Közben - naná hogy bármi konkrétum nélkül - Keneally biztató sejtetéseket helyezett el az interneten az Uncle Meat jubileumi kiadásával kapcsolatban:

"Derekas mennyiségű igen jó anyag jön az Uncle Meat P/O sorozatban, meg lesztek elégedve."

Azt kéne egyszer megtanulni, hogy konkrétumokat, pontos infókat adni - és betartani azokat. :-)

Spotify-on fenn van mindkettő, bár nekem nem akarja lejátszani, de a Crux of the biscuitet más vonalon is megtaláltam.

(Spotify-on nem találtam, de 'megtaláltam' én is, köszönet! ;-) )

Egy hallgatás után nem tudok mit kezdeni ezzel az össze-vissza-válogatással, nem sok jövőbeni hallgatást jósolok neki... "majdnemolyan, de mégse" - ehelyett egy rakás izgalmas, egészséges dolgot ki lehetett volna adni: sebaj, firtatgatom tovább a hipekarmát, a koncert óta újabb lendülettel. :-D

fel is tettem az új számot a koncertfotós cikk végére: szóbaszó

A Zappa for President érdektelensége már-már felülmúlhatatlan. Az Amnerika Goes home persze nagyon jó (Napoleon énekel benne, jól emlékszem?), de...nincs de. Indokolatlan az egész.

Nem tudom, érdemes-e egyáltalán bármilyen véleményt megfogalmazni ezzel a két albummal kapcsolatban? A Yellow Snow egyébként Sydney-ből származik (1973), csak egy nappal későbbi felvétel, mint a One Shot Deal-en hallható verzió, illetve a "tökéletes bootleg."

valamikor biztos előveszem még meghallgatni, de mostanában egyelőre nem sikerült. A diszkográfiába betettem, de külön szócikket nem kaptak (az Inf. INK honlapra mutatnak a linkek).

Fel is merült bennem hogy súlyozni lehetne a diszkográfiát az értelmes és felesleges lemezek szerint - de beláttam hogy nem sok értelme van, úgyse vesz ma már senki lemezt, Zappát meg pláne nem mert nem kapható sehol (haha, üzletemberség on the top), az a 3 ember meg akit érdekel, az kinyomozza úgyis hogy mi és hol szerezhető be (ha nem tölti épp le).