Forrás: Ubuweb. - - - - - - - Itt meg Zappa Varèse-ről: Ifjúkori példaképem.

A darab ősbemutatója 1958-ban, a Brüsszeli Világkiállításon volt, a híres Philips pavilonban elhelyezett 425 hangszórón keresztül. Az épület formálása, a hangszórók elhelyezkedése azt a benyomást kelthette a közönségben, hogy maga is az ezüstös beton héj része. A mennyezetről az atommag modellje lógott, a kép- és hanghatásokat a közönség a térben állva élhette át, vélhetőleg hatalmas élményt jelentve.

Varèse-t tartják az elektronikus zene atyjának, Henry Miller szerint a "hang sztratoszférikus kolosszusa". Mikor a Philips (az elektronikai cég) felkérte Le Corbusiert a tervezésre, ő ezt válaszolta: "Nem pavilont fogok önöknek tervezni, hanem egy Elektronikus Költeményt és az ezt befogadó héjat; fény, szín, kép, ritmus és hang organikus szintézisként fonódik majd egybe.

Zappa és Xenakis 1990-ben, (Peefeeyatko, 21:50 körül)

Le Corbusier tervezőtársa az az Iannis Xenakis matematikus-építész volt, aki azóta mégis inkább zeneszerzőként vált világhírűvé, és aki a Zappáról szóló Peefeeyatko című dokumentumfilmben is megszólal (4:00), így tehát Zappa az iwiwen egy ismerősön keresztül jutna el Le Corbusierig. Haha.

Szigetvári Andrea írásából (Az elektroakusztikus és számítógépes zene története és irodalma):

A Poéme Electronique nem egyszerűen zenemű volt, hanem multimédia munka. Le Corbusier különböző művészekkel működött együtt a pavilon megvalósításában. Az építészeti munkákat nagyrészt lannis Xenakis végezte, aki ekkor Le Corbusier mérnöke és asszisztense volt.

A Poéme Electronique 400 hangszórón keresztül szólalt meg a pavilonban, melyek a belső felületet borították. A lejátszást automatizált kapcsolórendszerrel vezérelték, a hangok előre programozott útvonalakat jártak be - vízszintesen a hallgatóság körül és függőlegesen egyaránt. Bár a rendszer segítségével olyan térbeni hatásokat lehetett elérni, melyekre az egyszerűbb többcsatornás rendszerek (mint pl. Stockhausen Kontakté c. 4 csatornás darabja) nem voltak képesek, meg kell jegyezni, hogy a darab bemutatása technikai szempontból rendkívül bonyolult és költséges volt.

Az előadás másik említésre méltó aspektusa a hang és a kép függetlensége, melyek szinkronizáció nélkül készültek. Bár minden előadás egyforma volt, a két fő komponens közötti viszony a véletlen eredménye volt, hasonlóan a Cage/Cunningham művekhez.

Philips pavilon - a Wikipédia cikke (en):

Le Corbusier eredeti elképzelése az volt, hogy a film bizonyos pontokon megáll, ezekben a szüneteben (felvételről) az ő hangja lett volna hallható. Varèse ellenezte hogy bárki vagy bármi megszakítsa a művét, így ez az ötlet nem valósult meg.

Ismét egy filmecske, itt az eredeti zene itt nem a fenti film-montázzsal, hanem a pavilom bemutatásával párosul:

Pavillon Philips
Uploaded by seymourlevov. - Watch original web videos.

Le Corbusier: Objet mathematique / Poème électronique - jelenleg az eindhoveni egyetem udvarán.