Az Abszurditás Kora
The Age of Absurdity - az eredeti szöveg itt!
1981. tavaszán, egy kései szombat estén csöngött a telefon.
- Nicolas Slonimsky? (helyesen ejtve) - kérdezte a hívó. - Frank Zappa vagyok. Nem tudtam, hogy ön Los Angelesben él, nagyon szeretnék találkozni önnel, és többet megtudni a skálákról írott könyvével kapcsolatban.
Megdöbbentem. Az addigi ismereteim szerint Frank Zappa lehetett volna az utolsó, aki az én zeneelméleti újításaim iránt érdeklődhetett. Egy reklámanyagról ismertem csak, mely a budin ülve, meztelen hátsóját mutatva ábrázolta őt, a következő felirattal: PHI KRAPPA ZAPPA.
A következő hétfőn délután fél háromra beszéltünk meg egy találkozót, s a kijelölt nap kijelölt időpontjában az asszisztense kopogott az ajtón. Kiléptem lakásom ajtaján, és egy űrsiklóhoz hasonlatos valamit láttam meg - egy fekete Mercedest, mely a Wilshire boulevard-i háztömbünk majd' feléig ért. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem a sofőrtől, mennyibe kerül egy ilyen verda. "Hatvan", válaszolta.
Közel egy óráig tartott, míg eljutottunk Zappa házához, a hollywoodi dombok közé. Zappa kijött elém a bejárathoz. Úgy nézett ki, mint egy filmsztár - magas volt, karcsú, vékony, olaszos bajusszal. Bemelegítésképpen családnevének eredetéről kérdeztem; azt válaszolta, hogy neve olaszul azt jelenti, "eke".
Belépett a felesége, egy telt, fiatal nő, kávét és teát hozott. Zappa azt mondta, nem iszik alkoholtartalmú italokat; a rock and roll-sztárok legendás szokásaival ellentétben drogokkal sem élt. Azonban megállás nélkül cigarettázott, a dohány lévén az egyetlen, talán bocsánatos bűne. Bevezetett a stúdiójába, ahol egy hatalmas Bösendorfer zongorát is tartott. Megkérdeztem, mit kóstál egy ilyen billentyűs szörny. "Hetven", válaszolta.
Kijelentette, hogy Varèse rajongója, az ő zeneszerzési elveit követve komponál zenekari darabokat, kötetlen sorrendben eljátszott, önálló témák használatával. Állítása bizonyításaképpen három kottát mutatott, 13x20 inch méretű kéziratokat, gyönyörűen lemásolva és pofásan bekötve. S valóban, a hangrendszerek és az ellenpont-variációk figyelemreméltóan "vareseiánusnak" tűntek - noha soha nem járt zeneiskolába, és a komponálási technikát napjaink publikációiból tanulta. Szerződése volt egy holland zenekarral az egyik mű előadására, de ők az ilyenkor szokásos béren felül a felvétel után járó jogdíj egy részére is igényt tartanak.
- Egy negyedet ajánlottam nekik -, mondta Zappa - ha ők is beszállnak egy negyeddel.
Kis ideig eltartott, mire rájöttem, hogy ezek a törtek millió dollárban értendők.
Zappa tinédzser lánya libegett be, Mrs. Zappa Moon Unit-ként mutatta be. Abszolút nem tűnt zavartnak az ezoterikus név miatt... Akkoriban vettem egy fekete-fehér, csintalan macskát, akit "Grody to the Max"-nak kereszteltem...
Zappa megkért, hogy próbáljam ki a Bösendorferét. Leültem a billentyűk elé, és a Borisz Godunov koronázási jelenetét játszottam, mely mély baszus hangokat igényel. Zappát megragadták az orosz harmóniák. Megkért, hogy a saját szerzeményeimből is játsszak valamit, belekezdtem hát a MINITUDES utolsó darabjába, mely egymást kizáró hármashangzatok összjátékára épül, és a zongora teljes hangtartományát lefedi.
- Eljátszaná ezt a darabot a következő koncertemen? - kérdezte.
- Mikor is lesz az? - kérdeztem.
- Holnap. Délután tarthatunk egy próbát.
Valósággal visszariadtam a váratlan ajánlattól, de végülis nem volt veszítenivalóm. Úgyhogy döntöttem, megragadom az alkalmat, hogy szólista lehessek egy rock-koncerten.
Másnap megérkeztem a hatalmas Santa Monica-i Coliseumba, ahová a koncertet meghirdették. Jól megtermett, magas férfi vezetett Zappa szobájába. "Zappa úr már várja", mondta, elégedetten nyugtázva kilétemet. Zappa testőre volt, akit azután alkalmazott, hogy egy elázott rajongója megtámadta egy koncerten, úgy, hogy még a hátán is megsebesült.
A színpadon az elektromos zongorához ültem, és eljátszottam a darabomat. A nagyobb hatás kedvéért egy 16-ütemes kódát illesztettem hozzá, mely a C-dúr és a Fisz-dúr akkordok ismételgetésével fejeződött be, a legmagasabb és a legmélyebb fekvésben. Zappa lediktálta zenészeinek szerzeményem főbb hangnemeit, és ők hihetetlen biztonsággal hozták a modulációkat. Azelőtt sohasem játszottam még elektromos orgonán, de különösebb gond nélkül alkalmazkodtam hozzá.
Gyorsan megtelt a csarnok. Zappa gorillája adott egy pár füldugót, mikor ugyanis az együttes játszani kezdett, irtózatos decibelek keletkeztek. Zappa énekelt és táncolt vezénylés közben, olyan professzionális lendülettel, ami bámulatba ejtett. Előjött egy szoprán szólista, elénekelt egy balladát, mely válogatott obszcenitásokkal megtűzdelve arról szólt, milyen érzés kurvának lenni.
Santa Monica, L.A, 1981-12-11. Includes quotes from "Call To Post"
and "Slonimsky's Minitude #51: Orion, Young At Heart"
Aztán jöttem én. Szájában cigarettát egyensúlyozva Zappa "nemzeti kincsként" mutatott be a közönségnek. Kivettem a füldugókat, leültem az elektromos zongorához. Zappa, démonikus energiával, belevetette magát a darabomba. Meglepetésemre játék közben fokozódó rokonságot éreztem ifjú közönségemmel. Fortissimo befejezésem kiáltásokat és füttyöket váltott ki, amihez hasonlót mégcsak elképzelni sem tudtam. Zappa táncolt, a közönség bevadult, én pedig megrészegültem - úgy éreztem magam, mint aki betolakodóként az Alice Csodaországban egyik jelenetébe került. Beléptem az Abszurditás Korába.
Nicolas Slonimsky: Perfect Pitch (Abszolút hallás - Oxford, 1988). - 23. fejezet, "Az Abszurditás Kora".
Nicolas Slonimsky Szentpéterváron született 1894-ben, az 1917-es forradalom után menekült el; zeneszerző, komponista, karmester, később zenetörténész. Túlélte Frank Zappát - s mellesleg még sok mást is.
Ungawa fordítása, 2005, június 5 - 20:58
