ez nem semmi, hát még a blog!!:) heteket el lehetne itt tölteni mire végigolvasnám az összes bejegyezést. grat a bloghoz, tök jó!:)

Frank Zappa fogalmazott úgy, hogy a hangszerelés, vagy, hogy pontosabb legyek a hangkörnyezet határozza meg azt, hogy a zenét, milyen stílusban halljuk. Vagy valami ilyesmi. A magam részéről nagyon erősen kötődöm a hangzáshoz és itt nem pusztán arról van szó, hogy jól/tisztán/arányosan szólal meg az anyag. Itt ilyen gond egyébként nincs is. Persze erre a simogató basszusra kicsit adtam volna egy kicsit, de ez nem von le semmit az élvezetből. Sokkal érdekesebb, hogy egy ilyen hangkörnyezetben, hogy érzékelem ezeket a dallamokat. Minek.
A dalválasztáson látszik, hogy nagyon markáns, nagyon "Zappás" dallamok lettek átdolgozva - külön öröm. Nagyon szeretem ezeket egy hisztérikus kamarazenei környezetben viszont hallani, mert ott képesek ezek a dallamok mondani valamit. Ez viszont egy egyértelműen jazzes hangzásvilág. Még közelebbről smooth jazz. Persze ez nem egy kőbe vésett ítélet. A ritmusok alapvetően rockosan lüktetnek, rengeteg a váltás, ugyanakkor helyenként a betétekben más megoldások is feltűnnek. Attól mégsem tudok szabadulni, hogy ilyen környezetben ezek a dallamok teljesen más jelentést hordoznak. A Moggio dallamvezetése persze annyira ördögien zseniális, hogy abból maximum technikailag rosszul eljátszva lehet kiölni ezt a penge élen táncoló hülyeséget. Ed Palermo-ék viszont higgadtak, profik. Az A Pound For a Brown ugyanez. Folyton zseniális. A Sleep Dirt nagyon érdekes, megmozgatja a teljes hangszerparkot, nagyon szépen viszi a zongora az alapot. Viszont a dramaturgia megváltozott, hagyományosabb lett. Az eredeti gitárszóló - az elcseszett végével - teljesen tanácstalan, hogy hová akar eljutni, és, hogy hol tart éppen, ettől is annyira megkapó. Egyszerűen megszakad. A feldolgozás értékéből persze ez nem von le semmit.
A fenti Night School-t elsőre biztosan nem ismertem volna fel, viszont nagyon tetszett volna. Így is nagyon tetszik.
Ed Palermo-t az öreg kontinensre! Küldjük helyette Vörös Gábort (aztán kérjük vissza), vagy Fekete Györgyöt (őt nem kérjük), megnézném őket élőben.

Ed Palermóval álmodtam az éjjel. Nem konkrétan vele, mindössze valaki nagyon dicsérte, aki benne volt az álmomban és mutatott egy cikket, amiben Frank Zappa vagy Robert Fripp őt méltatja.