Úgy tíz nap múlva, 2005. február 2-án az Ensemble Modern Essenben adja elő a Greggery Peccary & Other Persuasions című, Zappa munkáiból összeállított 2003-as CD-jének anyagát. A karmester ezúttal Franck Ollu, közreműködnek (a lemezen is szereplő) Omar Ebrahim és David Moss énekesek. Ezzel a programmal turnéztak már a CD megjelenése előtt is, akkor John Adams és Eötvös Péter vezényletével.
A zenekar ezév végén aztán Baden Badenben eljátssza a teljes Yellow Shark anyagot (november 4.), majd másnap a Greggery-t (november 5.) Erre megfelelő időben (ha el nem felejtjük) még felhívjuk a figyelmet.
Alant az új Ensemble Modern CD elismerő német kritikái (illetve az én kevésbé elismerő kritikám itt).
2003. dec. 4., Frankfurter Rundschau
500 Fájl
Ember a szintetizátornál: Az Ensemble Modern iránymutatóan interpretálja Frank Zappa zenéjét, halálának 10. évfordulóján
Az Ensemble Modern volt Zappa utolsó zenekara. 1992 szeptemberében a Yellow Shark Cd-vel és koncertprogrammal ténylegesen kortárs E(lektronikus) zeneszerzőként hozta őt a köztudatba. Az Ensemble jó nyolc évvel később, a Greggery Peccary & Other Persuasions c. kiadvánnyal megváltoztatta ezt a képet: Zappa zenéje nem E(lektronikus) zene, sokkal inkább egy olyan, korlátok nélküli fantázia világértelmezése, amely ugyanúgy állt a XX. század első fele E-zeneszerzőinek (Varese, Sztravinszkij), mint a század második felének blues, soul, rock irányzatait mővelő zenészeinek hatása alatt - mindez tonális konzervatimizmussal, pragmatikus rock-köntösben megjelenítve már egy hiperaktív kollázstechnika.
Tehát nem E(lektromos) vagy U(nderground), hanem valami egyedülálló.
A második kis csoda az Ali N. Askin által vezetett nagyon speciális filológiai munka volt, melynek során Zappa zenéjéből olyasvalamit hozott létre, ami egy hangszeres-együttes számára játszható, ugyanakkor mindvégig a Zappa-hangzást követi. Todd Yvega-nak és Ali N. Askin-nak köszönhetően a fájlokból játszható átiratok jöttek létre.
Játszható? Akár egy harmadik kis csodának is vehető: hogy a darabok, mint a Moggio vagy a Beltway Bandits vagy a Greggery Peccary (a címadó bizarr mini-opera) technikai hidegség nélkül, finoman tagolt zenekari hangzással, továbbá fergeteges tempó-, hangszín- és szólamváltásokkal megtűzdelve, felépítve, mindvégig úgy szólal meg, hogy a hallgató a játék örömét - melyhez óriási játékkultúra is társul - hallja, és nem azt a fáradtságot és munkát, mint a Zappa zenéjét korábban előadó zenészeknél.
A motor helyére került. A pulzáló, élő, performatív zenekari hangzást Zappa zenéjének eddig csak az Ensemble Modern tudta nyújtani.
(Hans-Jürgen Linke) Fordította: Marczi Mariann
*
2003 Tél, Music Manual
Maszkok és grimaszok
Omar Ibrahim és David Moss a beszélt ének-szerep extrém intonációs nehézségeit, szólamokra-bontását és színészeti megvalósítását teljesen zappaszerű bohózati érzékkel mesterkedte össze. Abszolút tökéletes interpretációjuk mérce lehet a későbbi (más szólistákkal megvalósuló) előadások számára.
li N. Askin zseniális átiratainak lényeges szerepe van ebben a sikerben; ezek az átiratok excentrikus hangszerelésükkel és tipikusan élénk frazeálásukkal optimálisan illeszkednek Zappa stílusába. A leglényegesebb azonban, hogy a kompozíciókon keresztül a kamarazenekarnak tiszta és egyértelmő profilt adott. A "Greggery Peccary & other Persuasions" c. válogatás tíz évvel Zappa halála (1993. december 18.) után jelenik meg.
Az átiratok nyaktörő poliritmikáját a karmester Jonathan Stockhammer még fokozza. Norbert Ommer kimagasló hangmérnöki munkája nyomán a gazdag palettán, lépcsőzetes mélységekben mozgó hangerőváltásokat és a bonyolult szólamvezetés fergeteges váltásait a CD hangszórórepesztő erővel adja vissza.
(Hans Dieter Grünefeld) Fordította: Marczi Mariann
Lektorkálta: Marosi Bálint
balint, 2005, január 22 - 16:02
