Ha nem is tudatosan és sokszor, de néha mégis előfordul hogy összehasonlítom a Hammersmith Odeon lemez nyújtotta élményt a turnéról tudhatókkal, de főleg a közismert '78 februári Berlini koncerttel. Bár a hangminőség nem, a program nagyjából azonos, a bennem keletkező élményindex a két felvételnél azonban eléggé eltérő.
Holy Day in Berlin - e koncert részletes leírása és letöltése
Mindenekelőtt fontos elmondani, hogy nagyon jó hogy ez a turné is kapott egy jó hangminőségű hivatalos kiadványt, egy teljes koncertet. Nagyon örültem annak idején a megjelenés hírének, és mégis: ebben a párbajban a Berlini kalóz valamiért mégis mindig győz.
Az első élmény persze tudattalan és inkább afféle megfigyelés: míg a Berlint rendszeresen és sokat és örömmel hallgattam, addig azt kellett hogy észrevegyem, hogy a Hammersmith alig-alig kerül bele a lejátszóba, sőt, ha bent van, előfordul hogy nem megy végig.Talán a megszokás? Nem - a régi kalóz újra elővéve is remek élmény, igazi koncerthangulat, minőségi zene.
A [berlini a] nem-hivatalos koncertek egyik leghíresebbike, nem véletlenül. Kiváló hangminőségű felvétel, a fontosabb 78-as számok mindegyikével, kiemelkedő előadásban. FZ gitárjátéka csodálatos, ahogy a Sheik Yerbouti-ra felkerült szólók is igazolják. Ha valakit meg kéne ismertetni egy 78-as koncerttel, ezt a szalagot adnám neki. Remek hang, 150 perc tömény zene, humor és változatosság. Kötelező darab. - SG. - FZ Tape Reviews;
A végén aztán, többszöri meghallgatással, az okok keresésével oda jutok, ahova a turné ezen szakaszát véleményező honlap: úgy tűnik, a londoni koncertek laposabbak, unalmasabbak a többinél. Ez aztán tovább nehezen fejtegethető, hiszen a dalok megvannak, a tempó megvan... sajnos talán pont a szólókból hiányzik a spiritusz. Sokkal kevésbé inspirált játék, kevésbé tartja fent a hallgató érdeklődését, s ami rossz jel, hogy hallgatás közben fel-felteszem magamnak a kérdést: ugorjam-e a számot vagy hallgassam végig? A szólóknál meg pont az hiányzik, ami miatt Zappa játékát szeretem - azaz itt a motívumok szinte mindig az ütem elejére, a hangsúlyra esnek, a kíséret alap-ritmusából alig-alig lép ki, a játék így egysíkúbb, laposabb, unalmasabb.
Na de vissza a Berlinhez: ez a felvétel (szerencsére elég jó minőségben) mindent megőrzött, amit egy Zappa-koncerttől várunk: szép építkezést, folyamatos ívet, feszültséget a koncert során, de főleg: remek és remek és remek szólókat - és sok nevetést. És miközben egyik szemünkkel kesereghetünk (már ha van még aki kesereg) a Hammersmith Odeon várakozáson aluli teljesítésén, a másik szemünk azért mégis nevet, annak az értéknek az újbóli megtapasztalásán és felfedezésén, amit a kalózfelvételek léte, megőrzése, megosztása, digitalizálása jelent. Ez az aktuális hivatalos kiadványokon, azok kiválasztásának okain, a megjelenés módjának dilemmája helyett és mellett jelent valós alternatívát: zenei értékmegőrzést, egy kor hiteles bemutatását, de jelenti egy (zenei) közösség önzetlen munkáját - összetartását - is.
Köszönjük nekik ezt az élményt.
Jens-Jürgen Schäfer fotói erről a koncertről (Berlin).
