"Az indiai klasszikus zene két nagy hagyományt foglal magában: a jórészt észak-Indiában a mughal uralom alatt (isz.16.sz-tól) elterjedt Hindusztáni zenét, és a Dél-Indiában virágzó Karnatik zenét. Mig a hindusztáni zene kialakulásában a perzsa zenei világ erőteljes hatást gyakorolt az indiai tradicióra, addig a karnatik zene külső befolyástól mentesen megőrizte indiai-hindu zenei identitását."
Érdekes ahogy a zappai beszéd-orientált komponálásmódjából születő darabra rátalál egy beszéd-orientált tradicionális (etno) előadásmód. Szép találkozás.
Bármilyen időegység felosztható teljesen tetszőlegesen. Ez történik az emberi beszéd alatt, hiszen senki nem beszél 4/4-ben vagy 3/4-ben vagy 2/4-ben - sokkal szabadabban beszélünk. És ha a játszott ritmus követi az emberi beszéd természetes ritmusát, akkor az más érzést ad a dolognak. Ez az egyik oldalról furán hangszik, másfelől viszont teljesen természetesen. Ez csakis attól függ, hogy mit várunk el egy adott zenedarabtól. Tehát: annak az ütemnek a kiszámolásához félhangos triolákká kell bontani. Ez a nagy csomag. Aztán minden félhangos triola ütésén belül további felosztások vannak. Ennyi az egész. - (Absolutely Frank - 1982-es interjú)
A ZPZ koncertrészlet a darab 2006-os változatával indít, Terry Bozzióval (érdemes hangosan, kedvencem a lábdob):
