45 éve: 1971. június 6. Benne egy további kis részlet a The Smith Tapes honlapról.

Frank Zappa, 1971 június 6. Az interjú Zappa hotelszobájában készült, néhány zenekari tag is ott nyüzsgött. Howard Smith (riporter) Johnt és Yokót is magával hozta, akik a kanapén ültek Zappa mellett és a végefelé be-beszálltak.

Nekem is volt egy ilyen cipőm.

Igen?

Mikor a Garrick-színházban dolgoztam.

Biztos ugyanonnan volt, a 6. sugárútról.

Nem tudom honnan volt, úgy kaptam. De az enyém a szezon végére tele volt széttaposott zöldségekkel meg tejszínhabbal.

Fura, a fickó akitől vettem, annak ezt kellett leszednie róluk.

Főzzük meg kicsit.

A Mothers of Invention esetében itt New Yorkban az életkor megoszlás nagyjából 15 és 18 között van, sokan vannak efölött, de a többség ez a korosztály. Róluk tudni lehet hogy mennyi tévét néznek, milyen rádiót hallgatnak, és nagyjából tudható, érted, hogy ezek az emberek készek reagálni, vakon, bármiféle dologra amit csinálunk, hogy lesz ami megpendíti azt a bizonyos akkordot, amire tapsolnak vagy nevetnek vagy röfögnek, vagy akármi.

Olyan cinikusnak tűnsz. Még mindig nem tudok szabadulni attól hogy olyan embereknek csinálsz valamit akiket nem tisztelsz egyáltalán – akkor miért csinálod?

De én nem az embereknek csinálom.

Hanem magadnak?

Nem… csak csinálom. Nagyon rossz gépész vagy vízvezeték-szerelő lennék vagy ilyesmi, sosem akartam abból élni hogy egy benzinkúton dolgozom; szeretek gitározni, szeretek kabarézenét írni, szeretek a színpadon hadonászni a kezeimmel és fura zajokat kihozni a bandából; élvezem ezt csinálni, tudom hogy kell ezt csinálni és csinálom. Szerencsére meg tudok élni belőle. Szóval… ha épp van közönség, és jól érzik magukat, az a járulékos haszon.

Sokáig New Yorkban voltál, aztán Los Angelesbe mentél – miért?

Letelt az időm New Yorkban.

Hogy érted?

Nem igazán tetszett amíg itt voltam, Kaliforniát sokkal jobban szerettem. Itt nagyon depresszív voltam, utálok visszajönni ide.

Nem tudom, Los Angeles és New York nekem mindig valahogy egyforma. Ugyanaz a nyüzsgés megy mindkét helyen.

Ott nincs nyüzsgés ahol én lakom. Van körben egy csomó fa, van hely, nem kell az út szélén heverő, maguk alá vizelő emberek mellett caplatnom az utcákon – ahol közben rendőrök jönnek és ütik a lábukat, üvöltenek hogy keljenek fel és kutya*** van mindenütt. Los Angeles egy kicsit más.

Kíváncsi vagyok hogy turné közben észrevettél-e olyasmit, hogy a közönség politikailag tudatosabbá vált volna?

Ez képzelődés. Komolyan. Olyan képzelődés, mint a zenei tudatosságuk. Csak a nyájszellem újabb megjelenése. Mint mikor valaki elkiáltja magát: „Hé, politika.” A többiek meg: „Igen, politika!” Vagy azt mondják: „Grand Funk Railroad!”, ők meg: „Igen, Grand Funk Railroad!” Ugyanaz.

És tényleg nem látod úgy hogy valódi változás történne?

De, sok változást látok. De ezek átmeneti dolgok. Minden jó irányú változás törlődik, ahogy következő divat megérkezik. És minden rossz is. Egy teljes nemzet vár a következő Nagy Dobásra.

És milyen a koncertek előtt? Fel kell pumpálnod magad hozzá? Azt gondolod, hogy „Istenem, ott kint az a sok idióta”?

Nem, nem gondolom hogy „Istenem, ott kint az a sok idióta”, amíg ki nem derül hogy tényleg idióták. Megadom nekik az esélyt.

Egy hirtelen kanyar: a női felszabadítási mozgalom. Megérintett egyáltalán? Kérdezte már tőled bárki, hogy miért nincs lány a csapatban? Nő, bocsánat: nő a csapatban?

Igen, pont ezt kérdezte valaki tegnap este, ami azt illeti.

És miért nincs?

Csak mert nem tűnik praktikusnak. Arra nem, amit mi csinálunk. Nem praktikus. Nem hiszem hogy lenne olyan lány, aki passzolna abba amit csinálunk. Nem szeretem folyton változtatgatni a felállást, de néha előfordul. És utálnám ha felvennék egy lányt, készülnének az új promó-fotók, aztán szegény kipurcanna a turné közepén.

Megérintett-e egyáltalán a női felszab mozgalom? Tehát egy érvényes mozgalomnak gondolod, vagy ez is csak divat?

Ez is csak divat.

Igen?

Persze. Amivel nem azt mondom hogy rossz, mert így nem kerülnek az utcára, érted. Valami lefoglalja őket.

De te személyesen hogy gondolsz a nőkre? Azt gondolod hogy otthon a helyük? Így gondolod?

Nem, némelyik nőnek direkt rossz ha otthon van. Nem gondolom hogy ott lenne a helyük. Legyenek mondjuk egy gyárban, vagy könyvtárosok egy könyvtárban. Vagy csináljanak valami izgalmasabbat, mint a show-business. A nők mások, mindegyiknek megvan a maga valamiféle képesítése. Utálok egy nagy csoportként gondolni a nőkre mert nem így ítélhetőek meg, de a legtöbb esetben azért az derül ki, hogy ők is simán csak hülyék, csak éppen női ruhában.

Miért van az hogy Amerika ennyire divat-őrült? Mert úgy tűnik hogy mindent divatként látsz.

Szerintem értelmes dolog így nézni. Mert nincs semmi valódi értéke, érted? A divat meg átmenetileg lefoglalja a képzeletedet. Nincs igazi kultúrája. Nincs igazi művészete. Nincs igazi semmije. Csak a divat meg a nemzeti össztermék, meg egy jókora infláció.

De ez téged is a divat részévé tesz, nem?

Amerikai vagyok! Itt születtem! Automatikusan tagjává váltam a klubnak. Úgy programozhatsz, ahogy akarsz.

_ _ _ _ _ _

Van valami amit nem akarsz…? Mindig azt érzem mikor veled készítek interjút, hogy valahogy zsákutcába jutunk. Emlékszel arra az interjúra pár éve?

Ami azt illeti, nem.

Valami hasonló zsákutcába futottunk akkor is. Nem is tudom, csak... úgy tűnik hogy nagyon ellene vagy sokmindennek.

Nem, remekül vagyok.