A Tehillim négy Dávid-zsoltár-részletet jár körül, a 19., 34., 18. és természetesen a 150. egy-egy részlete jár szájról szájra.
„Egy zenétől azt várja az ember, hogy megindítsa, meghassa, felizgassa, s ha ez az érzés nem jön létre, a hallgató számára közömbös, hogy a szóban forgó művet milyen elvek szerint komponálták.” (Steve Reich)
Látszólag mi sem áll távolabb egymástól, mint Frank Zappa és Steve Reich zenéje - pedig érdekes volna komolyan egymás mellé tenni őket, a felszín alatt több szállal is összekapcsolhatóak. Ez a honlap is hivatkozott már rá párszor.
Jöjjön Kroó Györgytől pár bekezdés (a teljes cikk: Steve Reich Tehillimje):
(Steve Reich új korszakának) ha nem is végpontjához, de egyik csúcspontjához a Tehillim-mel 1981-ben érkezett. Maga a kompozíció olyan, mint egy híd. Az előző korszak néhány vonása elevenen él benne, ritmus hipnotikus hatóereje, a vitális lüktetés, az azonnali felfoghatóság, de a nagy forma, ha egyes részeiben a régebbi művek statikus-időtlen formaérzetét kelti is, visszavezet a többtételes európai ciklusok, műfajok tradíciójához, visszaállítja jogaiba a funkcionális harmóniát, és az önmagába záruló mű esztétikája helyébe a szöveg ihletését elismerő új spirituális ars poeticát hirdeti. (...)
A Tehillim című Steve Reich kompozíciót a szerző és együttese 1981-ben Kölnben mutatta be. A világpremiereket általában évtizedekkel követő magyar bemutató ezúttal - hála a 180-as Csoport és az Amadinda ütőegyüttes felismerésének és lelkesedésének - már három év múlva létrejöhetett. (...)
A kompozíció, ha korunk zenéjétől elzárkózók számára szokatlan is első hallásra, új szépségek letéteményese. Mélyről fakadó, emberi megnyilatkozás.
Engedjék át magukat a hatásának elfogulatlanul.
A fenti csak az első tétel, a teljes mű egy másik előadásban:
Haha:
Az ösztöndíjat biztosító alapítványok megvonják a támogatást egy zenei stílustól, ha közben elvarázsolja őket egy másik. Például eddig csak a bip-bip-et támogatták (a szeriális vagy elektronikus zenét). Most meg csak a minimalizmust (egyszerű ismétlőkompozíció, könnyű próbálni, ezért költségtakarékos). Mit tanítanak tehát az iskolában? Minimalizmust. Miért? Mert ezt TÁMOGATJÁK. A nettó eredmény? Monokromonotonitás.
(Az igazi Frank Zappa könyv, "A zenéről mindent" fejezet, 111. old.)
