitány
a nyelve mocskos
harminc volt pont most
(Olyan öreg volna? Nem is tudtam róla!)
Sok léggyel a gatyában NEW YORKba repül
megmozgat ott mindent, bármibe kerül
megmozgat ott mindent, bármibe kerül
a hegy és a kis társa majd előkerül
gyerünk, NEW YORK!
jöhet NEW YORK!
Itt pedig a Wikipédia Bootleg címava:
Általában a saját készítésű, nem hivatalos koncertfelvételeket értik alatta. Emellett használatos az elnevezés az olyan próbatermi vagy stúdiófelvételekre is, amelyek hivatalosan kiadatlanok maradtak, de valamilyen módon kikerülve mégis napvilágot láttak.
A bootleg-terjesztés egyik íratlan szabálya, hogy nem használható anyagi haszonszerzésre, ezért a felvételeket többnyire csereanyagként másolják. Ezáltal kiküszöbölik azt, hogy a bootlegek terjedése a hivatalos kiadványoknak konkurenciát jelentsen. A tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy a legszenvedélyesebb bootleg-gyűjtők éppen azok a rajongók, akiknek fontos az is, hogy kedvenc előadójuktól megvegyék az eredeti kiadványokat. A bootlegek az idő előrehaladtával egyre inkább hasznos források az adott előadó, illetve az akkori könnyűzene történetének megismeréséhez.
balint, 2009, április 21 - 15:59
