Minden évben eszünkbe kell jusson, hogy bár Frank Zappa közel húsz éve elhunyt, minden évben várható tőle három- négy új anyag, feljavított élők, eldugott stúdió sessionök, elektronikus prüntyi kazik és hasonlók, a takarító kiseper egyet-kettőt a szekrénysor alól, egy Tutankhamon-portré hátuljára ragasztva találják meg a master tape-et, satöbbi.
Hammersmith Odeon magyar kritikája - a korábban Hi-Fi Sütöde szerzőjétől: Turtlecat!
Tavaly egy triplalemezes dokumentáció került elő, két 1978-as londoni koncertfelvétel egybegyűjtése, a Sheik Yerbouti c. lemezt megelőző turnéról.
Közel háromórányi anyag, nagyszerűen szól, túl vagyunk a nagyformátumú jazzrock-korszakon, már csírázik a rádiózenés szellemiség, természetesen zappai őrülettel beoltva, örök-kedvenc vibrafonnal adogatott rock and roll, vokálok, nagy szólók, móka és döngölés.
Nagyon jó koncert. Bár ez a korszak nem tartozik a kedvenceim közé valahogy, az élő svung simán visz mindent.
