Elhangzik január 14-én a BMC-ben (Az Átlátszó Hang - holnap meg a Black Page Orchestra).

Egészen fantasztikus hangszerelései voltak, még számomra is egészen példaszerűek. A párizsi produkció idején, még a 80-as években elég sok Zappa-partitúrát olvastam. Ami nagyon feltűnő volt, az az ő saját csapatának, a ritmusszekciónak, a gitárszekciónak az anyaga, ami olyan komplexitással van hangszerelve és lejegyezve, ami tényleg egyedülálló. Amit a fúvósok vagy a vonósok számára írt, az egy általánosabb, ismertebb leírási technika, de amit a gitárnak és az ütősszekciónak írt, az nagyon ritkán jelenik meg így. Technikailag, ritmikailag ez egy olyan komplexitás, amit mi, európai zenészek nem nagyon ismerünk. Mint ahogy a munkatársaitól, a zenészeitől is el voltam bűvölve. Annak idején beszélgettek, játszottak velünk, hallottam, mit tudnak: egy egészen fantasztikus csapat volt. (...)

Zappa kezdettől fogva a két világ között helyezkedett el, és ezt én nagyon pozitívnak látom, mert engem zavar, hogy különböző világok határokat húznak egymás közé. Ugyanakkor a gyakorlatban látom, hogy ezek a határok léteznek. (Eötvös Zappáról)