Mostanában találtam meg újra egy fapados de nagyon alapos honlapot, Cruising with YCDTOSA címmel, amit az Olasz Frank Zappa-barátok Konzorciuma állított össze 1995 és 2003 között (a szöveg olaszul is elérhető). Jó kis anyag - szép munka volt, srácok! Most - egy korábbi íráshoz kapcsolódva - ebből szemezgettem egy cikknyi anyagot. Össze.

Zappáéknak három fellépésük volt Helsinkiben 1974-ben. A két "hivatalos", előre meghirdetett koncert szeptember 22-én (mindkettő ugyanazon a napon), a harmadik 23-án, hétfőn. A YCDTOSA vol.2 - The Helsinki Concert lemez mindhárom koncertről tartalmaz felvételeket (a "Satumaa"-t például 23-án, hétfőn vették fel). A helyszín a KULTTUURITALO, azaz a helyi kultúrház.

Ha hiszitek, ha nem, a YCDTOSA #2 lemezen Chad Wackerman lábdobja hallatszik! Chester eredeti hangjait kiemelték és merevlemezre vették, és ehhez illesztették az új lábdob hangmintáit. Tehát továbbra is Chester játékát halljuk, de új hangon szólal meg. Ezt egy megszállott Zappa-mániákustól és hangspecialistától, Nick Rooverstól hallottam (ha esetleg mégis félreértettem volna és hülyeséget beszélek, engem hibáztassatok). Nekem történetesen nagyon tetszik ez a hangzás, különösen fülhallgatóval szeretem, érdemes összehasonlítani a YCDTOSA többi Thompson játszotta dalával. A játéka most úgy szólal meg, ahogy ő sosem hallotta magát, Chad Wackerman pedig soha nem játszott így.

A sorozatban még két dalt játszik ez a felállás: "Smell My Beard" és a "The Booger Man" (a "Florentine Pogen" középrésze szintén Helsinkiből való, a dobok szintén kicserélődtek) a YCDTOSA 4-en. A gorilla-lábdobok itt máshogy szólnak, nekem jóval természetesebbnek tűnnek.

Mike Keneally:

Jó füled van! Az egész Helsinki albumon Chad dobhang-mintája hallatszik. Kíváncsi vagyok, Chester tud-e róla egyáltalán. Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy Frank és Bob hogy tudta elszigetelni Chester lábdobjának frekvenciáját a hangminta tökéletes beillesztéséhez (gondolom nem külön sávra vették fel).

Aztán hirtelen:

Ó, istenem. Bob Stone-tól most kaptam egy e-mailt, mindössze két szóval: "Nem igaz". Nem, nem viccelek - Bob Stone tényleg tagadja a hírt.

...és végül:

Mark Pinske hangmérnök egy nagyon hosszú interjúban:

Mix: A zappás hírcsoportokban (newsgroups) többen arra kezdtek célozgatni, hogy a Helsinki koncerten hallható lábdob valójában valami hangminta vagy ilyesmi.

Pinske: Az. Disco Boomboxnak hívják. A dbx gyártja. Ha csak beleköpsz, már annak is lábdob hangja van (nevet). Bármit betáplálhatsz, és a lábdob hangja jön ki.

A Synclavier-rel csináltunk pár mintát, ki akartuk próbálni. Kicsit talán túlzásba is vittem. De a dobhangokat a... - az én dolgom az volt, hogy a Helsinki koncertről leszedtem az eredeti dobhangot, elkülönítettem a sztereó felvételről, fogtam a grafikus equalizert, és megkerestem a pergőt. Aztán minden mást kitöröltem. Egy röhejes hangú equalizerünk volt, a pergő minden hangjára reccsent egyet, ezt egy külső, egy stúdióban felvett jó pergőhanggal helyettesítettem. Aztán megpróbáltuk a hangzásukat egy kicsit valószerűbbé tenni, mert elég borzasztóan szóltak. Megpróbáltuk a lehető legjobban definiálni ezeket, de néha nagyon könnyű volt elszállni, kicsit túl előre, vagy túl messze hátra tenni őket. Azt hiszem, a legjobb dobhangzást a The Man From Utopia lemezen értük el.

Pinske 1986-ig dolgozott Zappának, de a Helsinki koncertet már az 1987-es "The Guitar World According To Frank Zappa" című kazettán elkezdték beharangozni, így nem volna meglepő, ha Pinske lett volna ennek az anyagnak a hangmérnöke.

12. Approximate

A dal elején Zappa ezt mondja:

Jól van, ez volt a dallam, és most jöjjön csak szájjal, mint Eeva esküvőjén.

Eeva esküvőjének története egy Zappa Finnországi tartózkodásaival foglalkozó cikkben olvasható:

1974 szeptember 17. - ezen a napon nem volt koncert. Zappa bár Helsinkiben volt, de PR okokból. Érdemes azért megemlékezni egy vacsoráról Saslikban, ahol egy túl mohón megmarkolt kebabbal Zappa kicsit megégette az ujját. A fájós ujjait gyorsan egy jeges kóláspohárba dugta, és szörnyű hisztit csapott. Raila Kinnunen, az Apu magazin riporterhölgye meséli, hogy nyugtatta meg, mikor látta, hogy nem lesznek hólyagok az értékes gitározó ujjain. Utána segített megenni a kebab maradékát, tartotta neki, hogy tudja harapni. Az este további része már sokkal vidámabban alakult.

(A következő bekezdés egy érdekes koncepciófolytonossági passzust tartalmaz.)

Mikor Zappa társasága befejezte az étkezést, nyolc fiatal lány jött be az étterembe. A következő szombaton férjhezmenő Eeva Helkama leánybúcsúját tartották (Finnországban lányok utolsó független napjait is elég keményen meg szokták ünnepelni, a legénybúcsú mintájára). Eeva a nagymama ezeréves csipke fűzőjében volt és egy Black Jack (egy koton-márka) feliratú pólóban. Az étterem minden férfitagjának adott egy almát - Zappa kettőt kapott. Zappa társasága elvegyült az ünneplőkkel, és zárásig együtt beszélgettek, szórakoztak. Ennek a találkozásnak az eredményeképpen FZ teljes csapatát meghívták az esküvőre. Nekik eredetileg vasárnap, az első koncert napján kellett volna Finnországba érkezni, de Frank kicserélte a repülőjegyeket, és már szombaton ott voltak.

Saslikból az FZ-különítmény a Hotel Hesperia night-clubjába vonult, ahol a nagyon átszellemült Zappa egy indonéz tánczenekarral dzsemmelt kicsit.

FZ aztán 21-én érkezett meg Helsinkibe Gaillel és a zenekarral. Részt vettek Eva Helkama és Christian von Alftan esküvői fogadásán a Hesperia Hotelben. A nászajándékuk az Approximate acapella előadása volt, a szöveg csupán a következő szavakból állt: "Eeva and apple" - Éva és alma (hallgasd meg az Approximate YCDTOSA2-féle verzióját!).

14. Satumaa (Finn tangó)

(A kép a St. Alphonso's Pancake Homepage-ről származik, a szken a finn zenészszakszervezet "Muusikko" című lapjának 1991 júliusi számából való).

A fotó a helsinki Kulttuuritalo-ban készült '74 szeptember 22-én. Balról jobbra: Ruth Underwood, Chester Thompson, Matti Koskiala, George Duke, Tom Fowler és Frank Zappa. Matti Koskiala,az idős finn dobos és ütőhangszeres a Satumaa-t, a finn tangót tanítja be a csapatnak.

19. Montana (Whipping Floss)

A nyitó "dobszóló" utolsó két üteménél Chester is és Ruth is pergődobon játszik. Itt szúrja el Ruth először, úgy fél ütemet csúszik a saját szólamával.

Ruth ezután, a második alkalommal viszont már nem játszik semmit! Megátt a dobszólórész utolsó üteménél, mert nem bírja a tempót: "Túl gyors nekem! Nem bírom!" Ezért inti le FZ a második próbálkozást a dobrész végén.

Az itt hallható pergő tehát Chester, de persze Ruth-nak is játszania kéne, a pergőn akkor van egy ütése, mikor Chester a lábdobon rúg egyet. Az első és a harmadik próbálkozásnál jól hallatszik Ruth pergője (kis késéssel). A másodikban ugye azért nem hallatszik, mert megállt panaszkodni.

balint, 2005, augusztus 2 - 20:56