• Mesemondó lányok szemei
• Két kölyök
• Szeptember
• Most már tudod

Mesemondó lányok szemei
(Before The Eyes Of Storytelling Girls - Hymns for the Exiled, 2004)

A dal utal az Ezeregyéjszaka meséire, Umm Kulthum egyiptomi énekesnőre illetve T. S. Eliot J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című versére.

Folyhatna a mesém mint kormányból a hazugság
ó, de ma már senki nem remél
A szobában a nők közt a szó
(a mobiljuk erre való)
a tévé meg a háborúról mesél

míg gyerek voltam nevetéssel volt tele a ház
hazai cigit szívott az apánk
a rádióban Kairóból koncertet adott
csütörtök esténként Egyiptom anyánk

Anyám, anyám, maradj velem
a zenével a melleidben
a csillámló estélyidben
fehér zászlóval kezedben –
hogy remeg…

folytatnám a mesém, hogy elmúlt ami volt
de tudom: nem változik semmi sem
a müezzin imádkozik
a Nap felkel, Bagdad elbukik
a mesemondó lányok szemeiben

szegény ember lányából
a Szultán egy ágyasa lett:
víz a férfi sivatagában
aki a nő minden szavára emlékezett
emlékezett:

Nagyanyám, nagyanyám maradj velem
menyasszonyi fájdalmaddal
földet seprő nagy hajaddal
mese-áradatoddal

folyhatna a mesém mint kormányból a hazugság
ó, de ma már senki nem remél
A szobában a nők közt a szó
(a mobiljuk erre való)
a tévé meg a háborúról mesél
a háborúról mesél

Két kölyök
(Two Kids - Hymns for the Exiled, 2004 és Xoa, 2014) 2016-10-17 20:00

apu háza a legbiztonságosabb ház
a lezárt ablakon a levegő se tud ki-be járni
sok-sok konzerv és sör van a pincében
ha nem jutnánk el a boltba vagy akármi

my daddy’s house is the safest of houses
he sealed up the windows so no air gets in
and there’s plenty of campbell’s and beers in the basement
in case we can’t get to the store or something

apu mondta hogy van aki gyűlöl
még engem is, csak gyerek vagyok pedig
kérdeztem miért, de nem válaszolt
nem tudom, mi rosszat tehettem nekik

and my daddy told me that some people hate us
they even hate me, and i’m just a kid
i asked how come, but he didn’t answer
so i started thinking it was something i did

az ágyamon szupermenes a paplan
nem olyan mint én: sosem fél a sötétben
néha mikor kéne nem tudok aludni
eszembe jut mit láttam a tévében:

i have a bed with a superman blanket
he’s not afraid of the dark like me
sometimes i can’t fall asleep when i’m supposed to
i’m thinking about something i saw on tv

az egyik házban a sok házak között
ott ahol laktak a rossz emberek
volt egy gyerek, az ablakon kinézett
nem rossznak tűnt, inkább rémült lehetett

there was this house in a field full of houses
it was the bad guys living in there
but i saw this kid looking out from the window
and he didn’t look bad, he only looked scared

Nagyon régi, tízéves dal… legalább. Diák voltam amikor írtam, Egyiptomban tanultam, a szemeszter végén elmentem Kairóba, meglátogatott egy barátom és utazgattunk a környéken, elmentünk Jordániába, Libanonba, Szíriába. Nagyon más volt akkor, a világ másik felén…

Akkor volt az iraki háború, kemény volt, és mindenki kérdezgette hogy honnan jöttünk, mondtuk hogy Amerikából… ekkor megkérdezték hogy szeretjük-e Busht, mondtuk hogy nem, akkor a dolog rendben volt, máris nagy barátok lettünk.

Vittem magammal a gitáromat mindenhova, végig a hátamon volt, és megálltunk egy hotelnél Szíriában, az ország déli részén, közel az iraki határhoz. Beléptünk, és a portás meglátta a gitáromat, azt mondta hogy rokon lelkek lehetünk, mert ő meg költő, verseket írt. Elővett egy nagy füzetet és elkezdte olvasni nekünk a verseit – még be se tudtunk menni a szobánkba.

Mondtam neki, hogy szeretnék írni egy dalt egy amerikai és egy iraki gyerek szemszögéből, és azt mondta hogy megírja az iraki versszakot, iraki dialektusban, mert ezt a határmenti dialektust beszélte. Meg is írta, egész éjjel dolgoztunk, hosszú oldalakon át - végül nem tudtam felhasználni az egészet, de az elejét igen.

Volt akkoriban egy történet egy amerikai családról, ahol a ház ura gyakorlatilag hermetikusan lezárta a lakást, mert félt a fertőzésektől. Létezett akkor egy ilyen félelem. A család meg bezárva érezte magát a saját házukban, ettől a félelemtől, a terrortámadástól. Ez került bele a dalba, és a költő - úgy hívják hogy Noor Al-Din, Szíriából -, tudta használni ugyanezeket a képeket. A versszak erről a gyerekről szól Irakban, az anyja letakarja az ajtókat és bezárja az ablakokat, a ház így a börtönükké válik. (forrás: egy 2014-s koncert)

Szeptember
(Come September - Xoa, 2014) - 2015-11-15 13:30

 
2015-08-11 18:01

Most már tudod
(Now You Know - Xoa, 2014)