"Őszintén szólva nagyon klassz volt az egész. Ha van aki bántónak tartja, sértésként értelmezi, az félreérti - hát, Frank mindig is ez a szatírikus alkat volt. Volt egy gyerekkori barátom, nagy Zappás, náluk hallgattunk Zappákat - "Öregem, ez a fickó gy zseni" - mindig ezt mondogatta. Egyik nap ülünk a menedzseremmel a Los Angelesi irodában, erre azt mondja: Figyelj, ez a Terry Bozzio - Zappa dobosa - egy dalt akar írni rólad. "Oké - mondtam erre - vannak barátaim akik megőrülnek Zappáért.
- lásd: Punky odavág; (In New York album);
Meg is írták dalt és elküldték a zalagot, nekünk meg nagyon tetszett: "Héé, ez klassz!" És mondták, hogy a Pauley Pavilionbn játszik és szeretné ha az utolsó dalra felmennék a cuccomban és együtt játszanánk az utolsó számot. Az volt a címe hogy "Punky's lips", mert készült egy olyan fotóm, amin az ajkamba harapok éppen. Frank kitalálta hogy ír erről eg dalt. és hívott föl a színpadra játszani, de a többiek féltékenyek lettek, így Zappa meghívott minket és az első sorba ültetett, hátul meg ott volt nagyban a fotóm. A végén mondta, hogy egyszer beugorhatnék hozzá, és írhatnánk pár dalt közösen.