A Treacherous Cretins, hogy került ide? Kezded megkedvelni vagy meg akarod kedvelni? A Zoot Allures most kifejezetten kellemes volt a mindent bele - ami még van itthon - leves meg a brassói mellé. Szellősen tápanyag dús.

@Rátosi Milán: Az összeállítás most csak amolyan statisztikai: mik azok az elszórt szólók amiket érdemes összesöpörni? - de nagyon kellemes kis gyűjtemény lett, a Tre. Cre. is szépen kanyarog, illetve sokadik hallgatásra megszoktam hogy páratlan ütemmel megy ugyanaz ami a Shut Up lemezen nyugodt és páros: annak a sok éva alatti berögződéséhez képest emez mindig sántának tűnt.
A Másik Variationról el is feledkeztem hogy van - egy icipici gondossággal össze lehetne válogatni még egy (két) gyönyörű gitárlemezt, talán ezek a szólók önmagukban is megérdemelnék (Inca!!!), de ha nem, annál mindenképp többet kéne kapjanak hogy szerteszét vannak szórva mindenféle jöttment kiadványokra. (A Watermelont kóstolgatom még - a 88-asat leszámítva nálam egyik élő verzió sem éri el a kellő szintet, de ez most egy ilyen teszt-összeállítás, ami beáll, azt kiírom CD-re. Azt már érzem hogy a Black Napkins jobban szeretné ha lenne vége (az eredeti helyen is majdnem van: ott beletorkollik az albumverzió főmotívumába).

Az Antoher Variation-t sajnos hazavágja ez a gitárhangzás, már megint 1980-ban vagyunk, ugye. Colaiuta kalandozásai mondjuk csodálatosak, ahogy az a brummogó hangsúly is Barrow basszusán.
Egyébként én is meg tudnék bocsátani még 1-2 gitárlemezt. Biztos, hogy lenne miből válogatni.