Nagyon jók ezek a zenék, okos(!!) hangszerelések, mégsem tudom maradéktalanul élvezni. Pedig bármelyiket hallgatom meg, mind tetszik. Érdekes, csak valamiért fenntartásaim vannak a feldolgozásokkal szemben. Túl sok komplexus, persze: feldolgozások, rossz hangzás :) a többit meg hagyjuk is.
A Zoot Allures hallatlan összetettsége itt nem jön át, de ez az elektroakusztikus (?) gitár nagyon szépen szólal meg. A RDNZL meg teljes lehidalás. A Drowning Witch belemászik az arcomba.
A Solo From Hell különösen érdekes. Kicsit ki lett ugye pofozva, van rajta némi plusz gitár, de már az eredeti is nagyon különleges. Azon a koncerten több feltűnően dallamos, megkapó szóló is kikívánkozott Zappából, ez meg az egyik csúcs.
Még mindig a Drowning Witch megy. Hipnózis.

Sokszor kiderül hogy a hangzáshoz való viszonyom más mint másoké, amire nemigen tudom a magyarázatot: jól viselem a kalózfelvételeket, a rosszabb minőségű mp3-at, de valóban hallgathatatlan számomra például a Halloween vagy a Torture… DVD, nagyon nekezen viselem a Helsinki koncert dobjait is. A hangminőségre úgy látszik önmagában immunis vagyok :-), de érzékenyen érint a hangzás – mondjuk – arányossága. És még valami ami alapvető élményem: a ritmikai pontosság.

Ezek miatt nem tudom a fentieket midiként vagy „digitális zeneként” hallgatni – számomra tökéletesen szólnak, hallatlan finomak, kiegyensúlyozottak a hangszerelések – gazdagok, ötletesek, felszabadultak, bátrak ÉS tisztelettudóak.

Külön kedvencem fentről a One Man One Vote, ami a „gépzenét” szólaltatja meg (szintén géppel, hehe) ’emberi’ zeneként, vagy a másik csomagból a Republicans, ami zappásabb Zappánál is: egy szóló ilyen szép meghangszerelése… megunhatatlan élmény.

Nálam tízcsillagos megalike – az eddig ismert „feldolgozás-zenekarok” legjobbika.